Haggis, Skócia

A neve hallatán és a világban elterjedt nem éppen kedvező hírét ismerve, az ember a Haggis közelébe sem menne, hiszen darált juhbelsőségekből készül, amit párolt hagymával, zabpehellyel, különböző fűszerekkel kevernek össze, majd bélbe töltik és megfőzik. De mindezeket olvasva vajon nem tűnik ismerősnek ez az étel? Dehogynem! A májas és véres hurkánk sem sokban különbözik tőle, csak más a húsalap, és nálunk általában rizzsel készül, illetve még vér is kerül a keverékbe.

Szóval ha legközelebb Skóciában járnak, és egyébként is szeretik a hurkát, keressenek egy olyan éttermet, ahol vacsorára sült haggist kínálnak sült burgonyával és barna, sült hús mártással (gravy). Ha így tesznek, tartalmas és ízletes estének néznek elébe!

Jamón ibérico, Spanyolország

Spanyolországban a sonka fogyasztása és készítése már nem is annyira gasztronómiai élvezet, mint inkább nemzeti megszállottság. Vannak emberek, akik egész karriert építettek arra, hogy a legjobb sonkát készítsék el, az állatok felnevelésétől kezdve a levágásán és a sonka füstölésén át a kész jamon szeleteléséig.

A sonkaszeletelés művészete egy nagyon rangos és jól fizető karriernek számít, hiszen az ország világhírű sonkája, a jamon akár 3000 euróba is kerülhet (az ár egy egész sertés sonkára értendő), attól függően, hogy a kiemelkedő minőségi ibérico vagy a naponta fogyasztott serrano sonkáról van-e szó. De bármelyikkel is dolgozzanak a sonkaszeletelő mesterek, a munkájukat ugyanolyan bőkezűen megfizetik egy luxus étteremben, mint egy magán partin.

Ha lehetőségünk van rá, Madridban keressük az olyan tradicionális "hentes" üzleteket, amik kifejezetten a jamon iberico árusítására specializálódtak. Egy kis spanyol nyelvtudással olyan infromációkhoz juthatunk ezeken a helyeken, amit egy múzeumban sem kapnánk meg, és még szeletelési bemutató is jár mellé.

Az egyik legtökéletesebb tatár beefsteak

A Varsói Stary Dom étterem egészen mély nyomot hagyott bennünk, hiszen olyan tatár beefsteaket még nem kóstoltunk, mint amit ott kínálnak. A friss darált marhahús egy hosszú rúdban érkezik az asztalokhoz, egy külön zsúrkocsin. A tatár előkészítésére szakosodott szakács tökéletes, egyszemélyes adagokban kínálja a húst a tányérokra az asztal mellett, és hozzá tálalja a finom köreteket. Apróra vágott, párolt erdei gombák, friss hagyma és petrezselyem kerül a tányérra, amiket aztán mi magunk keverünk össze ízlés szerint, hogy aztán a pirítósra kenhessük.

De az étel mellett a hely is különleges. Varsó belvárosában található, és olyan, mint egy mesebeli, fából épült királyság, tele régi családi fotókkal és használati tárgyakkal, miközben a konyha és a bár a legmodernebb gépekkel működik. 

Csirke és citrom tagine, Marokkó

Marokkóban rengeteg olyan étel van, ami miatt megéri felfedezni a várost. De egy – az utazók számára még mindig különlegesnek számító – étel, vagy inkább főzési forma, kiemelkedik a sok finomság közül.

A tagine vagy tajine elnevezés egyszerre jelenti az elkészült ételt, ami egy különleges tálban főtt, és magát a tálat. Az arab edény hosszú, kúpos tetővel érkezik, amiben az ételek se nem sülnek, se nem főnek, inkább párolódnak, de a kúpos tető miatt az illatok és aromák nem illannak el, hanem ott kavarognak az étel fölött. Tagine-ban nagyon sokféle étel elkészíthető, de az egyik legkedveltebb az olívabogyóval, pácolt citrommal és sok olívaolajjal készülő párolt csirke – olvasható a 1cover.com.au listáján.

