Az egyik gasztronómiai vesszőparipám a szezonalitás. Ha tehetem, kitartok amellett, hogy télen nem keresek illatos paradicsomot a boltban, nem kapkodom az első öklömnyi eprek után februárban, és nem veszem meg az utolsó csomag zöld spárgát novemberben – inkább előveszem a májusban lefagyasztottat a mélyhűtőből. A szezonalitás egyre többször beszédtéma, és nemcsak a fenntartható éttermeknél, de egyre több háztartásban is. A lényege nem az, hogy kövessünk egy újabb trendet, hanem, hogy olyan élelmiszereket és tápanyagokat vigyünk a szervezetünkbe, amiket tényleg az adott évszak és térség napsugarai, földje és vize táplált. Bár az időjáráson egyelőre nem látszik, június elsején beköszönt a meteorológiai nyár, ezért összegyűjtöttük, milyen szezonális zöldségekért és gyümölcsökért érdemes ilyenkor piacra menni.
Az elmúlt években rengeteg helyről gyűjtöttem szezonális térképeket és listákat arról, hogy mi, mikor, hol terem, mennyi ideig található meg a piacokon, és mikortól csak maradék a maradék, vagyis olyan, amiből már érezhetően kifogyott a napsugár. Természetesen ehhez a tudáshoz nincs szükség papírokra, csak rendszeresen kell piacra járni és megfigyelni, hogyan változik a pultok kínálata. Ha ehhez mégsincs kedvük, de szeretnének felkészülni arra, hogy mire számíthatnak a következő hónapokban, akkor kipróbálhatják például azt az interaktív térképet, amely Európa szezonális zöldségeit és gyümölcseit mutatja be hónapokra és régiókra bontva.
Az Európai Élelmiszerinformációs Tanács (EUFIC) által készített térkép pontos és tudományos alapú információkat szolgáltat a fogyasztóknak az egészséges és fenntarthatóbb választásokhoz. Az eszköz több mint 200 szezonális gyümölcsöt és zöldséget tartalmaz, 24 országot fed le, és magában foglalja a hat európai éghajlati régiót. A felhasználók országokra, évszakokra és hónapokra szűrve is kereshetnek rajta.
Egyelőre csak angolul érhető el az oldal, de érthetően, egyszerűen lehet rajta keresni és találni. A vaktérképen megjelenik a kiválasztott ország, és annak minden zöldsége, gyümölcse, majd az évszak és a hónap beállításával lehet továbbszűkíteni a találati kört.
Egy kicsi pluszt hozzátett volna az interaktivitás élményéhez, ha a terményekre kattintva valami kis infót is lehet kapni, pl. hogy milyen vitaminok vannak benne, milyen más zöldségekkel vagy gyümölcsökkel fogyaszthatók, de akár egy recepthez vezető linket is szívesen láttam volna benne. Ettől függetlenül hasznos gyűjtés áll a térkép mögött, jó párszor átforgattam már én is. Viszont, hogy egy picit pótoljam az előbb említett hiányosságot, kiválasztottam néhány hazai, szezonális gyümölcsöt és zöldséget, és az alábbiakban igyekszem egy kis kiegészítést is adni hozzájuk
A spárgától a görögdinnye salátáig
Májusi zöldségeink és gyümölcseink közül vitathatatlanul a spárga, a cékla, a fekete- és a hónapos retek, a karalábé, a karfiol, a lilahagyma, a madársaláta, a mángold, a rebarbara, a ribizli, a snidling (metélőhagyma), az újhagyma, a spenót és a szamóca uralja jelenleg a piaci standokat.
Júniusban és júliusban aztán eljön az akár rókagombával felturbózott zsenge zöldborsó levesek ideje, a lilakáposzta saláta, az epres tiramisu, a feta sajtos görögdinnye saláta, a töltött patiszon, a rántott cukkini és a rakott paradicsom vagy -padlizsán szezonja, hogy csak pár nyálcsorgató példát soroljak.
A már említett, kalóriaszegény, de vitamindús spárga szezonja április végétől júniusig tart. A legtöbb termelőnél zöld spárgát találni, ami azt követően nyeri el jellegzetes színét, miután kibújik a földből és megfelelő mennyiségű fény éri. Ez a zöldség erőteljesebb, karakteresebb ízű, és nem kell meghámozni; nincsenek rostszálai, amiket le kellene húzogatni felhasználás előtt. Csupán egy mosást igényel, utána pedig az alsó harmada környékén kell letörni a szárát. A spárga ott fog elpattanni, ahol kell, ahol a legfrissebb. Én nyersen is fogyasztom a zsenge zöldséget salátába aprítva vagy grillezve, krémes risottóra téve feltétként, de lehet párolni, sütőben sütni és állítva főzni pár percig, hogy a szárak megpuhuljanak, de a csúcs ne főljön pépesre.
Persze fehér spárgát is találni a standokon, ennek az íze enyhébb, és jobban oda kell figyelni, milyen más alapanyagokkal párosítjuk. Míg a zöld spárga grillezéskor elbírja a frissen tört borsot és a kristálysót, addig a fehér a legtöbb esetben valamilyen szósz, például a krémes vaj és tojás alapú hollandi mártás után kiállt. Előkészítése is több időt igényel, mivel meg kell tisztítani a rostszálaktól. A zöld spárgával ellentétben a fehér legízletesebb és húsosabb része a csúcsa, amit egy centiméterrel alatta érdemes levágni. A maradék szárrészt ismét meg kell hajlítani, és ami a csúcs felé törik, azt lehet a továbbiakban felhasználni. Az öregebb rész a szezon vége felé már annyira fás, hogy nem lehet elfogyasztani.
