A whisky világnapját valahogy úgy kell elképzelni, mint a Furmint Day felhívását, csak előbbi kapcsán a volumen és a rajongótábor is jóval nagyobb. A lényeg, hogy az élet vizeként emlegett ital ünnepnapján, vagyis minden év májusának harmadik szombatján a szakemberek, az ismert lepárlóüzemek és a whisky mesterek többsége mindig készül valamilyen programmal. Kóstolókat és rendezvényeket szerveznek, vagy különleges online tartalmakat tesznek közzé. Az alábbiakban a whisky világába kalauzoljuk olvasóinkat, miközben aranyréz lepárlókban gyönyörködünk és étel-whisky párosításokról tanulunk a szakértőktől.
A whisky világnapját egy nagyon határozott elképzelésű csapat jelölte ki és gondoskodik méltó megünnepléséről 2012 óta. Ha megnézzük a World Whisky Day nevű oldalt, láthatjuk, hogy a szerkesztők és szervezők minden létező témára kitérve igyekeznek a whisky világát a hétköznapi fogyasztóhoz közelebb vinni. Tartalmaik azoknak is érdekesek lehetnek, akik még csak most ismerkednek az ír, a scotch, a bourbon whisky különbségeivel, a hozzájuk illő poharakkal és a whisky-alapú koktélokkal. Mi is az oldalukról szemezgettünk néhány érdekességet, feltettünk néhány kérdést az 1843 óta működő Glenmorangie márka magyar képviselőinek, és utánanéztünk az Első Budapesti Whiskytúra programjának.
Dióhéjban a whiskyről
Arra nem vállalkozunk, hogy a whisky-készítés minden mozzanatát a cefrézéstől kezdve, a kétszeres-háromszoros lepárláson át az érlelésig bemutassuk, és persze nincs is szükség rá. Hiszen ma már Budapesten is találni olyan remek bárokat és pubokat, ahol egy szervezett whiskykóstoló ideje alatt minden apró, de fontos részletet elmesélnek a szervezők. Hogy hol vannak ilyen helyek, arra lentebb még visszatérünk.
Azt azonban mi is érdekesnek találtuk, hogy ahány ország, annyiféle szabály vonatkozik arra, hogy mely italokat hívhatnak whiskynek a készítők. Hagyományos whiskygyártó nemzetnek tekintik Skóciát, Írországot, Kanadát, az Amerikai Egyesült Államokat és Japánt, és abban mindannyian megegyeznek, hogy az égetett szeszek közé tartozó italt valamilyen gabonából, leggyakrabban árpából, kukoricából, rozsból vagy kölesből kell készíteni.
A világ egyik legnépszerűbb whiskykészítő vidékén, Skóciában árpából, pontosabban árpamalátából készítik és whiskynek írják. Ez azt jelenti, hogy a whiskey írásmód sem helytelen, csak utóbbit általában Írországban és Amerikában használják. Ugyanakkar például Japánban inkább a skót példát követik, és szintén e-betű nélkül tüntetik fel az ital nevét.
Az előbb említett árpamalátát előbb csíráztatással, majd szárítással állítják elő. A szárítás történhet száraz gőzzel – ez az eljárás nem ad hozzá semmilyen plusz zamatot az italhoz –, illetve tőzegfüsttel, ami a skót whisky jellegzetes füstös karakterét adja. Harmadik lépésként az őrölt (roppantott) malátából elkészül a cefre, amit aztán erjesztenek, majd a folyadékot réz lepárlókba, végül különböző hordókba teszik érlelni.
A whisky-készítés egyik leglátványosabb elemei ezek a hosszú nyakú lepárlóüstök, amelyekbe a cefrézés végén létrejövő, nagyjából 8 százalékos alkoholtartalmú cefrét, másik nevén a wash-t pumpálják.
