Ha elég egy, vagy két falat, belül szaftos, kívül ropogós csokival bevont sütikreáció ahhoz, hogy lenyugtassa a bennünk fellángolt sütiszörnyet, akkor a sütinyalóka lesz a kedvenc minidesszertünk a muffinok után. És rendkívül ötletesen lehet őket dekorálni.
Mindig is imádtam muffinokat sütni. Az alaprecept csak pár hozzávalót igényel, nem kell rá ezreket költeni, 8 tojást beletörni és fél kiló cukorral édesíteni. Két-három harapás boldogság, amit feldobhatunk gyümölcsökkel, csokidarabkákal, tejszínhabbal, vagy egy könnyű citromos mázzal. De amikor megláttam a kedvenc cukrászdámban az első cake pop-okat, azonnal beléjük szerettem, pedig még azt sem tudtam eszik-e vagy isszák őket.
A nyalókapálcikára megálmodott kis süteménygömbök a legelképesztőbb színekben pompáztak a pultban. Kacsintgattak rám a rózsaszín mázas csillámporos változatok, és az étcsokoládéba mártott tömör gyönyörök. Olyan jól néztek ki - és persze finomak is voltak, mert muszály volt egyet-kettőt megkóstolni - hogy én is kedvet kaptam az elkészítésükhöz.
Hála az égnek, bármennyire is menő a nevük, a cake pop-ok, vagy sütinyalókák egyáltalán nem a macaronok elkészítési szintjén vannak. Inkább ott kell keresni őket, ahol a földre ejtettünk egy tepsi csokis piskótát, ami darabokra tört. És, hogy mentsük a menthetőt, még morzsalékosabbra aprítottuk. Hát, valahol itt kezdődik a sütinyalóka.
A süti, ami tényleg egy blogon született
A sütinyalóka 2011-ben indult meg hódító útjára, mikor Angie Dudley, a ma is menő Bakerella blog írója bevezette a köztudatba. Azóta már itthon is egyre több születésnapi zsúr főszereplője, de esküvőkre és felnőttesebb születésnapi partikra is készülnek Instagramra kívánkozó cake pop-ok, mivel rendkívül változatosan lehet őket dekorálni.
Készülhetnek foci- és kosárlabdák, béka, bárány, nyuszi és róka fejek, sárkányok, méhecskék, és persze a halloweeni időszakban töklámpások, vámpírok, denevérek szárnyakkal, sőt a sorozatrajongók nagy örömére találkoztam már Trónok harca fejekkel is; a morbidabb változatban persze.
Nem kell hozzá sok alapanyag, de türelem az igen
Kezdjük azzal, hogy a sütinyalóka alapjához nem kell mindenáron új, 4 és 8 tojásos piskótatésztát sütni. Tökéletesen megfelel hozzá, a maradék csokis muffin, vagy a szülinapra és karácsonyra sütött piskótajellegű sütemények széle - ha nem égett meg. Ezeket ugyanis morzsalékosra kell aprítani, majd hozzá kell keverni a "ragasztóanyagot", ami lehet egy doboz jó minőségű (süteményekhez használt) krémsajt, vagy a nagyi házi lekvárja.
A lényeg, hogy mindig csak kis adagokban keverjük a tésztához a választott krémet, vagy lekvárt, mert a sütis massza nem lehet se túl kemény, se túl lágy. Ugyanis ha összeállt, egy evőkanál segítségével kis labdákat kell belőle formázni, addig amíg kitart az alapanyag. A kapott labdákat tegyük egy sütőpapírral leterített nagy tányérra, majd be a hűtőbe pihenni.
Amíg alszanak és dermednek, olvasszuk meg az ét- vagy a tejcsokoládét vízgőz fölött. Ha kész, kanalazzuk át egy magas falú edénybe, amibe majd könnyedén bele tudjuk meríteni a sütigombócokat.
Fontos mozzanat, hogy a csomagban kapható nyalókapálcikák végét merítsük bele az olvadt csokiba, így a sütigombócok jobban megragadnak majd a pálcikákon. Ha a lehült gombócokat mind rátűztük a pálcikákra, indulhat a csokifürdő, majd rögtön a díszítés (cukorkákkal, kekszmorzsával, ehető szemecskékkel). A megmerítkezett és immáron tényleg nyalókának tűnő cake pop-okat kétféleképpen küldhetjük újra a hűtőbe pihenni. Vagy fejjel lefelé állítjuk őket a sütőpapírra, vagy a pálcikákat beleszúrjuk a virágkötészetben is használt száraz szivacstéglába. Ezután már csak türelmesen ki kell várni, hogy megdermedjenek.
Ha a mázat nem szórtuk be semmivel, akkor a munkafolyamatok legvégén, ehető tollal arcokat és mintákat is rajzolhatunk a sütinyalókára, és ekkor kerülhetnek rájuk a parcipán díszítőelemek, amiket egy kis olvadt csokival ragaszthatunk fel. Elkészíteni és megenni is jó móka, és még a maradék sütimorzsalék sem veszik kárba.