A gombák birodalma elképesztően sokszínű. Találunk köztük olyanokat, melyek életmentő gyógyszerek feltalálásánál játszottak fontos szerepet, mások pedig éppen ellenkezőleg, nagyon komoly megbetegedéseket és akár halált is okozhatnak. Azokat pedig, amikkel korábbi, gombákról szóló cikkeinkben foglalkoztunk, a gasztronómia területén istenítik.
De nem csak az ízük, vagy jótékony hatásaik miatt foglalkoznak olyan sokan a gombákkal, vizuális szempontból is szemet gyönyörködtetők, vagy rémisztők tudnak lenni. Az alábbi gombák nem a kerületi piacról, hanem minimum az Alien-filmekből, vagy a Predator dzsungeléből jöttek elő.
Werewere-kokako, a csodálatos, de nem "magasba repítő" kék gomba; 2002-ben Új-Zélandon még a hivatalos postai bélyegeken is megjelentForrás: shutterstock.com
Új-Zéland egyik szimbolikus "növénye" egy olyan gombafajta, amit ritkán lehet felfedezni, de ha valaki találkozik vele az erdők vibráló zöldjében biztos, hogy azonnal felkiállt meglepetésében, és körbe néz, hogy nem tért-e le valahol egy elvarázsolt királyságba, ahol bizony kék gombák nőnek.
De nem akármilyen kékek! Olyan Hupikék Törpikékre hajazóan kék színűek, mintha pasztell krétával színezték volna be őket. Az Entoloma hochstetteri egy nem ehető gombafaj, így elég csak megcsodálni és lefotózni – ha van olyan gépünk, ami befogja ezt az éteri színt. Érdekessége – a színén kívül persze –, hogy a maori neve werewere-kokako, amit azért kapott, mert a kékje hasonló a kōkako nevű helyi madár csőre alatt látható bőrfüggelékhez - olvasható az Atlasobscura.com cikkében.
A gombászok és kutatók szerint ez a gomba abban is különbözik a többitől, hogy gyakran egyedül vagy párban jelenik meg az aljnövényzetben, és nem csoportokban. Új-Zélandon nyáron és ősszel terem, januártól júliusig; de a legtöbbet április és június között lehet felfedezni. Puha mohafoltok közelében és felnőtt fák alatt jelenik meg.
Hogy mitől lesz ez a gomba ilyen kék, az máig nem egyértelmű. A gombák nem fotoszintetizálnak, és nincsenek tele klorofillal, mely a növények zöld színét adják. A gombák a különféle pigmentmolekulákból nyerik a színüket. De míg egy másik kék gombánál, a Lactarius indigónál, vagy magyar nevén a kék tejgombánál sikerült megállapítani, milyen pigmenttől kapja a színét, addig az E. hochstetterinél nem lehetett meghatározni az eredetét. A laboratóriumi körülmények között termesztett gombák pedig nem éledtek meg.
De egy biztos, bár a színe nagyon arra hajaz, ez a gomba nem repít minket a csillagokba. Nincsen benne semmi olyan anyag, ami pszichedelikus álmokat küldene ránk, és tündékkel, illetve hobbitokkal találkoznánk miatta Új-Zéland erdeiben.
És itt még nincs vége a legkülönlegesebb gombák sorának. Nézzék, milyen fantasztikus és változatos színekben, formákban teremnek!
A Werewere-kokako gombához színben ez a Lila pénzecskegomba (Laccaria amethystina) áll a legközelebb. A 2-től 6 centisre növő gomba nem marad mindig lila. Ahogy öregszik, lassan megbarnul a szára, majd a kalapja is. A gombaszakértők szerint ehető, de gyakran összetévesztik egy hasonló megjelenésű mérgező gombával, aminek a latin neve Inocybe geophylla.Forrás: shutterstock.com
A Piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea) csészéje vagy kalapja akár 4 centiméter szélesre is megnőhet, és élénk skarlát színe idővel narancssárgára fakul, ahogy a gomba öregszik. Az Antarktiszon kívül minden kontinensen megtalálható. A párás nedves területeket kedveli, korhadó fatörzseken vagy ágakon, illetve a lehullott levelek között szeret megbújni.Forrás: shutterstock.com
A Clavulinopsis sulcata, a korall gombák egyik típusa Ausztráliában honos, és a többi korall gombához hasonlóan, a fölfelé növő antennái üreges kis csövecskék.Forrás: shutterstock.com
A Csípős parásgereben (Hydnellum peckii) az egyik legfurcsább kinézetű gomba, amit eddig láttunk, közelről horrorfilmbe illő. De a vérre hasonlító folyadék, ami a gomba felszínén megjelenik persze nem vér, hanem az a plusz nedvesség, ami azért távozik a felszín pórusain keresztül, mert a gomba körüli talaj túl nedves. Piros színét pedig a gombán belüli pigmentek okozzák. Az ördög fogának is szokták nevezni.Forrás: shutterstock.com
A Tintahalgomba (Clathrus archeri) olyan, mintha ez ihlette volna a legtöbb filmbéli szörnyet, és meg akarná enni azokat a legyeket amiket magához vonz. De az Ausztráliában igen elterjedt gomba csak a spóráját szeretné továbbítatni, ezért a "csápjai" egy ragacsos anyagot is kiválasztanak.Forrás: shutterstock.com
A Piros kosárgomba (Clathrus ruber) olyan akár egy kis zombie agyvelő, ami életre kelt. És nem is olyan messziről hozott ez a képzettársítás, mivel a gombára nem hasonlító gomba szaga olyan, mint a rothadó húsnak. De a legyek ezt szeretik, és ha rászállnak, után viszik tovább a spóráit. A kosárgomba egyébként úgy indul, mint egy nagyobb szürke tojás, aztán ahogy öregszik, levedli a héját és előbukkan ez a kosárszerű piros "teste".Forrás: shutterstock.com
Ha napközben látnánk a Kis áldücskőgombát (Panellus stipticus) nem tűnne különösebben érdekesnek és izgalmasnak. de amikor beköszönt az éjszaka, akkor a biolumineszcens gomba ragyogni kezd. Bár a gomba megtalálható Európában és a Csendes-óceán északnyugati részén is, sötétben világító fajtája csak Észak-Amerika keleti részén él. A szakértők szerint nem ehető, de nagyon jó fotótémát biztosít.Forrás: Ylem , Közkincs - commons.wikimedia.org
