A koronavírus-világjárvány és a hónapokig tartó kijárási korlátozások a legtöbbünket önkéntes vagy kényszerű befelé fordulásra kényszerítettek. Olyan új, korábban nem vagy csak ritkán használt szavak érkeztek a mindennapjainkba, mint például a reziliencia, a mindfulness vagy a meditáció. Céges vagy egyedileg követett online tréningek épültek arra az igényre, hogy minél jobban oldjuk a helyzet okozta stresszt, feszültséget és frusztrációt. A jó hír, hogy az ehhez szükséges gyakorlatokat otthon, akár a saját konyhánkban, ebédlőnkben is elvégezhetjük.
Mielőtt rátérnék a mindfulness fogalom magyarázatára, és a hozzá kapcsolható evés és főzés rejtelmeire, mindenki gondoljon bele, hogyan, mennyi ideig szokott enni, főzni, mit, miket csinál ezzel párhuzamosan, mennyire figyel arra, amit eszik, vagy hogy milyen az az alapanyag, amiből majd az ebéd, vacsora, egyebek készül... Ugye, hogy milyen sok olyan kép villan be, amikor evés, főzés közben is a napi gondokon, feladatokon töprengünk, szorgosan nyomogatjuk a telefont, ellenőrizzük a bejövő üzeneteket vagy a közösségi hálót?!
Jó, akkor most hagyjuk abba az önsanyargatást, mert nem ez a cél! Lám, máris tettünk egy tudatos lépést azzal, hogy felismertük, evés, főzés közben ritkán tudunk csak arra figyelni, ami éppen történik, és így sok fontos információtól, érzéstől, felismeréstől és nem kevés nyugodt pillanattól fosztjuk meg magunkat. Nem késő változtatni, és elsajátítani néhány igen egyszerű technikát, amivel a leghétköznapibb tetteinket is egyfajta meditációvá alakíthatjuk. És még csak a jógamatracot sem kell hozzá kiteríteni!
Na de, mi az a mindfulness?
Magyarul tudatos (éber) jelenlétként fordítható. Mivel sem pszichológus, sem mindfulness tréner nem vagyok, ezért a saját szavaimmal adom át a fogalom meghatározását. Röviden ez annyit tesz, hogy a múltban történt és a jövőben lehetséges történések, érzések, élmények helyett az ittre és mostra koncentrálok, vagyis a jelenre. Ennek a megtanulásához gyakorlás és tudatos odafigyelés is szükséges kezdetben, mert az elménk könnyen elvándorol, és nagyon gyorsan azon kaphatjuk magunkat, hogy azon kattogunk, mit szólt be tegnap a főnök, vagy holnap melyik számlát kellene befizetni (persze, kinek mi).
A mindfulness meditáció során például a légzésre való figyelés lehet az a kapocs, amivel az elménket lehorgonyozzuk a jelenben. De figyelhetünk akár az aktuális testérzetekre is, ezzel helyezve magunkat mindig vissza az aktuális pillanatba, például arra koncentrálva, hogy a testünk és a szék, amin ülünk, hogyan kapcsolódik. Ezek csak kiragadott példák, a mindfulness tréningeken (akár online is) sok hasonló gyakorlatot sajátíthatunk el, amik segítenek a jelenben maradni, oldani a stresszt, feszültséget, és ezáltal óvni a lelki egészségünket.
Milyen a mindfulness evés?
Az egyik tipikus mindfulness gyakorlat a mazsolameditáció szokott lenni, bár ugyanez ismert csokoládéval is, és ezzel egyfajta ízelítőt, bevezetőt is kapunk a mindfulness és a meditáció világába. A lényege ennek röviden megfogalmazva: üljünk le, vegyünk a kezünkbe egy szem mazsolát (jobb, mint a csoki, mert ez nem olvad el), és kezdjük el úgy szemlélni, mintha az egy számunkra ismeretlen tárgy lenne, amivel most találkozunk először.
Alaposan nézzük meg, hogy milyen színű, mintázatú és formájú. Tapintsuk meg, érezzük, hogy mennyire rücskös, puha, formálható. Majd kezdjük el szagolgatni, és tudatosítsuk, hogy milyen illatokat érzünk. Legvégül, harapjunk bele, ízlelgessük a kis falatot a nyelvünkkel, de még ne nyeljük le! Figyeljük meg az ízét, a testi reakcióinkat (a nyáltermelés biztosan beindult már), majd lassan kezdjük el rágni. Érezzük az ízek változását is! Majd miután ezt a játékot hosszasan elnyújtottuk, nyeljük le és figyeljük meg, ahogy végighalad a mazsolapép a nyelőcsövünkön.
