Nemcsak nyáron, egész évben üdítő hatása van a szódának, de kétségtelen, hogy nyáron jóval több fogy belőle a fröccs révén. Mi, magyarok büszkék vagyunk a szódára, bár azért ennek történetében is van némi csavar. Na, de kinek jó, és kinek nem ajánlott ez a szénsavas ásványvízpótlék fogyasztása? Legújabb, hungarikumokat bemutató sorozatunkban dietetikus kolléganőnk ezúttal a szódával kapcsolatos érdekességeket gyűjtötte össze.
Miért ez a neve?
Amennyire egyszerűnek tűnik a szódakészítés, és az így nyert ital, annyira szövevényes és egyben érdekes a története, ami történelmileg és kulturálisan is sok tanulsággal szolgál. Kezdjük a nevével! A szódavíz, amit szikvíznek vagy egyszerűen szódának hívunk, nem más, mint nyomás alatt lévő szénsavas ital.
Szikvíznek (szódavíznek) azonban csak olyan terméket lehet nevezni, amely szifonfejes palackba vagy szifonfejes felvezető szárral ellátott szikvizes ballonba van töltve. A jó szifonfej révén a palack tökéletesen zár, és a szódavíz egyenletes, élvezhető minősége az utolsó cseppig megmarad benne, ami nemcsak az ízélmény, de higiéniai szempontból is garanciát jelent.
A szikvíz eredete oda vezethető vissza, hogy a szódavíz készítéséhez felhasznált szénsavat tévesen a sziksóval azonosították. Már csak azért is pontatlan a szóda elnevezés, mert ez a nátrium-karbonát (ammóniákszóda, mosószóda, sziksó, népiesen kuksó) a szénsav nátriumsója, képlete: Na2CO3.
Miért lett hungarikum?
Hajlamosak vagyunk azt is magyar találmánynak tekinteni, ami voltaképpen nem teljesen az, de romantikus érzésből és hazaszeretetünkből eredően jól esik úgy gondolni, hogy a szóda is magyar, elvégre már hungarikumnak számít. No, de hogy is van ez valójában? Magyarországon valóban Jedlik Ányos, a természetbúvár bencés szerzetes készített először szódát 1826-ban, majd ismertette az eljárását 1829-ben a Mesterséges savanyúvizek című tudományos értekezésében. A tanulmány Baumgartner András és von Ettinghausen András bécsi egyetemi tanárok lapjában, a Zeitschrift für Physik und Mathematik hetedik kötetében jelent meg 1830-ban, és Jedlik hozta létre az első szikvízgyártó üzemet is 1841-ben Pest-Budán.
„A mesterséges ásványvizeknek nem hátrányára, hanem előnyére, a feltalálónak pedig nem szégyenére, hanem dicsőségére válik, ha sikerül a vízbe az eddig elértnél nagyobb mennyiségben juttatni szabad szénsavat, vagy még annál is nagyobbat, mint amennyit a természetes vizek tartalmaznak" – írta Jedlik.
Azonban nem ő volt az első, aki szódát gyártott. Jedlik Ányos ugyanis a nagyipari és gazdaságos szódavízgyártás feltalálásáért híres, de Joseph Priestley lelkész, politikai filozófus, kémikus, fizikus volt az, aki elsőként elegyített széndioxidot vízzel 1767-ben. A szódavíz készítésére Dublinban adtak ki először szabadalmat 1809-ben W. F. Hamiltonnak. Az eljárást azonban már korábban, 1799-ben alkalmazta egy szintén dublini Augustine Thwaites nevű patikus is.
2013-ban a szikvíz végül bekerült a Magyar Értéktárba, amely a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény szerint a települési, a tájegységi, a megyei és az ágazati értéktárakat, valamint a külhoni közösségek értéktárait összesítő gyűjtemény. Így lett a szikvízből hungarikum.
Hol tudhatunk meg többet a szódáról és Jedlik Ányosról?
