A világ legöregebb szőlőtőkéje, Európa egyik legnagyobb városi pincerendszere, és egy bor, amely Napóleonnak köszönheti a nevét – ezek alapján kitalálják, merre járunk? Mert valószínűleg a legtöbb gyakorlott utazónak sem a szomszédos Szlovénia lenne az első tippje. Pedig ezek mind Maribor városához kötődnek, alig másfél órás autóútra a szlovén-magyar határtól.
Még nyáron, a nagy, önfeledt utazások közben, mikor szinte „a régi" volt minden, Szlovéniában jártunk, de mire kora ősszel a tervezett cikkeink megjelentek volna, egyre gyorsabb tempóban zárt be újra a világ. Így az őszről le kellett mondanunk, de még nem adtuk fel a reményt – szakmai ártalom ez a turisztikában –, hogy a síszezonban, ha csak a végén is, újra lesz lehetőségünk utaztni. Ha pedig még mindig nem – és legfőbb a biztonság, utazni nem élet-halál kérdése, még ha imádjuk is –, akkor már most ideje elkezdeni egy listát írni, hogy hová utazunk majd, ha már ismét aggodalom és határzárak nélkül tehetjük. Nekünk a nyári élmények alapján Maribor mindenképp szerepel rajta.
Mert igazi négyévszakos úti cél
Szlovénia második legnagyobb városában, Mariborban az a jó, hogy bár a magyar utazóknak elsősorban a sívakációk ugranak be róla, valójában minden évszakban szuper programokkal és látnivalókkal várja a látogatókat.
A síszezonban a közvetlenül Maribor mellett fekvő Pohorje Szlovénia legnagyobb síközpontja, 42 kilométeres pályájából 7 kilométernyi éjjel is használható, és külön pályákkal várják a cross-country síelés (sífutás) és a szánkózás szerelmeseit is. Akik viszont a nagyobb síközpontok helyett inkább a családiasabb helyeket keresik, négy másik, kisebb síközpontot is találnak Maribor közelében.
Tavasztól őszig pedig nagyokat túrázhatunk, és sok más, ritkább szabadtéri sportot is kipróbálhatunk itt. Az egyik legextrémebb ezek közül az az óriáshinta, amelyről az egész városra rálátunk. Már, ha épp ki merjük nyitni a szemünket hintázás közben. De van még egy vonzereje Maribornak, aminél jobbat nehezen találnánk, ha olyasmit keresünk, amit egész évben, bármikor, időjárástól függetlenül is felfedezhetünk: ez pedig a város és a bor kapcsolata!
Hiša Stare Trte – a legöregebb szőlőtőke háza
Ha legalább egy fél napot rá tudunk szánni egy izgalmas boros programra, mindenképp érdemes bejelentkezni a Big Guy's Wine Tours egy túrájára, ahol a cégalapító helyi sommelier olyan boros helyekre visz el minket, ahová amúgy nem lenne bejárásunk. Ezt tettük mi is.
Mariborban található a világ legöregebb szőlőtőkéje, a Guinness Rekordok könyvében is szerepel, és ez a több mint négyszáz éves tőke még mindig terem! Mivel ez a fajta inkább a nagy termésátlaga, mintsem a minősége miatt volt népszerű, a helyiek elmondása szerint a róla szüretelt szőlőből készülő bornak nem igazán élvezhető az íze, ezeknek a palackoknak inkább eszmei értéke van, de erre pár sorral lentebb még visszatérünk.
Ahhoz, hogy igazán érzékelni tudjuk a korát, túravezetőnk nekünk annyit mondott, hogy amikor ez a tőke már javában termett, akkor még innen pár méterre, a főtéren rendszeresen boszorkányokat égettek! A tudományos mérések szerint valamikor a középkor végén ültethették. Túlélte az összes háborút, ami – tekintve, hogy a várfal tövében nőtt –, még lenyűgözőbb teljesítmény. Átvészelte a filoxéra-járványt, majd kis szerencsével megúszta, hogy a város modernizálásakor eldózerolják a régi várfal maradványaival együtt. Egy igazi túlélő! És ahogy említettük, még mindig terem.
A belőle készülő bor értékes protokollajándék, amit a szlovénok magas rangú politikusoknak és egyéb kiemelt látogatóknak szoktak ajándékba adni. Hasonlóan nagy megtiszteltetésnek számít oltványt kapni az öreg tőkéről. A múzeumban például külön interaktív térképet találunk arról, hogy a világban hol vannak „lányai" ennek a szőlőtőkének. Nyugat-Magyarországon például több helyen is!
