Mielőtt belevágnánk kedvenc piacaink bemutatásába, érdekességként ide szemlézzük a Múlt-kor történelmi portál néhány sorát, amelyben az első fővárosi csarnokok születéséről írnak. Történetük kiindulópontját pedig az 1896-os millennium megünneplése után teszik, amikor a főváros fejlődésnek indult, és a lakosság is megkétszereződött az 1873-as városegyesítésnek köszönhetően. 

A központi és az első négy kerületi vásárcsarnok azonban csak 1897-ben nyitotta meg kapuit, vagyis bő húsz évvel Buda, Pest és Óbuda egyesítése után. A következő kettő pedig 1902-ben és 1903-ban nyílt meg a vásárlók előtt. Végül így jött létre a vásárcsarnokok ma is ismert hálózata: Batthyányi-tér (II. kerület), Hold utca (V. kerület), Hunyadi-tér (VI. kerület), Klauzál-tér (VII. kerület), Rákóczi-tér (VIII. kerület) és Vámház-körút (IX. kerület). A belvárosi és a ferencvárosi csarnokot a kerület határára épített Központi Vásárcsarnok váltotta ki – írták a Múlt-kor.hu oldalán.

A hálózat az akkori tíz kerületből, kettő kivételével lefedte a lakosságot – csak Kőbánya és Óbuda maradt ki a sorból, mivel alacsonyabb urbanizáltságúak voltak. A kerületi csarnokokat a legsűrűbben lakott tömbök tőszomszédságában emelték.

Központi Vásárcsarnok – I. számú vásárcsarnok

Mivel Budapest egyik legnagyobb nevezetessége, ezért amikor 9 éve a fővárosba költöztem, ez volt az első hely, amit felkerestem. Fotókról és útleírásokból már jó párszor láttam, valahogy úgy, mint a külföldi látogatók is teszik, de a saját szememmel még nem. Szikrázott a nap, mikor lekászálódtam a 49-es villamosról, és ámulva bámultam a pécsi Zsolnay-gyár színes kerámiáit a tetőn és a neogótikus hatalmas kapukat. Belépve pedig szinte hanyatt estem a csarnok acélszerkezetes felépítésétől. Sokszor,, amikor erre járok, még ma is leállok csodálkozni, pedig azóta már megvannak a törzshelyeim is, ahol a legjobb felvágottakat, a háztáji csirkét, a pogácsákat és zöldségeket veszem. 

A Központi Vásárcsarnokot szokták Nagycsarnoknak, Vásárcsarnoknak és Fővám téri piacnak is nevezni. Az épület Pecz Samu építész, műegyetemi tanár tervei alapján készült és 1897-ben adták át. Az épület Budapest első polgármesterének, Kamermayer Károlynak az egyik legnagyobb beruházása volt, de átadását már egyszerű polgárként élte meg. A 10 000 négyzetméter alapterületű Nagycsarnokot 1977-ben nyilvánították műemlékké, 1999-ben pedig elnyerte a FIABCI Prix d'Excellence díját, mely az egyik legnagyobb építészeti elismerésnek számít.

A csarnok érdekessége, hogy egykoron a Fővám térnél vámolták el a Dunán érkező árukat, melyeket egy külön vasúti rakodóvágányon szállítottak el a vásárcsarnokhoz. Ma már ilyenről szó sincs, az viszont ma is tény, hogy ebben a csarnokban található a város egyik legszebb halaspultja az alagsori részben, a galérián pedig vendégcsalogató kifőzdék sora gőzölögteti az illatait. Nem olcsó helyek, de talán egyszer-egyszer megengedhetjük magunknak egy piacos élmény lezárásaként.

Rákóczi téri vásárcsarnok – II. számú vásárcsarnok

A II. számű vásárcsarnokot 1897. január 16-án adták át, tervezői pedig Rozinay István és Klunzinger Pál voltak. A csarnok gyorsan kedvelt helyszínné vált, ahol 375 állandó és 55 ideiglenes árudát alakítottak ki, a főbejáratán pedig még lovaskocsival is be lehetett hajtani, hogy könnyebb legyen a lerakodás. Aztán 1936-ra annyira kicsi lett a forgalma, hogy majdnem bezárták, és egy uszodát terveztek a helyére. Végül egyikre sem került sor, de amikor 1988 májusában tűz ütött ki benne, a csarnok szinte teljesen leégett. Mai formájában 1991-ben nyitott meg újra.

Sajnos a forgalma ma sem túl nagy, és ez a hangulatára is rányomja a bélyegét. Kívülről nagyon szép, de bent komor és üres. Csak egy-két kitartó, generációk óta itt piacozó árus tartja benne a lelket.  

Klauzál téri vásárcsarnok – III. számú vásárcsarnok

A VII. kerület szintén 1897-ben épült csarnokát régebben István téri vásárcsarnoknak is hívták. Tervezője az előzőhöz hasonlóan Klunzinger Pál volt, illetve Kommer József. Az épület nem véletlenül néz ki úgy a képeken, mint egy lakóház, mivel a vásárcsarnokhoz kapcsolódóan bérlakások is épültek a felsőbb szintekre. 

