A világon annyi jó étterem van, hogy sokszor már elveszünk a baráti és családi ajánlások, a TripAdvisor értékelések és a nyálcsorgató Instagram-fotók özönében. Pedig mi csak egy olyan helyet szeretnénk, ahonnan teljes elégedettséggel távozunk majd az étkezés után. Egy olyan kifőzdét, étkezdét vagy street food kocsit keresünk, ahol pár pillanatra úgy érezhetjük, hogy az ízek és illatok által helyi lakossá váltunk, vagy hogy megütöttük a gasztronómai főnyereményt, mert minden passzol. Van, aki még mindig keresi ezt az élményt, és van, akinek már sikerült rátalálnia, így jó szívvel tovább ajánlja azt. Itt a Travelónál mi is így teszünk most, továbbadjuk gasztroélményeinket és legkedvesebb vendéglátóhelyeink emlékeit.
Mindezt azért, ha majd korlátozások nélkül ismét útra kelhetünk, akkor legyen egy biztos pont, ahova betérhetünk egy autentikus, nem turisták ízlésére átszabott gőzölgő tésztalevesre, egy pierogira, egy római stílusú pizzára, vagy egy pokolian csípős, koreai rizstésztás különlegességre.
A nyúlhúst kínáló római étterem Máltán
Az első helytől senkit ne riasszon el a kusza weboldala, a hely berendezése, vagy az, hogy római konyhaként hirdeti magát Málta szívében, Valletta városában. A Zero Sei Trattoria Romana tud valami titkosan finomat, mert a Travelo főszerkesztőjének évek múltán is beugrott, mint ajánlani való helyszín. A trattoria weboldalán azt írja, hogy nála egy étkezés olyan, mintha az asztalnál ülve utazna az ember. És a nyúlhús, amit pörköltként és sültkénti is elkészítenek a konyháján, tényleg megér egy vagy több látogatást. A vélemények szerint izgalmasan készítik, különböző friss, házi tésztákkal.
2020-ban pedig volt egy versenyük is, amelyen időre kellett elfogyasztani egy hatalmas tányér carbonara tésztát, ami egyébként a hely legkedveltebb étele. A posztok szerint a leggyorsabb evőknek is kellett legalább 24 perc, mire legyűrték az adagot. Érdemes lehet figyelni az oldalt, hátha 2021 második felére is hirdetnek valami hasonlót.
A töltött húsos batyuk mennyországa
Lengyelországban, Gdansk városában járunk, de nem a turistákkal átitatott városközpontban, így az étteremben, ami berendezését tekintve egyszerre menő, modern és hagyományörző, sokkal több lengyel szót hallani, mint külföldit. Már ez is vonzó, de a látványkonyha még inkább, hiszen az ablaka az utcára néz. Így akik kint várakoznak a sorukra, hogy bemehessenek (ez nem vírus-szabályozás, alapjáraton is így van), azok figyelhetik a "konyhán dolgozó alkalmazottak gyakorlott kézmozdulatait, ahogy egymás után töltik meg a tésztákat és formázzák azokat batyukká, hogy egy forró vizes fürdővel és egy egyszerű tálalással később, valamelyik asztalon találják magukat" – folytatta másik kedvenc éttermi emlékével Lehóczki Márta, aki meditatív élménynek írta le a várakozást, de még a rengeteg töltelék átböngészését és a végigkóstolást is.
A nemes egyszerűséggel O.mandunak keresztelt hely azért indult el, mert a tulajdonosok gyerekkorukban nemcsak enni, nézni is imádták a nagymama készítette húsos töltött batyukat, ezt az élményt pedig szerették volna tovább adni.
A következő étteremnél sem az online eladásra és az önmarketingre gyúrnak, ahogy a honlapjukat elnézi az ember, de attól még a palacsintáik és a házi készítésű cider, vagyis az almabor mély nyomot hagynak a vendégekben. Főszerkesztőnk az édes (crépe) és a hajdinaliszttel készült sós változatot, a breton palacsintát is megkóstolta a Corps de Garde nevű helyen, és felejthetetlennek titulálta mindet.
A csodapalacsintákkal kecsegtető hely Saint-Malo gránitsziklákon emelkedő városfalakkal övezett településén található, amelyet hajdan kalózok városaként tartottak számon. Ma az étterem az öböl vizén elnyúló naplementére néz, így elég nehéz kivédenie a turistákat.
Hollandia eszünkbe jut, ha gasztroutazásról van szó?
Egyik kolléganőnk ugyanezt a kérdést tette fel nekünk, mielőtt belekezdett volna a meséjébe. Mert bizony élete egyik legcsodásabb gasztroélménye Hollandiához kapcsolódik. Egy körúton voltak az országban, aminek kifejezetten az volt a célja, hogy ne, vagy csak egészen kicsit mainstream turistás helyeket járjanak be. A cél érdekében Airbnb-szállásokat foglaltak, és bérelt autóval szántották az utakat szélmalmok és birkanyájak között. Jártak olyan városkákban is, ahol maguk a vendéglátók is meglepődtek, hogy miért pont oda vetette őket a szerencse.
És éppen ezért sikerült olyan rejtett kincseket felfedezniük, ahova csak helyiek járnak még ma is. Mivel nagy rajongói a tenger gyümölcseinek, így az Északi-tenger partján, Bergen városában nem is lehettek volna jobb helyen. Itt találták meg a Fabel's eten & drinken nevű tipikus holland vendéglőt, amit az egyik vendéglátó mutatott meg nekik.
