Nem állítjuk, hogy Angliában nincs rossz étel, vagy olyan fogás, amit egy külföldi vendég csak nagy fenntartásokkal kóstolna meg, de ilyen étkek hazánkban és a világ bármely részén is megtalálhatók. Viszont az a feltételezés, hogy Anglia konyhája úgy, ahogy van, rossz, egy olyan meggyökeresedett tévhitből fakad, amit nagyon nehéz kigyomlálni. Ezt a véleményt azok terjesztették el, akik még nem jártak Angliában, vagy ha jártak is, nem vették a fáradtságot, hogy az ország valódi étkezési kultúráját is megismerjék.

A britek ugyanis nem csak fish and chips-en (ropogós tésztabundában kisütött halfilé és sült krumpli) és marhasültön élnek, a skótok pedig nem csak kását és haggist (hurkára hasonlító, juhhúsból hagymával, zabkásával, sóval és fűszerekkel készült étel) esznek. Az írek pedig jobban szeretik a hasukat annál, hogy csak burgonyát és póréhagymát ropogtassanak éjjel-nappal.

Persze ezek a hozzávalók is részei a brit konyhának, de a klasszikus, hosszú múltra visszanyúló receptek mellett a britek is szeretnek új dolgokat kipróbálni és megkóstolni. Gondoljunk csak Jamie Oliver újító munkájára, amit éttermeivel és iskolai menzaprogramjaival képvisel, vagy a Sütimester (The Great British Bake Off) című műsorra, ahol pazar és újító sütemények készülnek epizódról epizódra. De Gordon Ramsey, Nigella Lawson, Ainsley Harriott séf a tévéképernyőn keresztül, Charlie Hibbert, Masaki Sugisaki és Kerth Gumbs pedig az ország legjobb konyháiban is azon munkálkodnak, hogy a brit konyhának bemutassák a modern arcát.

Azt az oldalát, ami a marhasültön kívül jól bánik a sertéshússal, a báránnyal, a csirkével; sokféle sajtot, gyümölcsöt, zöldséget használ az ételeibe. Szeret hagyományos és extra kenyereket sütni, lepényeket, leveseket, ragukat és pitéket készíteni, illetve sok halat (nem csak bő olajban kisütött változatot - a szerk.) és tenger gyümölcseit fogyaszt. És ehhez még hozzátennénk, hogy a szendvicset is a britek találták fel.

Nincs elég változatosság!

Ez még mindig csak a csúcsa a brit konyha változatosságának, ugyanis az egész a gyarmatok konyhájának sokszínűségén alapszik. A helyi kínai közösség mutatta be például a briteknek a tésztát és az olyan finomságokat, mint a ropogós pekingi kacsa. A spanyolok a fokhagymás-chilis garnélarákot tették fel örökre a modern brit étlapokra, míg az indiai közösség a csirke tikka masala fogást vezette be olyan sikerrel, hogy ez ma már Anglia nemzeti ételének számít.

Nem vicc, az étel térnyerése már a gyarmatosítás idején elkezdődött, amikor a gyarmatosítók fűszeres és csípős receptekkel tértek haza. De azért azt tudni kell, hogy a Pandzsáb (Punjab) államban kialakult eredeti recept eltér attól, amit most Anglia szerte főznek és fogyasztanak. De még így is elsődleges nemzeti ételként tekintenek rá, ami hetente legalább háromszor megjelenik valamilyen formában az asztalokon. Legyen az házi készítésű, elviteles fogás, családi adag, vagy egyszemélyes vacsora.

Csak négy zöldséget ismernek

Mivel Nagy-Britannia és Írország is mezőgazdasági országok, elég nehezen alátámasztható az az elképzelés, hogy csupán négy zöldséget ismernek: a burgonyát, a póréhagymát, a répát és a kelbimbót. Ami pedig a főzési technikákat illeti, harminc-negyven éve még megállta volna a helyét az, hogy a pecsenye megsütése előtt minden zöldséget "péppé" főznek, de ma már – hála az említett brit tévés séfeknek, a minőségi főzőműsoroknak, és az olyan receptoldalaknak, mint például a BBC Food – az emberek törekednek arra, hogy a zöldségeket párolják, vagy rövid ideig blansírozzák, az ízek, az állag és a tápértékek megőrzése céljából is.