Az épület egy elkülönített részén még a 2014-2015 között végzett felújítások előtt, kóser élelmiszert is árultak. 

Hunyadi téri vásárcsarnok – IV. számú vásárcsarnok

Ez az egyik legkisebb a fővárosi csarnokok közül. Utoljára 2019 előtt jártam itt, amikor még egyáltalán nem volt felújítva. Hiányzott a homlokzatról a felirat, és az eredeti ökör- és sertésfej gipszstukkók is le voltak potyogva, bent pedig misztikus félhomály uralkodott. A kicsi helyre bezsúfolt vasszerkezetes kofastandok úgy festettek, mintha a Nagyvásárcsarnokot akarták volna beszuszakolni negyedannyi térbe. Akkor tudtam csak meg, hogy ezt a szintén 1897-es építésű csarnokot valójában a második világháború óta nem újították fel.

Ennek a hangulatos csarnoknak a leghátsó részében üzemelő büfében ittam az egyik legfinomabb kávét, aminek ízére még ma is emlékszem. Pedig az egész szürreálisan régimódi volt, mintha a lengőajtóval elválasztott, kotyogós kávé illatú helyiségbe lépve hirtelen megállt volna az idő. Ott állva csak remélni mertem, hogy nem lesz az enyészeté az épület, és egy esetleges felújítás után nem veszik el a bája ennek a kis büfének sem. Aztán 2019 őszén érkezett a hír az épület felújításának befejezéséről, és vele együtt a remény, hogy a háromhajós, bazilikális elrendezésű csarnok az eredeti szépségét megőrizve új életre kelhet.

Hold utcai vásárcsarnok – V. számú vásárcsarnok

A Hold utcai vásárcsarnok egyelőre nem látogatható, mert idén januárban szépülni kezdett. Eddig is szerettem a gasztropiac kialakítását és hangulatát, de ahogy a külföldi csarnokokat taglaló írásunkban is látni lehetett, az ilyen jellegű "food marketek" folyamatosan alakulnak, hogy még igényesebben tudják kiszolgálni a laza, de minőségi bisztrózás kedvelőit.

A csarnok érdekessége, hogy eredetileg más helyen építették volna meg, de mivel már volt egy piac itt a Hold utcában, végül úgy döntöttek, hogy ennek a területnek húznak tetőt a feje fölé. Nyitása 1896-ban sokkal kisebb hírnevet kapott, mint a többi csarnoké, és a mai napig nem ismerték el műemlékként. Pedig a Belvárosi Piac néven ismert csarnok ma már igazi turistalátványosság, ahol bizony nagyon jókat lehetett enni az elmúlt években. 

Batthyány téri vásárcsarnok – VI. számú vásárcsarnok

A Batthyány téri vásárcsarnok egy igazán impozáns épület, ami nagyon lassan szerettette meg magát a környék lakóival, és felépítése sem ment túl könnyen. Mert bár 1894-ben megszületett a döntés arról, hogy a kerületben vásárcsarnokot építenek, de hogy pontosan hol, arról öt évig ment a huzavona. Végül a Bomba teret (1905-től Batthyány tér – a szerk.) választották, és 1901-ben adták át a megépült vásárcsarnokot.

A csarnokot kevesen látogatták, pedig sok környékbeli piacot be is zárattak miatta. Persze lehet, hogy a hírnevének pont ez nem tett jót. Azonban miután az épület galériáján kialakították a nagy budapesti virágpiacot, ami az 1970-es évekig itt működött, már kikerülhetetlen részévé vált a kerületnek. A vasszerkezetes csarnokot 2003-ban újították fel, ma az alsó részében élelmiszerüzlet működik, fent pedig kisebb üzletek és egy kávézó kapott helyet.

Lehel Csarnok

Bár nem a nagycsarnokok sorába tartozik, de a XIII. kerületében található Lehel Csarnok, ami a korábbi Lehel téri piac helyén épült fel, a kínálata miatt mindenképpen megérdemli, hogy megemlítsük. Másrészt pedig ez is egy olyan hely, amelyhez szinte biztos, hogy sokaknak fűződik valamilyen élménye.

Rengeteg friss, kistermelői zöldség és gyümölcs közül válogathatunk a pultok között, illetve itt ehetjük a város egyik legjobb burgonyás lángosát. De van pho levesező, rántott csirkés, avokádós-, zöldfűszeres- és chilipaprikás stand, illetve remek halas és sajtos pultok. 

Fény utcai piac

A Fény utcai piac a budai oldal egyik legkedveltebb piaca. Nem olcsó, de olyan portékákat kínál, amit máshol nem könnyű beszerezni. Az utcaszinten és a felső szinten is találunk organikus, bio és eredet-védett termékeket, de különleges salátákból, gyökérnövényekből és érdekes gyümölcsökből sincs hiány.

A piac hangulata kellemes, leülhetünk egy kávéra vagy egy fröccsre, de tavaly december óta a piac bejáratának közelében már Bíró Lajoshoz is benézhetünk, hogy megkóstoljuk a híresen hatalmas rántott szeletét.