Cukrászdába járni gyerekkorunkban szinte felért egy szertartással. A család kétszer-háromszor is meggondolta, hogy szombaton vagy vasárnap induljanak-e neki az útnak. Általában 15 vagy 16 órára időzítettük a látogatást, szépen felöltöztünk, útközben felvettük a nagyszülőket, és már menet közben csorgott a nyálunk, ahogy rágondoltunk a finom sütikre és fagylaltkelyhekre. Békeidőben még hétköznap is beültünk egy cukrászdába a barátokkal, mert egészen egyedi hangulata van a sütemény elmajszolásának a cukrászda teraszán a délutáni napsütésben. És bár most még csak álmodozhatunk erről, tippjeink azért vannak a következő ilyen alkalomra.
Thonet székek, körasztalkák, csillogó süteményes pult
Kezdjük a sort a hazai cukrászdákkal. Egy baráti látogatás alkalmával 2018 őszén Szombathelyen jártunk. Kellemesen hideg volt már, így kicsit dideregve fordultunk be a Mészáros Cukrászda kapuján, ami először annak kertjébe vezetett be minket. A Mészáros család cukrászdája a belváros közelében, barátságos kertvárosi környezetben található, és immár 95 éve boldogítja főzőtt fagylaltokkal és gyönyörű süteményekkel a vendégeket. A hely nem egy tipikus üzlethelyiség, hanem egy szépen rendben tartott, fehérre meszelt kétemeletes ház, csillogó süteményes pulttal, thonet székekkel és körasztalkákkal. Sőt, a pult mögött egy nagy ablakon keresztül még a hátsó cukrászatba is be lehet kukkantani, ahol a finomságok készülnek.
Azért is emlékezetes ez a békebeli hangulatú hely, mert kis késéssel, de itt kóstoltuk meg először a 2016-os év Ország tortáját, az Őrség zöld aranyát, aminek a ropogós tökmagrétege teljesen elvarázsolt bennünket. És a torta mellé ingyen, friss uborkás és citromos vizet is önthettünk magunknak.
Az év fagylaltja zsűrizés helyszínén jöhet egy puncstorta?
Aki egy kicsit is szereti a jófajta fagylaltokat, az a soltvadkerti Szent Korona Cukrászdát szinte biztos, hogy ismeri, már csak hallomásból is. Egyik kolléganőnk legkedvesebb táborozós-fagylaltozós emlékei kapcsolódnak ehhez a cukrászdához, amely minden évben egy stabil programpontja volt a zuglói általános iskolás csoportok táboroztatásának. "A cukihoz a Vadkerti-tó melletti táborból a földek melletti országúton sétáltunk le, és amikor már elég nagynak éreztük magunkat - legalább 11 évesek voltunk -, lemaradtunk a közel száz fős iskolás csoportunktól, hogy kikerüljünk a tanárok látószögéből, és stoppoltunk. Sosem felejtem, egyszer egy kenyeres teherautó platóján utaztunk a cukrászdáig. Leszállva mindenünk lisztes volt, de soha nem éreztük magunkat annyira menőnek, mint akkor. Emlékszem, mindig két gombóc fagylaltot ettem, hogy maradjon pénzem egy szelet puncstortára is, amit a táborva vezető úton ettem meg."
A három évtizede működő családi vállalkozás már abban az időben is hatalmas fagylaltos pultal rendelkezett, persze azóta még nagyobb, berendezésében még pompásabb lett, a süteményes kinálatuk pedig még pazarabb. Ezt mutatja az is, hogy 2005-ben megkapta az év cukrászdája címet, és több alkalommal is itt tartották az év fagylaltja verseny döntőit.
A porcelán csupor hőskorában
"Gyerekkoromban még volt egy családi telkünk Diósdon, ahova jellemzően szombatonként mentünk kertészkedni. A nagymamám minden ebéd után elküldött bennünket a bátyámmal és az unokanővéremmel a szomszédos cukrászdába. Nyáron egy porcelán csuporban vettünk fagylaltot, a tölcséreket külön elhoztuk. Azóta sem ettem így fagylaltot, nem tudom, ma mit szólnának, ha egy csuporba kérnénk ma tölcsér helyett" – mesélte Schmidt Judit dietetikus kolléganőnk.
Bár a kert már nem, a cukrászda még mindig várja a vendégeket. Az Erzsike Cukrászda 1976-ban nyitott Diósdon, de a cukrászdinasztia cukrászmestere már 1934-ben megnyitotta első üzletét Budán – olvasható a weboldalukon.
Bakancslistás egy cukrászda is lehet!
Ezen cikk írójának egyik kedves ismerőse nemrég Komáromba költözött, és azóta folyamatosan a Jánoska Cukrászdáról áradozik, hogy mennyire nehéz megállni, hogy ne lépjen be egy gombóc fagylaltért vagy egy szelet süteményért minden egyes utcán töltött percben. Ezek után persze már a mi listánkra is felkerült a hely.
Persze hallottunk már róla korábban is, hiszen 2018-ban cukrászmesterének Komáromi kisleány nevű kreációja elnyerte a 2018-as év Ország tortája címet. De mivel saját szemünkkel még nem láttuk a kínálatot, így már alig várjuk, hogy végre beszabaduljunk hozzájuk.
Egy jó süteményélmény Naxosz tengerpartján
Ahogy a cikk elején is írtuk, a jól elkészített sütik és fagylaltok nagyon fontosak ahhoz, hogy meglegyen az a cukrászdai élmény, amit aztán évek múlva sem feledünk el. De van, hogy nem a sütemény és a fagylalt, esetleg a hely híre ragadja meg az embert, hanem az az egyedi érzés, ami éppen akkor a hatalmába kerítette.
Egyik kolléganőnk mesélte, hogy nagyon finom süteményeket ettek Naxos szigetének tengerpartján, de a hely nevére nem emlékszik, csak a homokfövenyes partra, a hullámok csapkodásásra és a görög sütemények illatára, ami így együtt egy nagyon kellemes emlékké sűrűsödött össze. Jó időben voltak, jó helyen. Hasonló történt vele Olaszországban is, amikor egy barátnőjével először jártak Rómában. Egy icipici boltban bignolinit (az olasz képviselő fánk) vásároltak, amit aztán papírzacskóból ettek meg a Colosseummal szemben egy falon ülve és lábat lógatva.