Nincs más, csak az angol reggeli!

A csirke tikka masaláról, a fish and chips-ről és a spanyol garnélarákokról már tudunk, de ezeken kívül összetettebb és egyszerűbb ételek is az asztalra kerülnek Nagy-Britanniában. Az angol reggelit pedig nem lehet kihagyni a sorból. Ennél az ételnél egy tányérra kerül minden, amit az ember napközben egyenként fogyasztana el: találunk rajta sült bacont, sült kolbászkákat, paradicsomot, pirított gombát, burgonya tócsnit (röszti), paradicsomos babot, pirított kenyeret és koronaként egy tükörtojást. Persze vannak variációi, kisebb és nagyobb adagok, és nem mindenki eszi ezt reggelire. A smoothie-k, a zabkása, a gabonapehely és a szendvicsek is ott vannak a napindító étlapon.

Mikor pár éve Exeter városától nem messze, Barnstable-ben, a Bristoli-csatorna mentén jártunk, vendéglátónk egy rendkívül egyszerű vacsorával várt minket. Viszont még mindig emlékszünk rá, hogy a hosszú út után mennyire jól esett az a tányér ham and eggs és a hozzá sütött krumpli. Mintha valami mennyei eledellel vártak volna minket.

Egy másik finomság a Shepherd's pie (pásztor pite) névre hallgat. Ezt az egytálételt itthon is könnyen el lehet készíteni például vasárnapi ebédként, finom salátával. A fogás alapja egy ízletes, fűszeres, vörösboros ragu, amit általában darált marhahúsból vagy bárányhúsból készítenek gombával, sárgarépával és egy kis zellerrel. A ragut tűzálló tálba teszik, és a tetejére halmozzák a korábban elkészített krumplipürét. Erre vajdarabkákat szórnak, és 20-25 perc alatt 200-220 Celsius fokon ropogósra sütik.

Békák a gödörben

Érdekességként megmutatjuk a békák a gödörben nevű ételt, ami egyesít két kedvelt fogást. A sült kolbászkákat és a Yorkshire pudingot, ami a neve ellenére nem édesség, de sokféle étel mellé tálalják köretként. Négy főre a recept szerint kell 12 kicsi kolbászka (mini debreceni, bajor minikolbász, vagy hentesnél kapható vékony grillkolbászból 2 pár) 2 evőkanál olaj, 140 gramm liszt, 2 tojás és 175 ml tej, valamint 1 mokkáskanál só.

Az első lépés, hogy melegítsük elő a sütőt 200 Celsius fokra. Egy közepes tepsibe öntsük bele az olajat, amiben majd elősütjük a kolbászkákat. Ha bemelegedett a sütő, toljuk be a tepsit és pirítsuk át egy kicsit a kolbászokat.

Amíg pirulnak, készítsük el a puding tésztáját. Egy tálban keverjük össze a lisztet és a sót, majd üssük bele a tojásokat. Habverővel vagy mixerrel kezdjük el összekeverni, és közben adagoljuk hozzá a tejet. Hagyjuk állni pár percet, amíg ellenőrizzük a kolbászokat, és, hogy az olaj jó forró-e a tepsi alján.

Ha igen, akkor öntsük nyakon a kolbászokat a tésztával. És itt jön a varázslat. Az egész bugyborékolni kezd, majd visszatolva a sütőbe szépen lassan megemelkedik, körülölelve a kolbászokat. A recept szerint 20-25 percig kell még sütni 190 Celsius fokon, amíg szép pirult nem lesz a tésztadombocskák teteje. De ne lepődjünk meg ha kivesszük a sütőből a tepsit és a szép, magas tészta visszaroskad önmagába. A felfújt jellegű tésztának ez sajátossága, de az ízélményen ez mit sem változtat majd. Friss zöldsalátával tökéletes őszi vacsora egy pohár sör mellé.