Azt mondják, először a csábító illatot és egyedi aromát, majd a napot, a tengert és Sorrento vulkáni talaját ízlelhetjük meg a Limoncello finoman savanykás, citromos ízében. Élénk, ragyogó sárga színe és élvezetes ízei tették híressé az Olaszország minden háztartásában megtalálható, nemzedékről nemzedékre szálló, titkos családi receptek alapján elkészített citromlikőrt.
Képzeld el: Olaszországban egy étteremben ülsz. Az előétel, és a főétel után úgy döntesz, hogy desszertet már nem kérsz. A pincér közeledik. Azt hiszed, hogy hozza a számlát, ehelyett megkérdezi: "Kérsz egy kis Limoncellót?" Hát, ki utasítana vissza egy ilyen kedves invitálást, ami még az emésztést is segíti? A finom, alkoholos likőrt iszogatva pedig rájössz, hogy sok mindent nem tudsz róla. Hogyan született? Mi az eredeti recept? Nos, ezek a válaszok nem is olyan egyértelműek.
Mindenki a magáénak szeretné
Eredete még nem teljesen tisztázott, születését pedig Amalfi, Sorrento és Capri lakói is vitatják. A legvalószínűbb történet szerint a Limoncello Capriban született, amit Maria Antonietta Farace panziójában kínáltak. Ez a nő a kertjében termesztett élénksárga, lédús citromjaiból készített citromlikőrrel kínálta vendégeit, amit egyszerűen imádtak a vendégei.
Úgy tudni, hogy Axel Munthe, a modern pszichiátria egyik atyja állandó vendége volt a panziónak, és az ital nagy szerelmese lett. A tudós számos értelmiségi barátja társaságában ebéd után elment Maria Antonia Faracéhoz, hogy elfogyassza az emésztést segítő, fenséges ízű italt.
Az első világháború után a nő unokája éttermet nyitott. Amikor vendégei kifizették a számlát, ő a nagymamája által készített likőrrel kínálta őket, és ő is azt tapasztalta, hogy a vendégek már az első kortynál teljesen odavoltak az ízletes nedűért. Ez a siker adta az ötletet az étteremtulajdonos fiának, Massimo Canalénak, hogy 1988-ban Capriban szabadalmaztassa dédnagymamája receptjét, és még ugyanebben az évben céget alapított a Limoncello gyártására.
Az Amalfi-parton élő embereknek is más a véleménye a zital eredetéről. Szerintük, a sorrentói gazdag családok még ezt megelőzően citromból készült likőrrel kínálták az előkelő vendégeiket. Véleményük szerint a szaracén invázió idején (1558) már ismert recept szerint készítették ezt a likőrt. Mások pedig úgy vélik, hogy a recept egy kolostorban született, hogy két ima között megörvendeztesse a testvéreket.
A Limoncellót gyárilag ma már több helyen állítják elő: Vico Equense és Massa Lubrense közti településeken, valamint Capri és Szicília szigetén. A közös bennük az, hogy csak hatalmas, érett és lédús citromot használnak hozzá. A liguri változatot – amely Ponente és Cinque Terre között termő citromból készítik – Limoncinónak hívják.
Sztárok mannája lett
Manapság a Limoncello világszerte híres, és ez a siker elsősorban két amerikai színésznek köszönhető: George Clooney-nak és Danny DeVitónak.
2006-ban az utóbbi, a The View (egy nagyon népszerű amerikai műsor) vendégeként láthatóan spiccesnek tűnt, és nem is tagadta: "Tudtam, hogy az utolsó hét pohár Limoncello meg fog ártani. E kijelentése után a likőr eladásai az egekbe szöktek, és a színész maga is saját limoncello készítésbe fogott. Őt követte Clooney, majd az évek során sokan mások, úgy, mint Ryan Reynolds, Jay-Z, Drake, Dan Akroyd és Francis Ford Coppola.
Pofonegyszerű elkészíteni
A hagyományos recept a következőket tartalmazza: 10 bio citrom (legjobb, ha Sorrentóból vagy Amalfiból szerezzük be, de nyilván nem feltétele az elkészítésnek). Kell még hozzá 600 g cukor, 1 liter 95 fokos tiszta alkohol és 1 liter víz.
A citromokat burgonyahámozóval kell megpucolni, ügyelve arra, hogy a héjának csak a sárga részét távolítsuk el, a fehéret ne. Ha ez megtörtént, a héját az alkohollal együtt légmentesen záródó üvegedénybe tegyük bele és tartsuk 6-7 napra napig hűvös helyen, fénytől védve. Minden nap rázzuk fel az üveget, hogy az összetevők jól összekeveredjenek.
A pihentetés után a folyadékot szitán leszűrjük, és tűzhelyen a forrásban lévő vízben lassan felolvadt cukros sziruphoz öntjük. Végül az elkészült folyadékot tegyük egy légmentesen záródó üvegbe, és tároljuk a sötétben 30 napig. Igen, várni kell még rá egy kicsit, de megéri!
A Limoncellót kis, hosszú szárú poharakban érdemes tálalni, és kínálás előtt legalább egy órával le kell hűteni. Ez azért fontos, mert a hidegbe tett poharakban jönnek ki a legjobban a citrom csípős, friss jegyei.
Limoncello-receptet a mindmegette.hu oldalra kattintva is találhattok, illetve ide kattintva olyan desszertes recepteket is olvashattok, amelyek Limoncello hozzáadásával készülnek. Aki viszont teheti, kóstolja meg az ital autentikus ízét, ha éppen az Amalfi-parton jár!
(Forrás: learnamo.com, a-modo-mio.at)