Hisa Franko, Szlovénia

A Hiša Franko picit kakuktojás a listánkon, mert nem emeljük ki egyetlen fogását sem, viszont nagyon vágyunk már ide, rajta van a gasztronómiai bakancslistánkon. A buja Soča-völgy hagyományainak és környezetének köszönheti a létrejöttét – lélegzetelállítóan gyönyörű vidéken építették fel. A magas hegyek lábainál és a smaragd folyó partján található Hiša Franko éttermet – a 2017-ben a világ legjobb női séfjének választott – Ana Ros a férjével együtt vezeti, és konyhájuk mindabból táplálkozik, amit a természet ad. 

Ez a hely akkor került fel a bakancslistánkra, amikor az étterem női séfje Magyarországon járt és a Gourmet Fesztivál vendégeként egy remekbe szabott gourmet vacsorát adott. Mikor 2020 júniusában kiadták a szlovén Michelin Guide első kiadását, a Hiša Franko rögtön két Michelin-csillagot kapott a szakértők elismeréseként.

Koobideh Kabab, Irán

Rengeteg nagyszerű étel van Iránban is, főleg a raguk nagyon ízletesek és fűszeresek, de itt is található egy olyan kedvelt klasszikus, mint Marokkóban. A Koobideh Kabab darált bárány- vagy marhahúsból készül, vagy a kettő keverékéből. A fűszerezett húsmasszát vékony és lapos fémnyársakra tapasztják, majd a forró grillen átsütik.

Ez az egyik legkedveltebb iráni street food, és a rajongók szerint az utcán kínált változatok finomabbak, mint bármelyik csillogó étteremben. A grillezett hús mellé általában sült paradicsomot és hagymát kínálnak, illetve párolt rizst vagy valamilyen lepénykenyeret – olvasható a Persianmama.com oldalon, ahol egy nagyon részletes receptet is találni.

Az egyik legjobb húsos batyu élmény

Ha nemcsak enni szeretnénk, de élményt is szereznénk, és ezért hajlandóak vagyunk átutazni a fél világot, akkor próbáljuk ki Tajpej városában, a Taipei 101 torony aljában található Din Tai Fung étteremlánc legnagyobb éttermét. A hely nem tartozik a legolcsóbb vendéglátóhelyek közé, de húsos batyu kínálata, a hangulata és a látványkonyhája miatt megéri a ráköltött pénzt. 

A Xiaolongbao (szó szerinti fordításban "kicsi kosárka batyuk") Sanghaj és Tajpej specialitása. A kis batyukat úgy töltik meg általában sertéshúsos töltelékkel, hogy mikor a párolt batyuba beleharap az ember, egy kis adag ízletes leves is kifolyik belőle. Vagyis azért olyan kicsik ezek a batyuk, hogy egészben lehessen őket bekapni, és ne vesszen kárba a bele zárt leves.

A Din Tai Fung étterem előtt békeidőben mindig hatalmas sor áll, és van, hogy már előre be kell pipálni a menükártyán, hogy milyen batyukat kérünk majd elsőkörben. Így mikor végre leülünk, csak az italrendelés van hátra, és már jönnek is a batyuk szépen sorban. Ha pedig nem bírunk várni, akkor a látványkonyha ablakán keresztül rá is nézhetünk a szorgos kezű batyukészítőkre. 

Szingapúrban egy kopitiam?

Szingapúr szerelmesei szerint, mielőtt sorba állnánk valamelyik street food stand előtt, és kikérnénk a város legjobb csirkés pirított rizsét, vagy megközelítenénk az éppen sülő chilis rákok illatfelhőjét, mindenképpen üljünk be egy kihagyhatatlan reggelire a szingapúri kávéházak (kopitiamok) egyikébe. Ne számítsunk New York Kávéházra, de még csak gyorséttermes leülésre se. A legtöbb kopitiam úgy néz ki, mintha össze akarna dőlni. A székek kicsit ragadnak, kiszolgálás épphogy van, de a kávé forró, szinte azonnal érkezik, és olcsó.

A zenei aláfestést a kicsit megégett pirítós lekaparása szolgáltatja, de azt követően máris kenhetnek rá egy adagot a krémes kaya-ból, ami kókusz, tojás és karamell keverékéből áll össze. A kenyér és a kávé mellé két buggyantott tojás érkezik, amit szójaszószos vízben főztek meg. A ropogós, édes és sós reggeli pedig felkészít arra, hogy el tudjuk hagyni a légkondicionáló hatósugarát, és nyakunkba vegyük a várost.