A múzeum egyben vinotéka is, itt számos helyi különleges bort megvásárolhatunk, és – amikor már a vírushelyzet engedi – különböző kóstolókhoz is csatlakozhatunk. Hasonlóan a koronavírus alakulása dönti majd el azt is, hogy mikor lehet újra szüreti fesztiválja az öreg tőkének. Mivel ez a szőlő későn érő fajta, a tíz napig is eltartó szüreti mulatságát is októberben szokták megrendezni.
Az ünnep egyik kiemelt eseménye az, amikor megválasztják az adott év borkirálynőjét. Ezt a hagyományt csak a kilencvenes években kezdték meg, de még akkoriban is világszerte mindennaposnak számított az ilyen rendezvényeken, hogy a „királynőket" külsejük alapján választották, ezért különösen üdítő tény, hogy a maribori borkirálynő címet a szőlészeti és borászati jártassággal lehetett már az induláskor is elnyerni.
Doppler – az első borkirálynő családi borászata
A borkirálynő cím első nyertese sem véletlenül kapta meg a címet. Családjában régi hagyománya volt a szőlőtermelésnek és a borkészítésnek. Picészetük ma a környék egyik legjobb panorámájával rendelkező rendezvény- és esküvőhelyszín is, ami tekintve az egészen egyedi elhelyezkedését, nem is csoda!
A terület a bencés szerzeteseké volt, ők kezdtek itt szőlőt termelni az 1800-as évek elején. A 380 méter magas domb oldalában minden feltétel adott volt ehhez. A látvány pedig, hogy az egyik oldalon a hegyek, a másik oldalon pedig a folyóvölgy határolja a dombot, azt gondolnánk, csak egy plusz volt. De a helyiek szerint ennek a fekvésnek köszönhető, hogy a bortermeléshez kitűnő adottságokat biztosító mikroklíma jött létre.
A bencések több mint száz éven keresztül irányították a termelést itt, majd a harmincas években került a névadó tulajdonos Doppler-család kezébe a birtok. Az első borkirálynő is az ő leszármazottjuk, ma ő és a lánya irányítják a termelést. Az ő vezetésük alatt épült fel a modern épületegyüttes, amelynek felszíni része egész Szlovénia egyik legnépszerűbb esküvői helyszíne lett, ötven méterrel a földfelszín alatt pedig egy hatszáz négyzetméteres pincével és hozzá tartozó kóstolóteremmel várják a borrajongókat.
Ha Mariborban találkozunk šipon borral, akkor jó, ha tudjuk, hogy nem egy számunkra teljesen ismeretlen, új fajtával van dolgunk, hanem furmintot iszunk. Az elbeszélések szerint ezt a nevet még Napóleon miatt kapta a bor. Mikor a francia császár megkóstolta, állítólag felkiáltott, hogy „C'est bon!", ami franciául annyit tesz: "Ez jó!". A helyiek azt hitték, hogy Napóleon egy francia fajtát vél felismerni benne, így elkezdték szebonnak (vagy, ahogy a franciául nem beszélő bortermelők között elterjedt: siponnak) nevezni a furmintjaikat.
Vinagova Klet – Európa egyik legnagyobb városi pincerendszere
A helyiek szerint Európa legnagyobb városi pincerendszerének szerény bejárata bújik meg a maribori városháza mögötti udvar egy eldugott szegletében. Ami miatt mi mégis „csak" az egyik legnagyobbnak nevezzük a Vinagova Kletet, és nem az abszolút legnagyobbnak, az a sok-sok városi legenda által övezett, még mindig lefalazott, eddig fel nem tárt alagutak miatt van – ezeknek ugyanis nem lehet biztosan tudni a hosszát.
Egyszer majd fény derül arra is, hogy tényleg elrejtettek-e műkincseket a második világháborúban a pincerendszerben, vagy hogy befalaztatott-e itt különlegesen értékes borokat Tito. De manapság sem unalmas a látogatás a Vinagova Kletben: különleges, családi címerekkel ellátott kőtartályok csapjai és gigantikus boroshordók között barangolhatunk, megnézhetjük azt a hordót, amelynek a fal mögötti része már egy másik épületben, egy régi kocsmában található, és a bátrabbak egy üresen álló bortartályba is bemászhatnak. Azoknak, akik átpréselik magukat a tartály szűk nyílásán – ami felér egy születésélménnyel –, egy utolsó izgalmas tétel kóstolása a jutalma. Persze, aki nem mászik be, az sem marad bor nélkül: egy ilyen túrán legalább egy tucat különböző tételt kóstolnak a résztvevők.
Kollégánk a Szlovén Turisztikai Hivatal által szervezett sajtóúton járt Mariborban.