A tortilla chips napján utána jártunk, miben rejlik e népszerű ropogtatnivaló sikere

A tortilla chips napján rájöhetünk, hogy nincs új a nap alatt, hiszen a jó pár évtizeddel ezelőtt „felfedezett" ropogtatnivaló már akkor egy újrahasznosított, mai szóval upcycled élelmiszer volt. Sikere azóta is töretlen, ami az íze mellett az egyszerűségében és mégis sokszínűségében kereshető.

A tortilla chips manapság a mexikói éttermekben az Egyesült Államokban vagy bárhol máshol a világon az egyik leggyakrabban felszolgált előétel és ropogtatnivaló. Itthon talán kevésbé olyan népszerű, mint a sós burgonyachips, de azért nem kell félteni, sokan rajonganak érte így is.

Forrás: Tim Toomey/Unsplash

Honnan ered?

A tortilla chipset valószínűleg Jose Bartolome Martinez találta fel a texasi San Antonio-ban. A Taco USA című könyv szerint Martinez találta fel a tömeggyártású masszát, amiből a tortillák készülnek. Amikor rengeteg extra tésztával találta magát szemben, úgy döntött, feldarabolja és chips állagúra pirítja a darabokat. A tortilla chips bevezetése a modern élelmiszerkultúrába a források szerint viszont Rebecca Webb Carranzára is visszavezethető, aki az 1940-es évek végén a Los Angeles-i El Zarpape Tortillagyár elnöke volt, s a férjével egy mexikói éttermet vezetett. Az elrontott, megmaradt tortillákat feldarabolta és ropogósra sütötte. A családjának annyira bevált, hogy végül elkezdték nagyobb tételekben, bezacskózva is árulni.

Miből készül?

A tortilla chips fő összetevője a kukorica, ami a fajtától függően lehet sárga, kék, piros is. Emellett só, lime, víz, olaj és egyéb ízesítők kerülnek még a masszába. A tortilla chipseket a nixtamalizálás (vagy nixtamalizáció) nevű eljárással készítik, amely során a kukoricát lúgos oldattal, általában mészvízzel keverik, ami lágyítja a kukoricát és megkönnyíti a „masszává" vagy kukoricatésztává való feldolgozását. Maga az eljárás vélhetően még az aztékoktól származik. Minél jobban belemerülünk a gyártási procedúrába, annál inkább látni fogjuk, hogy milyen összetett ez a rágcsa, s így már jobban is tudjuk értékelni, amikor film közben vagy egy házibulin elropogtatjuk.

Hogyan lett belőle nachos?

A nachos a tortilla chips neve, amit például a moziban különféle szószokba mártva ropogtatunk. 1943-ban Ignacio Anaya, a mexikói Piedra Negras-ból származó séf és vendéglátós találta fel. Amikor egy csapat vendég éhesen érkezett az éttermébe, és Ignacio pedig szakács nélkül maradt, akkor szorult helyzetében gyorsan kellett kitalálnia valamit, amivel jóllakathatta őket. Kiment a konyhába, és tortillalapokat kezdett felvágni, amit aztán sajttal és jalapeño paprikával meghintve tálalt eléjük. Az ételt Nachos Especiales-nek nevezte. Állítólag "Nacho" volt Ignacio beceneve, innen jött a név. A többi meg, ahogy mondani szokás, ma már történelem. Nem csak moziban, de baráti beszélgetések, iszogatások alkalmával is kedvelt csemege egy tál nachos és a hozzá illő ízesítők kombinációja.

Forrás: Creative Headline/Unsplash

Melyik államnak lett a tortilla chips a hivatalos rágcsája?

Az Amerikai Egyesült Államokban még az is előfordulhat, hogy egy államnak hivatalos nassolnivalója legyen. Így történt ez Texas állammal. Az ötletet általános iskolás diákok egy csoportja javasolta, akik rájöttek, hogy Texasnak van már az állami paprikája (jalapeño), állami étel (chili) és gyümölcse (grapefruit), s emellé még pont illene egy snack is. A gyerekek megkeresték az állami képviselőjüket az ötletükkel, így lett 2003-ban Texas hivatalos rágcsájává a tortilla chips és a salsa.

Szószokkal, mártogatósokkal a legjobb

Jellegzetes szósz a tortilla mellé a paradicsom, hagyma és jalapeño alapú, fűszeres salsa, de guacamole (avokádókrém), sajtmártás, babos mártogatós, fűszeres tejföl, vagy bármilyen, házilag készített, ízlés szerint fűszerezett szósz is jól illik hozzá mártogatósként. Jól kiegészíti a salátákat, de akár krémlevesek feltétjeként is szervírozható. Ha nem tudunk a boltban tortilla chipset venni, akkor a kész tortilla lapokat feldarabolva mi is megsüthetjük a háromszögeket, így tényleg autentikus lesz az élmény.

Valóban gluténmentes?

Amennyiben kizárólag kukoricalisztből készül és nem érintkezett búzaliszttel a gyártósoron vagy a házi előállítás során, akkor a tortilla és a tortilla chips is gluténmentesnek tekinthető. Csomagolt termékek esetében az igazoltan gluténérzékenységben szenvedők alaposan olvassák el az összetevők listát, hogy meggyőződjenek az adott termék gluténmentességéről, mivel itthon búzalisztből készült tortilla lapok is kaphatók, s a kész tortilla chips is tartalmazhat nyomokban glutént. Ha biztosra akarunk menni, készítsük el mi magunk, házilag a gluténmentes tortilla csipszet, ezen a linken találunk is egy receptet.

Jobb-e, mint a burgonyachips?

Nehéz összehasonlítani és eldönteni, hogy melyik lenne a jobb, mert más jellegűek, bár mindkettő ropogtatnivaló és olajban sült. A tortilla chips előnye azonban, hogy sótartalma talán, fajtától függően kisebb, s jellemző módon több zöldséget fogyasztunk mellé, mint a burgonyasziromhoz. Ha mértékletesek tudunk maradni, elvégre mégis csak bő olajban sütött termékekről van szó, akkor a kisebb zsírtartalmú termékeket (létezik olaj nélkül vagy igen kevés olajjal sütött – fat-free vagy low fat - tortilla chips is) választva akár mindkettő beleférhet egy vegyes, változatos étrendbe. A kulcs a mennyiségben, gyakoriságban keresendő, ami persze egyénenként változhat.

Forrás: mentalfloss.com, daysoftheyear.com, nationaltoday.com

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek