Nem lehet eleget beszélni az élelmiszerpazarlásról. Sok oka lehet, ha valami a kukában végzi, ezek között találjuk azt is, amikor feleslegesen vásárolunk meg valamit, majd nem fogyasztjuk el időben, esetleg kidobjuk akkor is, amikor az még ehető lenne. Utóbbi esetre hívta fel a figyelmet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Maradék nélkül program. Némi tudatossággal elkerülhető, hogy olyan termékek kerüljenek a kukába, amelyek még nem oda valók.
Az élelmiszerpazarlás égető probléma, ami minden háztartást érint. A legnagyobb odafigyelés és igyekezet ellenére is akad olyan eset, hogy túl sokat főztünk, máshol ettünk, nem ízlik, vagy csak elfeledkezünk róla és megromlik. A csomagolt, tartósított, hosszú lejáratú élelmiszerek esetében sem ritka, hogy valami hetekig, hónapokig kallódik a kamrában, konyhában, míg nem végül eltelik a jelzett idő, s egy nagyobb szanálás, esetleg költözés alkalmával végül bizalmatlanná válunk vele szemben, s kidobjuk. A jó hír, hogy ez megelőzhető!
Előbb ismételjük át az egyes fogalmakat, mert itt szokott nagy keveredés lenni. Ehhez persze el kell olvasni a csomagoláson található feliratokat, ami az alapja a tudatos vásárlásnak.
Mit jelent a fogyaszthatósági határidő?
A „fogyaszthatósági idő"-vel rendelkező termékek (friss fogyasztású, romlékony élelmiszerek) a lejárat után egészségügyi ártalmat okozhatnak, ezért ekkor már nem fogyaszthatók, valóban kidobandók. Ilyenek például a tejtermékek, húskészítmények.
Mit jelent a minőségmegőrzési határidő?
A tartós élelmiszerek lejárati idejét jelzi a „minőségmegőrzési idő". Ezek a termékek a lejárat után is fogyaszthatók megfelelő elővigyázatosság mellett, kereskedelmi forgalomba azonban már nem hozhatók. Ha otthon maradtak olyan termékek, amiket még nem bontottunk ki, de a minőségmegőrzési idejük már lejárt, akkor még ne dobjuk ki őket azonnal!
Ha „lejárt", attól még ehető?
Abban az esetben, ha a termék csomagolása bontatlan, sértetlen, szennyeződésektől mentes,
az élelmiszer érzékszervi tulajdonságai nem mutatnak eltérést (ízre, színre, szagra, állagra), azok az adott termékre jellemzők, nem merül fel a termék szemrevételezésekor élelmiszerbiztonsági gyanú (pl. penészesedés, kellemetlen szag), az élelmiszert végig a gyártója által előírt körülmények között tárolták és szállították; fagyasztott termék esetében a tárolási hőmérséklet nem haladta meg a -18°C-t;
az adott termék nem csecsemők és kisgyermekek táplálására szánt speciális élelmiszer, anyatej-helyettesítő tápszer, akkor ezek az élelmiszerek a minőségmegőrzési idő lejártát követően is fogyaszthatók.
Persze nem korlátlanul, de még néhány hétig, hónapig, vagy akár egy évig is. Ezáltal sok, amúgy feleslegesen kidobásra kerülő élelmiszer még megehető, ami anyagilag is és a környezetünk szempontjából is jelentős előnnyel jár.
Az alábbi ábrákon termékcsoportonként láthatjuk, hogy a csomagoláson jelzett lejárati időn túl hány hónapon belül ajánlott elfogyasztani az egyes lejárt minőségmegőrzési idejű termékeket. Fontos: ezek a jelzések csak a „minőségmegőrzési idővel" jelölt termékek esetében alkalmazhatók, a rövid lejáratú (fogyaszthatósági határidővel jelzett) termékek esetében nem.
Tartsunk hűtőnapot!
Hetente egyszer érdemes áttekinteni a hűtőnk tartalmát. Ugyanezt a kamrával is megtehetjük. Ilyenkor alaposan nézzünk körbe, hogy mi van a hűtőben! Ami hamarosan lejár a csomagoláson olvasható dátum szerint, azt vagy használjuk, fogyasszuk el mielőbb, s tegyük látható, elérhető helyre a hűtőn belül, hogy szem előtt legyen! Ez a first in, first out (FIFO, először be – először ki) elv néven is ismert módszer.
Ez akár lehet egy külön polc is a hűtőben, ahova rendszeresen átpakoljuk a napokon belül elfogyasztandó termékeket. Természetesen, ami már valóban romlott, büdös, vagy elszíneződött, azt dobjuk ki, mielőtt beszennyezné a még fogyasztható csemegéket! A hűtőnap alkalmas arra is, hogy áttekintsük, mi az, amit hamarosan pótolni szükséges. A bevásárló listát így a valós szükségletek alapján és nem emlékezetből fogjuk megírni. Ezzel elkerülhető, hogy feleslegesen megvásároljunk olyan, akár romlandó élelmiszereket is, amelyek nem fogynak el időben, s emiatt csak az élelmiszerpazarlásunkat növeljük általuk.
A megmaradt, felesleges, de még fogyasztható élelmiszerek esetében járható út lehet az elajándékozás, például családi, baráti körben. Egyre több lehetőség van erre akár a közösségi hálón keresztül: az erre a célra szolgáló, különféle zero waste csoportokban is felajánlhajtuk vagy akár elcserélhetjük a számunkra már haszontalan, de másnak még értéket jelentő termékeket. Arra mindenképpen figyeljünk, hogy csak olyat adjunk tovább, amit mi magunk is örömmel elfogadnánk, s nem bontott, romlott, nem szennyezett!
(Források: NÉBIH, Maradék nélkül )