A hétvégi, hagyományteremtő szándékkal megszervezett Vince Gáláról és Borfesztiválról, valamint a rendezvény céljairól Vancsik Ivettel, a Vince Magazin főszerkesztőjével beszélgettünk.

Hogyan, milyen eredménnyel zárult a fesztivál?

Az elképzeléseink és a megvalósulás között volt egy kis eltérés, hiszen amikor elkezdtük megszervezni ezt a gálát és fesztivált, akkor még nem volt szó a járvány negyedik hullámáról. Ennek az lett a végeredménye, hogy látszatra sokkal több ember is elférhetett volna a helyszínen, de a visszajelzések szerint pont nagyon jól jött ki, hogy ennyire szellősen helyezkedtek el a standok, a látogatóknak volt helyük a távolságtartásra is. A két nap alatt, pénteken és szombaton így is több százan látogatták meg a Vince Gálát. Ami tehát hátránynak is számíthatott volna, az végül előnyt jelentett.

A szakmai vendégek, a borászok és a látogatók is jól reagáltak a szellősebb, tömeg és hosszú sorban állások nélküli fesztiválra, és arra, hogy ötcsillagos környezetben, a saját tempójukban kóstolhatták meg a legkülönlegesebb borokat, köztük olyan tételeket is, amelyeket jellemzően nem is lehet poharazva megkóstolni. A Vince Gálán ezeket most pinceáron tudtuk kínálni, ami lényegesen kedvezőbb a borbárok és fesztiválok árlistájához képest.

A Vince Budapest rendezvény már 10 éves múltra tekint vissza. Ezt a gálát miért indítottátok útjára, és miért fontos ez a boros társadalomnak?

A Vince Gálát és Borfesztivált hagyományteremtő céllal indítottuk el, amit megelőzött a Vince Díj szavazás. A gálán és a fesztiválon pedig azokat a borokat lehetett kóstolni és megismerni, amelyeket jelöltek illetve díjaztak a közönség és a Vince Klub tagjai valamint a szakmai zsűri szavazatai. A versenyre közel 7000 közönségszavazat érkezett, ami azt mutatja, hogy a következő években is érdemes lesz megszervezni, mert nagyon sok borbarátot megmozgatott. És persze mondani se kell, hogy a borászok is buzdították a saját ismerőseiket a szavazásra. Így alakult ki végül három díj miden kategórián belül. Volt egy 8 fős szakmai zsűri, ami egy-egy szakmai díjat is kiosztott, illetve ott volt még egy 250 főt számláló Vince Klub tagság is, és a közönség díj.

Mi az, ami a magyar átlag borfogyasztó számára kiderülhet a Vince Gálán?

Szerintem az, hogy mennyire sokszínű a magyar borpaletta, a könnyed fehérboroktól a testes és komoly vörösborokon át az aszúkig; a pezsgőkről nem is beszélve. Amit ezen a versenyen megtapasztalhattunk, hogy a magyar borvidékeken sokkal több fajta bort meg lehet termelni, mint azt gondolnánk. És mindezt csúcsminőségben is.

Borászaink 150 szőlőfajtával dolgozhatnak, és folyamatosan fejlődnek. És ez a fejlődés nem csak a csúcsboroknál vehető észre, hanem az olyanoknál is, amiket a szupermarketekben veszünk le a polcról. Ha pedig levesszük, biztos, hogy nem fog csalódást okozni.

Lettek abszolút kedvenc tételek? Olyanok esetleg, amire kevésbé számított a szakmai zsűri?

Meglepetések voltak a szavazáson. Olyan borok például, amiknél mindenki egyet értett, és a tétel vitte a közönség, a szakmai zsűri és a Vince Klub szavazatait is. Ilyen volt például a Lajvér rozéja, vagy az Etyeki Kúria savignon blanc-ja. De ami talán még érdekesebb volt, hogy nem csak a nagy, közismert nevek, mint a Gere, vagy a Bock tudtak jól szerepelni, hanem a kisebb pincészetek limitált palackszámmal készülő kis tételei is vitték a prímet.

Idén Bock József kapott életműdíjat. Mi alapján választják ki azt, aki ezt a megtiszteltetést kapja?

Az összes bornál, díjnál és kategóriánál előzsűrizés folyt, szakmai és közéleti ajánlókat kértünk fel, mondják meg, hogy ők mit isznak szívesen, mik a kedvenc tételeik, borászuk és borkereskedésük. Az így beérkezett szavazatok alapján jött létre az úgynevezett short list (szűkített lista), amit aztán megszavaztattunk.

Ezen a listán pedig olyan borászok szerepeltek, mint Jásdi István, Szepsy István és Bock József, akik tényleg olyan életművet tudhatnak maguk mögött, amire laikus borfogyasztóként is fel lehet nézni, és a boraikban sosem csalódunk. Az életműdíj tehát az ő munkásságukat dicséri.