Akár a piacon, akár zöldséges pultban vásárolunk spárgát, érdemes mindig a vékonyabbakat keresni. A szakértők szerint azért ez a jó választás, mert a túl vastag spárgát lehet, hogy túl későn szedték le, így nemcsak fás, hanem ehetetlenül keserű lesz.
Ezeket a vitaminokat tartalmazza: A spárga A-, C- és B-vitamint, valamint a boldogság vitaminjaként is emlegetett folsavat tartalmaz. Gazdag jól emészthető rostokban és kiemelkedő az inulintartalma, mely a hasznos bélbaktériumok tápláléka.
A festőzöldség titkai
A cékla egy igazi superfood. Azt mondják alulértékelt, de ha lemegyünk a piacra, bizony elég sok vásárlónak a kosarából láthatjuk kikandikálni a jellegzetes, lila erezetű zöld céklaleveleket, amelyek összeaprítva, zöld saláta mellé keverve is remek kiegészítők, ráadásul a csírákhoz hasonlóan intenzív az ízűk.
A répafélék családjába tartozó zöldség legközelebbi rokona a mángold (a levelük akár összetéveszthető is lenne), de míg a céklának elsősorban a gumóját, addig a spenót alternatívájaként is emlegetett mángoldnak a levelét fogyasztjuk. Céklát a 17. század óta termesztenek Magyarországon, amely egyébként a mediterrán régióból származik. Ha a céklára gondolunk, falusi nagymamáink ízületes, vörös színű keze és az ecetes savanyúság illata juthat az eszünkbe, pedig a felhasználási területe ennél jóval szélesebb. Előszeretettel használják természetes színezőanyagként (friss lazac pácolásánál például gyönyörű színt ad a halhúsnak), de olívaolajjal és fűszerekkel sütve, főzve, illetve pépesített formában a csicseriborsókrémhez keverve is nagyon finom. Szendvicskrémként és meleg salátaként is elkészíthető például egy kis érett kecskesajtmorzsával.
Ezeket a vitaminokat tartalmazza: Gazdag A-, C-, illetve B-vitaminokban, valamint béta-karotinban, de sok vasat, rezet, folsavat, magnéziumot, kalciumot is tartalmaz. Vörös színét a betain nevű vegyület adja, mely egy erős antioxidáns, ami továbberősíti a vitaminok szabadgyökök elleni hatását.
A nyár legkedveltebb zöldsége a paradicsom
Emlékszem, gyerekkoromban a szüleim és nagyszüleim rengeteg paradicsomot hoztak be a kertünkből régi farekeszekben, majd letették pihenni a ház tárolójába. Minden nyáron literszámra készült belőlük paradicsomlé. A barátnőm és én azonban nem tudtunk ellenállni a kísértésnek és a friss, napérlelte paradicsomok illatának, így egyszer még egy sószórót is meglovasítottunk a konyhából, hogy aztán a rekeszek mellé ülve, a hűs tárolóban belakmározzunk a lédús paradicsomokból. A befőzéshez mindig maradt elég, de a titkos paradicsomevés emléke örökké velem maradt. Így amikor júniusban beköszönt az igazi paradicsomszezon, a koktéltól a málnaparadicsomon és a luculluson át a húsos, salátának való vagy a csokoládé paradicsomig mindenből feltankolok. Sőt, saját balkonparadicsomokat is nevelek néha.
Aki teheti, és szeret balkonzöldséget nevelni az erkélyén, az próbálkozzon meg a Vilma és a Tumbling Tom Red nevű fajtákkal, melyeknek a töve nagyon alacsony növekedésű, a paradicsomok pedig gömbölyűek, pirosak és körülbelül 8-20 grammosak. Tavaly nálam egészen szeptember végéig teremtek kis paradicsomok ennek a két fajtának köszönhetően.
Zöldség vagy gyümölcs? A botanikai definíció szerint a paradicsom azért gyümölcs, mert magok vannak benne, és a növény virágából fejlődik ki a termés. Zöldségnek viszont azért tekintjük, mert egyéves és nem évelő növényként termesztjük, vagyis minden évben újra kell telepíteni.
Ha július, akkor görögdinnye
Amikor már ráolvad a cipőnk talpa az aszfaltra, és a jégkrém is felnyalja önmagát, akkor jön el a görögdinnye kopogtatás ideje és az út menti árusok megnyugtató jelenléte, hogy bármikor, bárhol kipattanhatunk a kocsiból egy meleg dinnyéért, amit aztán sürgetősen a hűtőbe vagy a medence hideg vizébe vágunk.
A görögdinnyével az a helyzet, hogy ritkán tud csalódást okozni. Valahogy akkor is jól esik, ha kiderül, hogy még egy kicsit érhetett volna, vagy pont ellenkezőleg, túlérett. Én például akkor ettem a legfinomabb görögdinnyét, amikor egy ismerősöm elkészítette a következő receptet:
Görögdinnye és feta sajt saláta 2 személyre:
Hozzávalók: 1 kisebb fej görögdinnye, 200 gramm feta sajt, 1 kisebb fej lilahagyma, frissen őrölt bors, mentalevél, olívaolaj
Felezzük el a dinnyét, óvatosan vájjuk ki a húsát, kockázzuk fel, és szedjük ki belőle a magokat. Kockázzuk fel a sajtot, és karikázzuk vékonyra a megpucolt lilahagymát. A dinnyét, a fetát és a hagymát rétegelve tegyük egy tálba, szórjuk meg összetépkedett mentalevelekkel, őröljünk rá friss borsot, és csorgassunk rá egy kevés, zamatos olívaolajat. Talán furán hangzik, de nagyon jól harmonizálnak egymással ezek a sós és édes ízek – olyanok együtt, akár egy tál napsütötte nyár.