Rendelés után pedig kiérkezett egy szinte végeláthatatlan fatálon a halaknak, a tenger gyümölcseinek és a mártogatószószoknak az arzenálja. Voltak közöttük lehellett vékony, sashimi jellegű halhúsok, rántott rákok, bundázott halak, pácolt és grillezett herkentyűk.
Szerbiában is őrületes ízekre lelhetünk
Ha Szerbiában járnak, érdemes felkeresni a Novi Sadtól kb. 20 percnyi autóútra található Salas 137-et, ahol igazi békebeli, vidéki miliőbe kóstolhatunk bele. Azt azonban fontos tudni, hogy jó előre be kell jelentkezni, mert elég népszerű a helyiek körében is! A Salas kicsit olyan, mintha hazaérkeznénk a nagyszüleinkhez: az óriásfák hatalmas árnyékában hangulatosan terített asztalokon házias ízek várnak. Állítólag már olyan hírességek is elbújtak itt, mint Wim Wenders német filmrendező, aki egy Novi Sad-i filmfesztivál zsűrizésére érkezett, vagy Demi Moore, aki egy barátnője esküvőjére volt hivatalos.
Bár kolléganőnk, aki 2019 júliusában kereste fel a helyet, nem találkozott bújkáló sztárokkal, a Salas hangulatát így is megérezte. Az egyik pillanatban, mintha a dédnagymamája udvarán ült volna, a másikban – mikor megérkeztek a zenészek – pedig egy Kusturica-filmben találta magát. Szívmelengető, mégis kicsit szürreális érzésként írta le; de akinek már volt része a szerb vendégfogadás szépségeiben, az nem lepődik meg, hanem hagyja magát sodorni a hangulattal. A hely 2020-ban elnyerte a Tripadvisor Travelers' Choice Award-ot.
Rejtőzködő séfek világra szóló fogásokkal
Egy korábbi cikkünkben, ahol a szlovéniai Bohinj és a Bledi-tó környékére kalauzoltuk el az olvasóinkat, írtunk pár sort egy olyan étteremről, aminek két Gault Millau szakácssapkája is van, pedig a semmi közepén, egy erdő szélén található Bohinjban.
A Resje egy 90-es évek hangulatú panzió piros muskátlikkal a balkonokon, és a külseje éppoly szerény, mint a séf. Joze Godec a helyi és általában véve egyszerű alapanyagokból olyan kreációkat varázsol, hogy nem hiszünk a szemünknek – mesélte egy másik kolléganő, aki egy 2020-as út során járt ott. És a weboldaluk szerint a Gault Millau kalauz is hasonlóképpen gondolkodik a hellyel kapcsolatban.
Ausztráliától a koreai kifőzdéig
Kolléganőnket, aki senior account managerként segíti a Travelo munkáját, családi kapcsolat fűzi Ausztráliához, így az egyik kedvenc szigetének szuper helyét ajánlotta az olvasók figyelmébe. Ez pedig nem más, mint a Fishes at the Point a North Stradbroke Island-en található Point Lookout nevű apró tengerparti településen, aminek a panorámája már majdnem giccses, annyira szép. A tradicionális fish&chips-et, halas burgereket, helyi hal- és tenger gyümölcsei fogásokat, illetve jó ausztrál borokat és söröket kínáló étterem a tapasztalatok szerint nagyon népszerű, mégis szerethetően egyszerű. A barramundi, vagyis az óriás ausztrál sügér pedig itt a legfinomabb, legalábbis a törzsvendégek szerint.
Utolsó ajánlott helyünk a sorban egy koreai kifőzde, ahol 30 éve ugyanaz a házaspár szolgál ki. Az ilyen helyeket, ahol olcsó és viszonylag gyors koreai ételeket főznek bunsikjeom-nak hívják. És akinek gimnazista korában volt egy ilyen kedvenc helye a különórák után, az a mai napig, vezérigazgatóként is visszatér ezen helyek egyikébe egy gyors vacsorára. Ez jellemző a Zongro Bunsik nevű kifőzdére is, mert bár a ttokpokkit – a csípős szószban megfőzött hosszúkás és vastag rizstésztát – máshol is finoman készítik, ez a hely híres a receptjéről.
A Zongro Bunsik ma már egy intézmény. Kicsi és legfeljebb hat asztalkája van, mindegyik mellé négyen ülhetnek le a műanyagszékekre. A falra szerelt étlapon nincs sok étel, de ha többen térünk be és találunk helyet, akkor érdemes közösen rendelni egy-egy tállal 3-4 fogásból, így a koreai konyha esszenciája érkezik ki az asztalra. Lehet benne a már említett ttokpokki, kétszer kisütött véreshurka, bundázott édesburgonya és virsli, töltött húsus batyu, és koreai tésztaleves, vagyis ramyeon.
A hely érdekessége, hogy Szöul belvárosában, a híres Cheonggyecheon patak jobb oldalán, az egyik hatalmas acél-üveg irodaház aljában található; látványra pedig olyan, mintha egy műemléket körbe építettek volna a csillogó-villogó fővárossal. Facebook-oldala nincs, csak koreai blogokon említik, de egy felfedezőtúra során azért megtalálható.