Akit bővebben is érdekel a téma, annak Szegedre vagy Győrbe érdemes ellátogatnia. A szegedi víztorony egyik látványossága a földszintjén található Szódamúzeum, amely Szódavíz, egy magyar kultuszital címmel nyitott meg. Győrben pedig a Jedlik Ányos Társaság és a Győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium az iskola épületében nyitott állandó kiállítást 1994-ben Jedlik Ányos emlékére. A kiállítás keretében személyes tárgyak, valamint Jedlik Ányos tudomány- és technikatörténeti emlékeinek bemutatásán keresztül ismerhetjük meg a tudós szerzetes életművének legjelentősebb alkotásait, a szódavíz mellett például a dinamót is.
Mi a szóda legnagyobb előnye és hátránya?
Mindkét tulajdonsága a fő jellegzetességéből, a szénsavból ered. A buborékok révén enyhén savanykás, üdítő érzést okoz a szájban, enyhítheti az emésztési zavarokban szenvedők problémáit. Ugyanakkor gyomorégés, reflux esetén nem a legjobb választás, mivel olyankor pont, hogy ronthat a helyzeten, bár erre ellenpélda is akad, mert van, hogy kifejezetten csökkenti a panaszokat. Ezért fontos, hogy egyéni érzékenység szerint fogyasszuk, olyan mennyiségben és gyakoriságban, ami még nem okoz kellemetlenséget a puffadás, böfögés miatt.
Tévhit, hogy a szóda, és így a szénsavas víz elsavasítaná a szervezetet, ettől a veszélytől senkinek sem kell tartania. Ráadásul a szóda előnye lehet még az is, hogy általa csökkenthető a szénsavas, cukrozott üdítőitalok fogyasztása, ami végső soron akár az áhított súlycsökkenéshez is hozzásegíthet, mivel így – ha csak nem cukrozott szörppel dobjuk fel a szódát – a cukrozott italokkal elfogyasztott „üres kalóriák" mennyisége is csökkenthető.
Környezettudatos választás az otthoni szódakészítő gép?
A szénsavas víz rajongói számára a szódavíz egy környezettudatosabb megoldást jelent a műanyag palackos szénsavas ásványvízzel szemben. Persze, a szódás palack sem örökéletű, ám mivel összehasonlíthatatlanul többször újrahasznosítható, ezért mégis jobb választás hulladékcsökkentés és anyagi szempontból is.
Szódát rendelhetünk házhoz nagy tételben, választhatunk üveg vagy műanyag palackos kivitelt, amelyek esetében betétdíjas rendszerben a csere is biztosított. Nyilván ez esetben a szállítási költségekkel is számolnunk kell, hacsak nem rendelünk olyan nagy tételben, hogy már az is ingyenes lesz. Ugyanakkor egyre modernebb szódakészítő gépeket használhatunk otthon is, amelyeknél csak a patront kell időnként cserélni.
Attól függ ezeknek a szódagépeknek a kihasználtsága és így a megtérülése is, hogy naponta mennyi szódát tervezünk inni, hány tagú a háztartás, vagyis összességében éves szinten mennyi szóda fogy el. Magának a szódakészítő gépnek és a patronnak, annak rendszeres cseréjének is van költsége, még ha a palack árát meg is spóroljuk, legalábbis abból jó ideig nem kell újat vásárolni. Ez mindenképpen előny a környezetünk szempontjából, mivel nem vásárolunk újabb és újabb PET palackos ásványvizet, amit aztán vagy szelektíven gyűjtünk, vagy nem, és így az sem biztos, hogy valóban visszakerül-e a körforgásba és nem hulladékként végzi.
Legközelebb tehát, ha szódával vagy éppen fröccsel oltják a szomjukat, gondoljanak arra, milyen hosszú utat tett meg ez az ital, míg elérte azt a formáját, ahogyan ma élvezhetjük!