A mai Óváros tér valamikor a város főtere, forgalmas, piactéri forgatag helyszíne volt a török kortól a 20. század közepéig. A tér lüktető életét, mozgalmasságát a hetipiac vásározóinak, kereskedőinek árukínálata és a vendéglátóhelyek biztosították. Minden pénteken megjelentek Veszprémből és a környékbeli falvakból a jellegzetes kofák, akik zöldséget, gyümölcsöt, tejtermékeket, kenyeret és aprójószágokat: csirkét, tyúkot, kacsát, libát, tojást árultak.

 Mellettük a város mesteremberei is árulták portékáikat, többek között szűrszabók, takácsok, csizmadiák, vargák, kötelesek és az esztergált ivóedényt, sótartót készítő csutorások érkeztek az Óváros térre. Sátrakat állítottak fel és ott kínáltak sapkákat, kucsmákat, a csapók a felsőruhaként használt gubát.

Piaci árú volt minden, amire a háztartásban akkoriban szükség volt: a szita és rosta, valamint a fazekasok árukészlete: a bögrék, csuprok, tálak, fazekak, tányérok, szilkék. Bakonybélből hozták a faszerszámokat, favillát, gereblyét, sütőlapátokat és szerszámnyelet. Nagyvázsonyi bútorkészítő asztalosok kínálták az intarziás szobabútorokat, ládát, asztalt, széket, sarokpadot. De a gyerekek kedvencei is megjelentek a sátrak alatt. Az édességárusok törökmézet, mézeskalácsot és márcot kínáltak, az apáknak pedig mézesbort. Aki enni, inni akart betérhetett a Sörházba vagy a Kispipa vendéglőbe, ahol négytagú női zenekar játszott - olvasható Márkusné Vörös Hajnalka összefogalójában.

A messziről érkezett vásárosok, de a helyiek is a piaci napokon intézték el bevásárlásaikat. A házak földszintjén boltok sorjáztak. A nyomdatulajdonos Pósa Endre könyvkereskedésében (3. számú ház) könyveket, tanszereket, nyomtatványokat, képeslapokat szerezhettek be. Kelemen Imre elefánt cégérű fűszer- és csemegekereskedésébe (6. számú ház) Fiuméből érkeztek az egzotikus fűszerek és kávék. Bauer Károly hentesüzlete (21. számú ház) pedig legjobb hentesárukat kínálta.

De az Óváros teret nem csak a piac tette forgalmassá, hanem az ide települő közintézmények és szolgáltatások sora is. Itt kapott helyet a Tűztorony alatt Veszprém legeleső pénzintézete, az 1835-ben alakult Veszprémi Takarékpénztár. A székeskáptalan itt építette fel pénztárát 1896-ban, a Veszprémi Alapítványi Hivatalt, amely ma a Városháza épülete. A helyi ipartestület is itt bérelt helyiséget. A téren működött és ma is működik a város legrégebbi patikája a „Fekete Sas"-hoz címzett gyógyszertár és volt itt városi gőzfürdő langyos és meleg, úszható medencékkel.

A 20. század első évtizedeiben a tér háztulajdonosai jómódú kereskedők, iparosok közül kerültek ki, de gyönyörű szecessziós házat mondhatott magáénak orvos, ügyvéd, gyógyszerész, sőt a székesegyház ének-és zenekarának karnagya Ritter Lőrinc is. Az évszázados tradíció 1945-ben szakadt meg, amikor a tér közepére felállították az ún. orosz hősi emlékművet (ma a „kikristályosodás" szobor áll a helyén), ezzel megszűntetve a tér piaci funkcióját.

Új idők jöttek és feltámadt a téren a zsibongás

A kéthetente, vasárnaponként reggeltől kora délutánig nyitva tartó piac október 31-én nyílt meg először. És innentől kezdve kéthetente 8 és 14 óra között várja majd a piacozókat. Ebben az évben november 14-én, november 28-án december 12-én és december 19-én vethetjük majd bele magunkat a forgatagba.

A régi-új piac lehetőséget ad majd a hétvégi bevásárlásra, de a szervezők elsősorban az ünnepi piacot szeretnék újraéleszteni, amely újrateremti a közösségi teret ezen a nagy múltú helyszínen, lehetőséget ad a találkozásokra, beszélgetésekre és családi programokra - írták a sajtóközleményben.

Címlapkép forrása: Kovács Bálint / VEB2023 EKF