Bevallom őszintén, a káposzta sokáig nem tartozott a kedvenceim közé, de ennek talán az volt az oka, hogy otthon a magyar konyhához mérten viszonylag ritkán került az asztalra. Töltött káposztát először, amiről emlékem is van, talán felnőttként ettem, mert nálunk nem ez volt a hagyományos karácsonyi vagy szilveszteri fogás. Amikor pedig lagziban voltam, akkor éjfélkor nem voltam még annyira éhes, hogy az akkor feltálalt töltött káposztából lakmározzam. A menzai élmények után a kelkáposztafőzelék is sokáig mumus volt. Mígnem pár éve magam is elkészítettem, a rakott kelkáposztával egyetemben, s most már ízlett, sőt, igazi nosztalgikus hangulatba kerültem általuk. Ahogyan a világ, úgy az ízlésünk is változik, így ezzel biztosan nem vagyok egyedül, s most már sokkal több káposzta fordul meg az én tányéromon is.

Mik tartoznak a káposztafélék népes családjába?

A káposztafélék (Brassicaceae) családjába több mint harminc vad faj, és számos nemesített fajta, ill. több mezőgazdasági jelentőségű növényfaj tartozik. Ide sorolható a brokkoli, a karfiol, a kínai kel, az olajrepce, a bimbós kel, a vöröskáposzta, a fejes káposzta, a kelkáposzta, a fodros kel és a karalábé is. Ezért, ha azt mondjuk, káposzta, igen sokféle zöldségre gondolhatunk.

Mire jók a káposztafélék?

Közös tulajdonságuk a jelentős C-vitamin-tartalmuk, amit különösen a savanyú káposzta kapcsán szoktunk emlegetni. Bár a hőkezelés valamelyest csökkenti a C-vitamin mennyiségét, például a sült, főtt, párolt káposztás ételek esetében, de savanyított formában jobban megőrzi ezt a tulajdonságát, így jól kiegészíthetjük vele az őszi-téli, friss zöldségekben viszonylag szegényebb étrendünket.

Persze egyéb vitaminokat is tartalmaznak, így például a K-, E-, B1-vitamin, valamint a folsav is említhető, az ásványi anyagok közül pedig a kalcium és a kálium. Az antioxidánsok sem maradhatnak ki, mint például a béta-karotin vagy az antioxidáns hatású enzimek (pl. kataláz, szuperoxid-diszmutáz, peroxidáz).

A káposztafélék ezen kívül rosttartalmuk miatt érdemelnek külön említést, ami a megfelelő emésztés szempontjából fontos. Emiatt laktatóbbak is a káposztás ételek, de ez sokak számára puffadással,  kellemetlen feszítő érzéssel is járhat. Emiatt lehet a káposzta kicsit megosztó, s talán a mi családunkban is emiatt kapott kisebb figyelmet.

A savanyú káposztában levő mikroorganizmusok plusz pontot kapnak, mivel B- és K-vitamint termelnek, s támogatják a belekben a hasznos baktériumok szaporodását is. Ami miatt érdemes mégis kitartónak lennünk, s rendszeresíteni a káposztaféléket az étrendünkben, az a daganatkockázatot csökkentő hatásuknak köszönhető. A kéntartalmú hatóanyagokat, az úgynevezett glükózinolátokat  és izotiocianátokat tartalmazó zöldségek rendszeres fogyasztása hozzájárul többek között az emlő-, gyomor-, ill. a vastagbéldaganat kockázatának csökkentéséhez. A brokkoliról és a fekete mustárról hallhatjuk ezt gyakrabban, de jó hír, hogy a többi rokona is hasonlóan kedvező ebből a szempontból.

Kinek okozhat gondot?

A rostok miatti puffasztó hatás az epebetegek számára, vagy azoknak, akik refluxos panaszokkal, ill. gyulladásos bélbetegséggel, irritábilis bélszindrómával küzdenek, problémás lehet, így ők az egyéni érzékenységük szerinti mennyiségben, gyakoriságban fogyasszák a káposztás és az ide tartozó ételeket! Megoldást jelenthet, ha fedő nélkül főzzük, majd leöntjük róluk a főzővizet.

A káposztafélék a K-vitamin-tartalmuk miatt a véralvadásgátlót szedők számára fokozott óvatosággal fogyasztandók. Ez nem azt jelenti, hogy nem ehetnek ilyen ételeket, de kerüljék például a káposztaleves kúrát (ami amúgy sem a leghatékonyabb módja a tartós testtömegcsökkentésnek), s a dömping szerű lakomákat a káposztafélékből.

Nyersen is ehetjük-e?

Bár többnyire sütve, főzve vagy párolva fogyasztjuk a káposztát, azért ehetjük nyersen is. S itt kifejezetten például a fejes- vagy kelkáposztára érdemes gondolni, mivel zömmel ezt fogyasztjuk például salátaként is nyers formában. A karfiol, brokkoli esetében már lehet, hogy némi hascsikarás várható, ha nagyobb mennyiséget ropogtatunk el, de ez megint csak az egyéni érzékenység témaköre. A roppanós káposztalevelek viszont jól feldobják a téli időszak ételeit, salátáit, így időnként nyersen is érdemes belecsempészni a leveleket a menünkbe.

Káposztás ételek itthon és szerte a világban

Felsorolni is nehéz, hányféle módon ismerjük a káposztát itthon: töltött káposzta, rakott káposzta, toros káposzta, savanyú káposzta, káposztával töltött ecetes/savanyított paprika, káposztás rétes, káposztás kocka (cvekedli), káposztás palacsinta és pogácsa, káposztás lángos, párolt (vörös és fehér) káposzta, a kelkáposztafőzelék, a korhelyleves elmaradhatatlan fogásai a hazai gasztronómiának, így bőven van ma mivel ünnepelni. Ha körbenézünk a környező és távolabbi országokban vagy éppen a tengeren túlon, akkor is bőven találunk ihletet és inspirációt adó csemegéket. Gondoljunk csak a németek párolt káposztájára, a koreai kimchire, az amerikai coleslaw salátára! A töltött káposztát is megtaláljuk számos más nemzet konyhájában is, akár a szerbeknél, görögöknél is. Használjuk ki az időt, amíg még inkább a télben járunk, mert a káposztás, gyakran nehezebb emészthető, fajsúlyosabb ételek inkább ilyenkor esnek jól!

Források: Pirulakalauz, National Day Calendar, National Today