Egy klasszikus saláta, ami szinte minden étterem menüjén szerepel, és amely bebizonyítja, hogy a saláta is lehet főétel. Amennyire egyszerűnek tűnik, annyira könnyű elrontani, ha az alapanyagok nem megfelelők. Igazi zerowaste csemege, mivel a konyhai maradékból is játszi könnyedséggel elkészíthető, és nagyjából pont így is született. A Cézár-saláta napjának pontos eredete nem ismert, de ha kicsit utánajárunk eredetének, akkor kiderül, hogy nem véletlenül erre a napra esik az ünneplése.
Manapság népszerű kifejezésekkel fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a Cézár saláta tökéletesen hozza a zerowaste koncepciót és ezáltal a maradékértékesítés netovábbja. Bár számos eredettörténet ismert, az egyik legenda szerint 1924. július 4-én az olasz származású Caesar Cardini mexikói éttermében, Tijuanában, a megmaradt hozzávalókból alkotta meg az azóta világszerte közkedvelt salátát.
Az amerikaiak egyik fő nemzeti ünnepén, a függetlenség napján az étterem már jórészt híján volt a főbb alapanyagoknak, de nem maradhattak a vendégek éhesen, ezért Cardini a megmaradt készletből gazdálkodva készítette el salátáját. Voltaképpen amolyan fingerfood-nak készült, amit kézzel, evőeszköz nélkül esznek, de végül egy komplett salátát alkotott meg, ami a főételek sorába is beleillik.
Az amerikai vendégek annyira megkedvelték a salátát, hogy az ötletet magukkal vitték Kaliforniába. Az 1940-es években végül New Yorkba is eljutott a híre, és innen a többi, ahogy mondani szokás, már történelem. Maga a recept valóban nem bonyolult: római saláta, kenyérkocka, fokhagyma, bors, Worcestershire szósz (közismert nevén Worcester-szósz), tojás, parmezán sajt, citromlé és talán olívaolaj is szerepelt az összetevők között. Lényeg a lényeg, hogy az étel sikeres lett, és így szerencsére máig megmaradt. Idővel annyit alakult, hogy feltétként steak, csirkemell vagy garnéla is került rá. Az öntet pedig önmaga megér egy kis kitekintést.
Mi is van az öntetben?
Bár többször is ettem már Cézár salátát éttermekben, a salátaöntet pontos összetételével nem sokat foglalkoztam. Az egyik rövidre sikeredett párkapcsolatom hozta a felismerést. A randi keretében az akkori párom maga készített Cézár salátát a közös vacsoránkhoz. Amikor az öntetet keverte, akkor szembesültem azzal, hogy az bizony nyers tojást is tartalmaz, amelynek elfogyasztása számomra igazi kihívást jelent, hiszen a főiskola alatti mikrobiológiai tanulmányaim egyik fő elemeként rögzült bennem, hogy bizony a nyers tojás potenciális fertőzőforrás is lehet. Mégis túltettem magam ezen, és bíztam abban, hogy nem eshet bajom. Szerencsére így is történt. Viszont örökre megtanultam, hogy valóban nem árt tudni, mi miből készül, és a legártatlanabb ételekben is akadhat olyan összetevő, ami nem mindenkinek megfelelő.
A nyers tojás miatt a Cézár saláta kismamák, szoptató édesanyák, immunszuppresszív kezelés alatt állók és daganatos betegek számára nem javasolt. Illetve csak akkor, hogyha mondjuk egy étteremben megbizonyosodnak arról, miután megkérdezték a felszolgálót vagy a szakácsot, hogy az adott salátaöntet mégsem nyers tojással készült. Vagy ha éppenséggel házilag, saját kezűleg, tojás nélkül készült az öntet. Hozzáteszem, hogy a fertőtlenített héjú tojások esetében azért a szalmonellózis veszélye nagyon minimális. Bár az ördög nem alszik.
A szardellapaszta a másik olyan alapanyaga a Cézár saláta öntetének, ami eléggé megosztó tud lenni. Akik a halaknak még a szagát sem bírják, azoknak persze megnyugtató lehet, hogy valójában a dresszingből szinte egyáltalán nem érződik ki a halíz. Márpedig ha valaki vett már önmagában szardellapasztát, az tudja, hogy elég intenzív a szaga. Viszont a Cézár saláta öntetében mondhatni, csak homeopátiás mennyiségben találjuk meg a szardellapasztát, így az ízt nem befolyásolja jelentősen.
Az eredeti öntetben nem volt külön szardella, de az alaprecepthez Cardini Worcestershire szószt használt, ami viszont azt is tartalmaz. Így valójában már a külön szardellát nem tartalmazó Cézár saláta sem való azoknak, akik a halak és tenger gyümölcseinek fehérjetartalmára allergiásak.
5 érdekesség a saláták császáráról
♦ A világ legnagyobb Cézár saláta Guinness-világrekordját a mexikói Tijuanában állította fel a Canirac étterem 2007-ben. A súlya a 3 tonnát is meghaladta, és több mint 160 résztvevő volt jelen az eseményen.
♦ Az eredeti Cézár saláta egy darab krutont tartalmazott, szemben azzal, ahogy ma ismerjük. Vagyis a kenyérkockából készült krutonok miatt gluténérzékenyek számára ez a saláta nem a legjobb választás, hacsak nem készítik el külön, gluténmentes kenyérkockák felhasználásával.
♦ Az amerikai alkoholtilalom ideje alatt Tijuana volt az a hely, ahol a dél-kaliforniai elit tagjai italozhattak. A Los Angeles Times Tijuana-t „annak a városnak nevezte, amely Vegas volt, mielőtt még Vegas Vegas lett volna."
♦ A saláta eredettörténeteinek sorából az egyik azt állítja, hogy Caesar testvére, Alessandro („Alex") alkotta meg a salátát. A történet szerint Alex, az első világháború idején szolgáló olasz légi pilóta azért utazott Tijuanába, hogy segítsen testvérének az étteremben, és állítólag ő keverte össze az általa Aviator salátának titulált ételt az amerikai légierő tagjai számára.
♦ Egy másik legenda szerint a salátát egyáltalán nem a Cardini család valamely tagja találta ki, hanem Caesar Cardini éttermének egyik alkalmazottja, Livio Santini. A szintén olasz bevándorló, Santini szerint mindez az édesanyja receptje volt. Bárhogy történt, ma már mindenhol Cézár salátaként ismerik és szeretik ezt a világhíressé vált ételt.