A lepárlóüstök a legtöbb esetben hagyma alakúak, de fűtőrendszerük és méretük lepárlónként változik. A réz a készülő ital konzisztenciája miatt fontos, vagyis minél többet érintkezik rézzel a párlat, annál markánsabbak lesznek az ízei. A lepárló nyakának magassága és formája pedig az ital zamatának kialakulásáért felelős. Minél magasabb egy lepárló üst, annál könnyedebb ízeket fedezhetünk fel a benne készült whiskyben. Ha viszont alacsony és tömzsi a kialakítása, akkor a nehezebb ízek dominálnak majd. A Glenmorengie lepárlóüstjei Skócia legmagasabb üstjeinek számítanak. Az üst magassága megegyezik egy felnőtt zsiráf testmagasságával, amely a márka egyik szimbólumává is vált.
A skót szakemberek a tölgyfahordókra esküsznek
Az érlelés legtöbb esetben tölgyfából készült hordóban zajlik: a skót szakemberek a tölgyfahordókat részesítik előnyben, de néha használnak bourbonhordót és sherryhordót is. Az érlelési időt szintén szigorúan veszik Skóciában. A helyi törvények szerint, ha az adott italt kevesebb mint három évig és egy napig érlelték fahordóban, és az alkoholtartalma nem éri el a minimum 40%-ot, akkor nem nevezhető whiskynek. Amerikában megengedőbbek az előírások: ott elég, ha két évig és egy napig érlelik a párlatot ahhoz, hogy megkaphassa a whiskey nevet.
Történetét tekintve a mai napig nem sikerült igazán eldönteni (persze mindenki magáénak vallja a dobogós helyet), hogy az írek vagy a skótok készítettek először whiskyt, de miután 1823-ban legálisan is lehetett szeszt főzni, a skót whiskyipar látványosan nekilódult. Az első skót lepárlók közé tartozott a The Glenlivet, mely már 1824-ben engedélyt kapott a szeszfőzésre, de a Glenmorengie sem maradt le sokkal: az üzem 1843-ban kezdte meg a működését. Utóbbi hazai képviseletét kérdeztük meg arról, hogy hogyan kell szakszerűen whiskyt kóstolni, és milyen kritériumok alapján lehet felállítani a sorrendet.
Skót viskyt kóstolna? Például kezdje ezekkel!
Aki élete első whiskykóstolására adná a fejét, annak ez a skót whiskymárka egy 10 éves single maltot (egyetlen lepárló terméke) javasolna kezdésként, amit tökéletes bevezetésnek tart a skót whiskyk világába. Az Original ugyanis meghatározza a lepárló ház stílusát, amely elegáns, virágos, selymes és krémes. Ez után jöhetnek az olyan szenvedélyesebb tételek, melyek az ún. Extra Matured Range-be tartoznak. Ilyen a 12 éves, elegáns, de testes Glenmorangie Lasanta, ami tíz évet töltött ex-bourbon hordókban, majd további két évig érlelődött Oroloso és Pedro Ximénez Sherry hordókban, melyeknek köszönhetően csokoládéval bevont mazsola, méz, karamell és édesfűszeres jegyek jellemzik.
Harmadik tétel lehet a tíz évig amerikai fehér tölgy hordókban, majd a négy évig Ruby Port hordókban érlelt különlegességük, amelyet Quinta Ruban névre kereszteltek, és a legsötétebb, legintenzívebb whiskynek számít az "extra matured" családban, amely nem hűtött szűrési eljárással készült.
Ezen italok vezetett kóstoltatását egyébként már a belvárosi Good Spirit Bar és a Boutiq Bar is tervezett programjai közé vette, amelynek köszönhetően az, akit az italkészítés története is érdekel, szakértőbben nyúlhat majd a whiskys poharak után.
Kóstolás terén, a szakértők és a rajongók is azt tartják, hogy nem lehet rosszul whiskyt kóstolni. Jéggel, szódával vagy koktélként – egy a lényeg, úgy igyuk, ahogy nekünk jól esik. Közös jó tanácsuk az is, hogyha olyan whiskyvel találkozik valaki, amit korábban még nem kóstolt, akkor adjon neki egy esélyt tisztán. Csodálja meg a színét, figyelje meg a viszkozitását, rövid szippantásokkal élvezze ki az illatát, majd kóstolja meg.
Wiskyt a pohárkrémhez és a füstölt makrélához!
