Kilenc éve tartják ezen a napon a csicseriborsókrém, vagyis a hummusz világnapját. Egy hónap múlva pedig a falafel világnapja is beköszönt, így a csicseriborsót duplán lehet ünnepelni, és egyébként is gyakori, hogy a kettőt egyszerre fogyasztjuk. Dietetikus kolléganőnk körbejárta a témát, hogy miért érdemes csicseriborsót enni, és mitől lesz ellenállhatatlanul finom.
A nemzetközi hummusz napot 2012 óta tartják nyilván. A világnapot egy Ben Lang nevű technológiai vállalkozó indította el abból a célból, hogy megünnepeljük ezt a híres, világszerte népszerű, csicseriborsóból készült krémet. Ha a közösségi médiában posztolnánk a saját készítésű csicseriborsókrémünket, akkor használhatjuk a #hummusday vagy #InternationalHummusDay hashtaget. Ezekre keresve pedig új inspirációkra bukkanhatunk a sok fotó között.
Hogyan készül a jó hummusz?
Bár a receptje nem mindenhol teljesen egységes, az biztos, hogy a csicseriborsókrém főtt, passzírozott csicseriborsóból, szezámpüréből (tahini), olívaolajból, citromléből, sóból és fokhagymából áll. Régiónként más-más fűszerrel ízesítik, például őrölt római köménnyel, fehérborral vagy akár chilivel is. Friss korianderrel megszórva egészen különleges ízélményt nyújt, bár az ínyencek némi tökmagolajjal is meglocsolhatják. Vendégváró falatnak tökéletes.
Honnan ered a hummusz?
A hummusz tényleges eredete némileg homályos, és hevesen vitatott. Noha azt tudjuk, hogy a Közel-Keleten született a receptje, a Földközi-tenger keleti félholdja körül sok régió állítja magáról, hogy tőle ered. A hummusz első igazi említését Kairóban egy szakácskönyvben találták még a XIII. században, amelyben hideg csicseriborsópüréként jelenik meg, és hiányzik belőle a citromlé és a fokhagyma – helyette ecetes citromot tartalmaz olajokkal, gyógynövényekkel és fűszerekkel.
A fentiek ellenére azért akad némi vita arról, vajon a görögök is feltalálták-e a hummuszt (mint annyi minden mást is), mert a legtöbben úgy vélik, hogy a hummusz a görög és a közel-keleti kereskedőknek köszönhetően lett olyan népszerű. És bár hangzásra könnyen összekeverhető a földet jelentő humusszal, valójában a „hummus" kifejezés az arab „csicseriborsó" szóból gyökerezik.
A falafelnek is van világnapja
Ha már belejöttünk a csicseriborsókrém ünneplésébe, és már tökéletesítettük az elkészítését is, akkor nem kell sokat várni a következő világnapra, ahol továbbfejleszthetjük a szakácsművészetünket. Közel egy hónap múlva, június 12-én tartják a nemzetközi falafel napját, amely csicseriborsóból vagy fava babból, illetve a kettő kombinációjából készül.
A szintén népszerű közel-keleti ételt gyakran találjuk pita kenyérbe csomagolva, vagy salátával és szószokkal (nem ritkán humusszal, tahinivel vagy tzatzikivel) tálalva. Az igazán jól készült falafel kívül kissé ropogós, belül puha. Egyike azoknak az ételeknek, amely még a húsimádók is körében is közkedvelt, noha hús nincs benne, de éppen emiatt húshelyettesítőként is teljesen jól megállja a helyét.
Honnan származik a falafel?
A hummusz eredettörténetének kaotikussága után nem csodálkozhatunk, hogy a falafelé sem olyan egyszerű és tiszta. Abban nagyrészt közös az egyetértés, hogy először Egyiptomban fogyasztottak falafelt eleink széles körben, amikor a kopt keresztények valószínűleg nagyböjt idején (a húsvét előtti szezonban, amikor a keresztények hagyományosan böjtöltek) a hús helyettesítésére használták az ételt. Érdekesség, hogy valószínűleg a falafel először fava babból készült. Feltehetően csak később került a csicseriborsó a képbe, miután az étel továbbvándorolt észak felé.
Mi kell a jó falafelhez?
Az előző éjszaka beáztatott csicseriborsóra, vörös- és fokhagymára, friss petrezselyemzöldre és korianderre, sóra, kardamom magra, cayenne borsra, sütőporra, lisztre, vízre és sóra van szükségünk. Ezen kívül egy éles aprítógép szükséges még a hozzávalók felaprításához. Ezek közül talán a koriandert a legnehezebb beszerezni, bár egyes piacokon, zöldségesnél vagy akár hipermarketekben is hozzájuthatunk a kincset érő fűszernövényre.
A kardamom magot ma már könnyebb elérni, hipermarketekben és ázsiai konyhával foglalkozó boltokban is meg tudjuk vásárolni. A bő olajban sütéssel járó konyhaszagot és a falafelbe szívódó nem kevés olajat úgy tudjuk megspórolni, ha a vizes kézzel formázott golyókat vékonyan kiolajozott vagy sütőpapírral kibélelt tepsiben sütjük ki.
Ne öntse ki a csicseriborsó-konzerv levét!
Ha nincs módunk arra, hogy megvárjuk, amíg a száraz csicseriborsó a mintegy egy éjszakán át tartó áztatást követően puhára főjön, akkor használjunk csicseriborsó-konzervet. A levét ne öntsük ki, pláne, ha a vegetáriánus, vegán konyha felé kacsintgatunk, vagy csak egyszerűen nem szeretnénk pazarolni ezt a sokoldalúan felhasználható folyadékot. Külön neve is van, ez az aquafaba (akvafaba).
Ez a sűrű, kissé viszkózus lé helyettesítheti a tojásfehérjét a tojásmentes étrendben, mivel felverve ugyanúgy összeáll és megkeményedik, mint a felvert tojásfehérje. Egy tojásfehérjét kb. 3 evőkanál akvafaba helyettesít. Készülhet belőle vegán habcsók vagy más desszert is, amihez tojáshabot használnánk, de akár a vegán majonéz alapanyaga is lehet. A konzerv mellett a már megfőtt, kihűtött csicseriborsó leve is hasznosítható ilyen módon.