A budapesti, a bécsi vagy éppen prágai kávékultúrának van egy olyan időtlen hangulata, amit nem lehet máshol átélni, csak egy igazi kávéházban. És bár fővárosunkban egyre jobb kávézók nyílnak, azt a békebeli, monarchia idejéből ránk maradt hangulatot csak kevesen tudják visszaidézni. A Belvárosi Kávéházként indult, mára azonban Matild Café & Cabaret-vá alakult új gyülekezési helyszín pont ezt szeretné nyújtani.
A Matild Palace megújulását, a Spago by Wolfgang Puck varázslatos étterem megnyitását végigkövettük itt az oldalon, 2021 júniusában pedig egy online beszélgetésen is részt vehettünk a neves séffel, akinek az ötleteivel és koncepciójával most végre megnyílik a Matild Café & Cabaret is.
A régmúltú „Belvárosi Kávéház" a felújítási munkálatokat követően Matild Café & Cabaret néven tér vissza Budapest társasági és kulturális színterére. A történelmi kávéházat, amely eredetileg 1901-ben nyílt meg (erre utalnak a kávéház által használt étkészletek aranyozott díszítései is) úgy gondolták újra az üzemeltetők és tervezők, hogy megidézhessék vele a Boldog Békeidők élénk társasági életét, de közben kiszolgálhassák a mai vendégek minden igényét.
Még a nyitás előtt lehetőségünk volt többet megtudni az épületről, annak két konyhájáról, séfjeiről, és persze a kávéház titkairól is. Ott jártunkkor Oláh Noémitől, a Matild Palace marketing- és kommunikációs igazgatójától megtudtuk, hogy a kávéháznak otthont adó ikonikus Matild (illetve a mellette álló párja, Klotild) 120 évvel ezelőtt, Klotild Mária szász-koburgi és gothai főhercegné védnöksége alatt épült, hogy Budapest társasági életének központjaként tündököljön.
Aki beül ide, az azonnal érezni fogja milyen különleges is ez a hely, hiszen bent vagyunk a város körforgásában, a nagy ablakok előtt zajlik az élet a Ferenciek terén, de bent mégis úgy érezhetjük magunkat, mintha bármelyik pillanatban besétálhatna az ajtón – élre vasalt nadrágban és felöltőben – Krúdy Gyula, vagy korának jeles közéleti személyiségei, újságírók, művészek. Itt jól érezheti majd magát az, aki egy laptoppal ül be dolgozni, és az is, aki szereti kiteregetni az újságlapokat és közben felhörpinteni egy feketét.
De amint a beszélgetésünk során kiderült, a Matild Palace-nak egy másik terve is van az épületben található vendéglátóhelyekkel. Méghozzá az, hogy egy olyan helyszínt hozzanak létre a Matildon belül, ahova beülhetünk reggel egy kávéra, ebédidőben kérhetünk egy omlós marhapörköltet, vagy egy házi grillkolbászt, délután felsétálhatunk a tetőteraszra egy koktélra, vacsorára pedig helyet foglalhatunk a Spago egyik asztalánál. A tervek szerint, a nyarat követően pedig már a kávéház kabaré színpada mellett üldögélve zárhatjuk a napot.
Titkos színpad a padló alatt
Merthogy a Cabaret nem csak a szép csengése miatt lett belefoglalva a kávéház nevébe. Mikor a felújítások már javában folytak, és sikerült azokat a szakembereket megtalálni, akik korabeli fotók alapján újrafestették, aranyozták a kávéház falain ma látható növényi mintákat és stukkókat; abban az időben egyszer bejött egy úriember az utcáról. Oláh Noémi szerint odamutatott a kávéház közepére és megkérdezte, hogy a szakemberek megtalálták-e már a padló alá becsusszanó színpadot.
Természetesen erről előtte senki semmit nem tudott, de mivel még volt rá lehetőség, felbontották a padlót, és bizony ott volt a mozgatható színpad. Így aztán már kétség sem fért hozzá, hogy a Matild Kávéház nevét megtoldják a Cabaret-val. A vendégek az első előadásokra a nyarat követően számíthatnak.
Tarhonya vagy Spätzle?
Addig azonban el tudjuk ütni az időt mással is, méghozzá azzal, hogy végigkóstoljuk Fehér Attila Executive Sous Chef múltat idéző, de mai eleganciával tálalt, egyszerű, de fenséges kávéházi fogásait, süteményeit és bonbon kínálatát. A gondosan kialakított menü Wolfgang Puck gasztronómia irányítása alatt készült el.
Az ételekről és desszertekről, melyeket volt szerencsém megkóstolni a nyitás előtt álló kávéházban, Fehér Attilával a Matild Palace konyhájának Executive Sous Chefjével beszélgettünk. Megtudtam például, hogy a konyhában sok a kísérletezés a különböző zöldségek és gyümölcsök savínyítása fermentálása terén, amiket aztán az új fogásoknál felhasználnak.
Az egyik fogás, amit volt szerencsém megkóstolni, egy marhapofából készült pörkölt volt, melyet osztrák stílusú, enyhén lepirított Spätzle-vel (galuska, nokedli) tálaltak, a tetején pedig apróra vágott lilahagyma, kovászos uborka és mustármag keveréke adta a saláta ecetességét. A selymes hús és a szaft az első falat után visszarepített a nagymamám vépi konyhájába, ahonnan mindig szívből jövő ételek kerültek ki az asztalra. Mivel a kévéházban – ugyanúgy, mint a Spago konyháján – a tészták, savanyúságok, kenyerek, alaplevek mind helyben készülnek, ezért ki kellett tapasztalni mi az a köret, amivel a konyhán biztosan és minőségi romlás nélkül lehet napról napra dolgozni. Ezért esett a választás a Spätzle-re a tarhogya helyett.
De ugyanez volt a helyzet az Eszterházy szelettel is, ahol azért darálták a diót egy kicsit durvábbra, hogy senkinek ne jusson eszébe dejót vagy diópótlót képzelni a látványra is gyönyörű sütemény krémjébe és tésztájába.
Kóstolás után ajánlanám még figyelmetekbe a kávéház cukrászainak Rákóczi túrós tortácskáját. Ilyen könnyed, finom és harmonikus változattal még nem találkoztam máshol. A lágy és krémes tojáshab körbeveszi a vékony piskótaalapot, a túrót és középen a lekvárt, vagyis nem egy kiszáradt habsapkáról van itt szó, ami az első pillanatban leesik a süteményről.
Az állunk viszont leesett a bonbonok láttán, a piros sonkaszeletelőtől, ami a kávéházi miniszendvicses pult mellett kapott helyet, és az uborkás limonádétól is, ami nem csak kellemesen hűsítő, de látványra is jól mutat az asztalon. És bármennyire is újkeletű, jól beleillik az UNESCO világörökségi listájára is felkerült, 1977 óta műemlékvédelem alatt álló épület múltat idéző enteriőrjébe.