A whisky világában is vannak olyan elhivatott szakemberek, akik tanácsaikkal és útmutatásaikkal segítenek eligazodni a párlatok tengerében. Ilyen szaktekintély Dave Broom is, aki 1995-ben kezdett a témában írni, és azóta három díjnyertes könyve jelent meg. Az utolsó, címéhez híven "The Way of Whisky" (A whisky útja) a japán whisky-kultúrát járja körbe alaposan, amely kapcsán egy 2020-as interjúban a whisky ételekkel való párosításáról is megkérdezték a véleményét.
Broom elmondása szerint a könnyű és illatos, szinte édeskés whiskyk mellé jól illenek a különböző sushik, a füstölt vadlazac, az édes paszternák krémleves, a puha és krémes sajtok, illetve a Cranachan nevű skót desszert. Utóbbi úgy készül, hogy összekeverik a friss málnát tejszínhabbal, egy kis mézzel és whiskyvel, aztán pohárba töltik, a tetejét pedig megszórják pirított, whiskybe áztatott zabpehellyel.
A közepesen testes, tőzegfüsttel szárított whiskyk esetében inkább a füstölt makréla, az osztriga, a füstölt kacsamell, a kacsamájpástétom, a fácánsült, valamint a sokak által bizarr fogásnak tartott híres haggis lehet jó párosítás, utóbbiról ebben a cikkünkben bővebben is olvashat. És bár az erős és határozottan füstös karakterű whiskykhez már jóval kevesebben nyúlnak, Broom szerint ezeket is ajánlott egyszer megkóstolni. Ha pedig egy tábla minőségi fekete csokoládéval, szardella alapú krémmel megpakolt bruschettával, esetleg érett cheddar sajttal vagy kékpenészes sajttal fogyasztjuk, akkor igazi ízorgia kerekedhet a szánkban.
Az általunk megkérdezett skót Glenmorangie márka pedig desszertek mellé ajánlja a whiskyjeit, például a tavalyi évben megjelent limitált szériás Tale of Cake (Sütimese) nevű párlatát, ami magyar, egészen pontosan tokaji hordókban érlelődött. Egy másik whiskyjét, a 10 éves single maltot pedig a Michelin-csillagos Borkonyha nemrég megnyílt Desszert Műhelyében, egy desszertkülönlegességbe rejtve is megkóstolhatjuk majd, párosítva mellé magát az italt is.
Indulhat akár whiskytúrára is
A több hónapos otthonülés után, szépen lassan visszatér az élet a városokba. Budapesten például egyre több helyen szerveznek a teraszokra tematikus programokat is. Ilyen a World Whisky Day inspirálta Első Budapesti Whiskytúra is, ami nem köti az "élet vize" rajongóit egy helyhez, hanem megmozgatja, és pecsétgyűjtős játékával május 15-én és 16-án hat helyre is elkalauzolja őket. Ezen a hat állomáson nemcsak új márkákkal, hanem a már jól ismert prémium párlatokkal is találkozhatnak.
A GoodSpirit Whisky & Cocktail Barban független palackozók whiskyjeit kóstolhatják meg, a Hintaló's Knödel Kocsmában a japán párlatoknak szentelik ezt a kép napot, a Black Dog Pubban öt fajta bourbon lesz az itallapon, a Nappali Kávéházban skót whiskyket, a The Mateo's Drink Barban füstös, a London Stone Pubban pedig ír whiskeyket lehet majd kóstolni.
Ha nem férnének be a hétvégén a whiskytúra helyszíneire, ne keseredjenek el, mivel más whiskys programok is szerveződnek a városban május hónapban. A Boutiq'Barban például már tart a Glenmorangie hónap, amely során a bármixerek öt különleges, whiskyvel készülő koktélt álmodtak meg és készítenek el az ünnepi időszak alatt.
A bárban a whisky világnapja alkalmából a május havi kínálatukkal szeretnék megmutatni, hogy milyen sokoldalúan lehet felhasználni egy tízéves single maltot akár egy klasszikus koktélban, akár egy málnás, kókuszos vagy menta teában.