Kétszer is kaptam már mikrozöldeket ajándékba, de sokáig nem volt merszem nekilátni a nevelgetésüknek. Az ok elég profán: a macskám miatt. Akinek van macskája vagy más, hasonlóan élénk, aktív, kíváncsi természetű és gyors mozgású kisállata, az szerintem érti, hogy miért vártam sokáig a kis zacskókban porciózott magok elültetésével.

A fejemben ugyanis az volt az elképzelés, hogy mivel a mikrozöldeknek sok fény kell, akkor ehhez a legjobb terep az ablakpárkány (ami igaz is), vagy jobb idő esetén az erkély lesz. Igen ám, de ezeken a helyeken a cicám is könnyen elérné a kis, papírpoharakban nevelgethető mikronövénykéket, és már láttam a lelki szemeim előtt a kísérletem lehetséges kimenetelét:
1. előszeretettel verné le a kis mancsaival, mert miért ne, útban volt alapon;
2. megdézsmálná a kibújó leveleket, amennyiben azok pont mancsra esnek a számára. Pedig van saját cicafüve, amit direkt e célra nevelgetek, és ő is szereti eszegetni.

Végül, mivel már vészesen közeledett a cikk leadási határideje, és már nagyon kíváncsi voltam, úgy döntöttem, mégis belevágok a procedúrába: kezdetben a konyhapulton fogom pátyolgatni a mikrozöldjeimet – a napraforgót, zöldborsót és retket –, aztán lesz, ami lesz... Remélhetőleg én leszek a gyorsabb, ügyesebb, és nem a macska. (Azért a konyhát zárva tartom, és ha éppen ott vagyok, ő akkor sem mehet fel a pultra. De persze eme bátor és vakmerő jószág időnként még így is megpróbálja megkaparintani a pulton található, élelemnek tetsző dolgokat, vízpermet és egyéb távoltartó módszereim ellenére.)

Most, hogy már nekiláttam a műveletnek, nincs visszaút. Remélem, nem tévesztettem el a lépéseket sem (bár nagyon nem volt mit). Ráadásul kezdetben még fénytől védve kell őrizgetni a frissen elültetett magokat, így jelenleg elsötétítve és lefedve várják a kis magocskák, hogy a víz és a táptalaj elvégezze a saját dolgát, ők pedig idővel kibújjanak a földjükből. A művelet sikeréről, ami nem sokkal előzte meg e sorok begépelését, még nem tudok érdemben nyilatkozni, de idővel majd kiderül. Ha jól mennek a dolgok, akkor meg is találtam a magam „kovászát”, amit nevelgethetek, gondozhatok.

No, de mik azok a mikrozöldek?

A mikrozöldek (avagy mikrosaláták) apró, ehető, fiatal (10-14 napos) növényi hajtások. A csírákkal ellentétben a mikrozöldeknek csak a szára és levelei fogyaszthatók. Igen széles a paletta, mivel a legkülönbözőbb zöldségfélékből (zöldborsó, napraforgó, káposztafélék, retek, brokkoli, rukkola, stb.) vagy éppen fűszernövényekből (pl. koriander, póréhagyma, petrezselyem) is nevelgethetünk otthon mikrozöldeket.

Nem kell megvárni a tavaszt, az év bármely szakában belevághatunk ebbe a zöld és hasznos hobbiba. Az a fontos, hogy legyen hozzá egy napos rész a lakásban, jellemzően az ablakpárkány, amit nem érnek el a gyerekek vagy a kisállatok.

Miért olyan népszerűek?

A mikrozöldek azon „szuperélelmiszerek” közé tartoznak, amelyek nem maradhatnak már el szinte sehonnan sem, ahol a külcsín és a belbecs egyaránt fontos, mivel nemcsak mutatósak, de egészségbarátak is. Vitamin-, ásványianyag- és antioxidánstartalmuk jelentős, sokszorosa (akár kilencszerese) is lehet a kifejlett növényekének – gondoljunk csak bele, ezek lényegében még a kis „csemeték”, amik éppen túl vannak a csírázáson, ezért jól kiegészítik a menünket azokon a napokon is, amikor nehezebben jutunk a friss, nyers, szezonális zöldségfélékhez.

Igen hatékonyan, ráadásul vegyszermentesen nevelhetők, és csak kicsit kell türelmesnek lennünk, mivel 10-14 nap után már lesz mit „lelegelni” a mini konyhakertünkből, amikre aztán hetekig rájárhatunk. A kovászolásnál jóval könnyebb procedúra, de akár azzal együtt is elkezdhető, művelhető.

Játékos, egyszerű és környezetbarát, ehető hobbi

A mikrozöldekkel kísérletezés legegyszerűbb lépése, ha készen vesszük az ehhez szükséges készletet. Egyben megkaphatjuk a vetőmagot (ez legyen vegyszermentes gazdálkodásból származó), a speciális, e célra szánt ültetőközeget (ez leggyakrabban kókuszrost), valamint a komposztálható ültetőpoharakat is. Így biztosan megfelelő lesz a magok minősége és a „táptalaj” is. Eszünkbe se jusson virágföldet használni helyette! Abban ugyanis szerves trágya lehet, ami a benne lévő gombák és baktériumok révén nem a legjobb módja a kis magok kihajtatásának a fertőzésveszély miatt.

A magokat szórjuk a kevés vízbe áztatott, felpuhított kókuszrostpogácsával (szárazon egészen csábító csokis zabkeksznek néznek ki) kibélelt ültetőpoharakba, majd nedvesítjük be a magokat, nyomkodjuk le, és tegyünk rá egy kevés kókuszrostot. Az elültetett magokat ezt követően tegyük sötét helyre és fedjük le! Majd időről időre vízpermettel tartsuk nedvesen, amíg ki nem csíráznak és el nem kezdenek növögetni a növénykék. Utána is figyeljünk a rendszeres, kétnaponta történő locsolgatásra, de ne tocsogjon, és ne is legyen kiszáradva! 

Amíg a 3-4 centiméteres magasságot nem érik el, addig ne tegyük világos helyre a mikrozöldeket, mivel akkor túl rövidek maradnak. De arra számítsunk, hogy hidegben a csírázás, növekedés lassabban halad, mint egy melegebb helyiségben.

A mikrozöldek 10-14 nap múlva érik el azt az érettségi szintet, hogy már ollóval le lehet vágni a szárakat, leveleket. És bár a zöldborsót kivéve a vágás után sajnos már nem hajtanak újra, a kókuszrostot azért még komposztálásra fel lehet használni, így nem képez hulladékot.

Hogyan együk, mihez tálaljuk?

A mikrozöldek esetében igazán karakteres, az adott növényre jellemző, de annál dominánsabb, koncentrált erősségű ízre számítsunk, így ennek megfelelően alkalmazzuk ételeinkben vagy akár italainkban! A mikrozöldek változatosan felhasználhatók különféle salátákhoz, zöldséges vagy akár húsos krémekhez, smoothie-khoz, turmixokhoz, salátaöntetekhez, szendvicsek, pizza, tojásos ételek vagy levesek feltétjeként (mint ehető díszítés).

A mikrozöldek gondozásába a gyerekeket is bevonhatjuk, amikor már ehhez kellően nagyok. Ez lehet az egyik első lépés ahhoz, hogy környezettudatos, a konyhai tevékenységek iránt is érdeklődő gyermeket neveljünk. Örüljünk, ha ebben meglátják a természet csodáját, így tamagochi és virtuális farm helyett nekik is lehet saját kertészetük.