Egy olyan nívós cukrászda létrehozása, ami bármely nagyvárosban, Párizsban, Londnonban, vagy New Yorkban is megállná a helyét, már régóta a Magyar Nemzeti Múzeum vezetőségének a féjében volt, ahogy az is, hogy ha egyszer megvalósul a projekt, akkor a vendéglátóhelyet Geraldine-nak nevezzék el, Apponyi Geraldine emlékére.

A cukrászda üzemeltetésére kiírt pályázatot végül az Auguszt család nyerte meg, ahol most már a negyedik generáció foglalkozik a hagyományok megtartásával és újragondolásával. Az épületet pedig a Fiatal Építészek Műhelye tervezői és más tervezők együtt valósították meg. Ahogy a sajtótájékoztatón is hallható volt, a kertészház ebben az új formájában megkapta azt a szép, letisztult és világos Télikertet, amit eredetileg is hozzáterveztek, de végül sosem készült el. Egészen idáig. 

Most már itt is élvezhetjük Geraldine vendégszeretetét. De ki is volt a névadó valójában? A történelem szerint Apponyi Geraldine 1915-ben született magyar származású albán királyné, akinek nevét a múzeum kérésére vette fel az Auguszt cukrászda.

Geraldine édesapja korán meghalt, édesanyja külföldre költözött, őt pedig húgával együtt nagynénje nevelte tovább Magyarországon. Ekkor került a képbe a Magyar Nemzeti Múzeum. 1937-től ugyanis Geraldine, gróf Zichy István révén, állást kapott a múzeumban, ahol egyrészt képeslapokat árult - ezzel is népszerűsítve a múzeumot -, másrészt segítette a gyűjtemények feldolgozását, tanulmányok összerakását, és az idegennyelvű tájékoztatásban is segédkezett. De nem sokáig, mivel később valaki felfigyelt a szépségére és feleségül is kérte. Ez pedig nem volt más, mint az albán trónörökös, vagyis I. Achmet Zogu, akivel végül 1938-ban össze is házasodtak.

A polgári esküvői ceremónia három napig tartott, a házasságuk és a királyi uralkodás viszont csupán egy évig. Az uralkodásnak az olasz megszállás vetett véget. Bár az albán rendszerváltás után még következett egy röpke visszatérés, de a király 1961-ben bekövetkezett halála miatt az egész Geraldine-ra maradt. Ez a rövid és megszakításokkal tel időszak azonban az albánoknak és Magyarországnak is elég volt arra, hogy a "Fehér rósza" szomorú, de örökéletű története belopja magát az emberek szívébe. Az albán királyné 87 éves korában, 2002-ben hunyt el.

A történet a Geraldine: Auguszt a Múzeumkertben cukrászda falai között most tovább él. A királyné fekete-fehér portréfotója a virágokkal megrakott félasztal mögül nézi a kertben üldögélő vendégeket, és azt, ahogy az épület visszatükröződik az előtte álló szökőkút vizében, miközben bent a pult mögött szaftos pogácsák, sajtos-mandulás sütemények, lazacos és paradicsomos quiche-ek, valamint croissant szendvicsek készülnek.

Aki különleges süteményekre vágyik, az talál ízletes és szép kivitelezésű édességeket, főként olyan mousse alapú desszerteket, mint a citromos, levendulás és őszibarackos Hantás Flóra, az erdei gyümölcsös és olívaolajos Korall, vagy a F.E.B. 7, ami egy epres, citromos, bazsalikomos és fehér csokoládés desszertvarázslat. Ezek közül sikerült is párat megkóstolnunk a megnyitón, de van még miért visszamenni. 

Azonban nem csak a desszertek, hanem a hangulat is marasztaló, hiszen belépve érezni lehet, hogy a múzeum mennyire büszke arra, hogy ott van azon pár intézmény között a világon, melyek elmondhatják magukról, hogy az egyik munkatársuk később királyi rangot kapott. 

A megnyitó végén az épületre, minden rajta és immár benne dolgozóra, valamint a jövőbeli vendégekre Kozma Imre atya kérte Isten áldását.

A Geraldine tényleg hívogató és hűvös nyári zug, ahova a Muzi játszóteréről is betérhetünk egy gombóc fagylaltra, ami egyébként nem drágább, mint bárhol máshol a városban. De egy koktél, egy szendvics és egy sütemény is megfizethető áron várja a vendégeket. A koncepció még alakul, így később, talán már ősszel, akár reggelire is betérhetünk majd Geraldine-hoz.

A cukrászda hétfőn zárva, de keddtől vasárnapig 10-től 19 óráig várja a vendégeit. A legegyszerűbb a Muzi-játszótér irányából megközelíteni.