A titkokat rejtő szőlőmagokat Troyes-ban és Reims-ben tárták fel, és az 1. és 15. század közötti időszakból származnak. A morfológia elemzésüket a CNRS francia kutatóközpont és a Montpellier-i Egyetem szakemberei végezték - olvasható az EurekAlert című tudományos hírportálon.

Az eredmények szerint a "vad" szőlők végig jelen voltak a térségben a vizsgált időszakban. A Gallia déli részéről származó háziasított fajták az 1. században jelentek meg és a 2. és 3. század elsődleges szőlőfajtáivá váltak.

Nagyjából 1000 körül a "vad" szőlő újra megerősödött, és megjelentek azok a fajták, amelyek a mai Champagne borvidékre jellemzőek. Ezt az időszakot intenzív gazdasági és társadalmi változások jellemezték, valamint több száz éven át tartó globális felmelegedés kísérte. A felmelegedés következtében a 11-12. században ismét a déli fajták váltak uralkodóvá.

A hideget jobban viselő északi szőlőfajták több mint 300 évvel később jelentek meg a kis jégkorszak hajnalán, kiszorítva a déli fajtákat. A vizsgált szőlőmagokat egy kút fenekén találták meg, ahol a talajvízben és a sárban nem száradtak ki teljesen.