Valójában bármilyen alapanyaggal, élelmiszerrel vagy étellel megcsinálhatjuk ezt a gyakorlatot. A lényege, hogy minden érzékszervünkkel egyaránt ráfókuszálunk arra, ami előttünk van (látás, szaglás, tapintás, ízlelés, hallás), és tudatosítjuk a bennünk keletkező érzeteket, miközben a figyelmünket nem hagyjuk elkalandozni. Ez a mini szertartás a bor-, tea-, csokoládé-, olívaolaj-kóstolás során is elvégezhető. Így tehető az evés, ivás egy olyan cselekménnyé, ami jóval több, mint pusztán tápanyagok elfogyasztása, sokkal inkább egy tudatos, meditatív gyakorlat.
Hogyan főzzünk mindfulness módon?
A reggeli kávé és tea elkortyolgatása is lehet a napi mindfulness „rutinunk" része, ha van erőnk időben felkelni és rászánni az időt. Mindez sokat segít abban is, hogy elkerüljük a szokásos reggeli rohanást és már a nap elején jelentős stresszmennyiséggel induljunk el otthonról vagy kezdjünk neki a feladatainknak. Ugyanígy a főzés is áthangolható egy mindfulness gyakorlattá, ami, ha nem is minden nap, de rendszeresen végezve sok olyan élménnyel gazdagíthat, ami jelentősen javítja az étellel, evéssel való, sokszor igen kaotikus és terhelt kapcsolatunkat.
A mindfulness főzés már a bevásárlással kezdődik, amikor odafigyelünk, hogy mit vásárolunk, és akár meg is érintjük, -szagoljuk (járványhelyzetben ettől eltekinthetünk) az adott alapanyagot, mielőtt azt a kosarunkba helyezzük. Ha elég alaposak vagyunk, utánajárhatunk annak is, hogy például az adott zöldség vagy gyümölcs honnan származik, melyik termelőtől, gazdaságból érkezett. Végiggondolhatjuk - de utána is olvashatunk -, hogy milyen folyamatokon esett át, mielőtt hozzánk eljutott: milyen talaj, éghajlat, termesztési módszer és hány ember munkája kellett ahhoz, hogy mi megehessük. Már ez önmagában megváltoztatja, hogyan nyúlunk például ősszel a szőlőhöz, mennyire tudjuk értékelni a rengeteg munkát, ami mögötte van.
Mindezek után, vigyük haza a megvásárolt termékeket, majd kapcsoljuk ki a tévét, rádiót, és némítsuk le a telefont, hogy teljesen zavartalan lehessen a főzés. Hangolódjunk rá a konyhai műveletekre! Távolítsunk el minden felesleges, zavaró eszközt, edényt a konyhából, ami elvonná a figyelmünket. Tudatosítsuk magunkban, hogy mit, hogyan, ki(k)nek, miért fogunk főzni! Jól tudjuk, hogy a teljes szívvel és odaadással készített étel tényleg sokkal finomabb.
Lám, még egy ok a tudatos jelenlétre a konyhában. Elmélyedhetünk egy-egy tevékenység közben is: például a szeletelés, hámozás, reszelés ritmusossága kiválóan alkalmas erre. Ne feledjük használni minden érzékszervünket, mint a mazsolánál! Ezek mind segítenek az elmélyült, koncentrált ételkészítésben. Jó gyakorlás lehet arra is, hogy ne multitaskingoljunk (egyszerre, párhuzamosan több dologgal foglalkozás), ami bár megszokott munkamódszer lehet, kevésbé hatékony és eredményes, mintha csak egy dologra koncentrálnánk egyidejűleg. Próbáljunk mindig csak az adott pillanatra figyelni, legyen az kevergetés, fűszerezés vagy szeletelés!
Amikor pedig elkészültünk, várjunk még!
Érdemes a terjengő illatokra és a hangokra koncentrálni, egészen más lesz így nekilátni az evésnek. Az sem baj, ha társaságban eszünk, de még mindig hagyjuk távol a mobiltelefont, figyeljünk az evés élményére (alapos és lassú rágás mellett, persze) és a társaságra, beszélgetésre! Talán ez utóbbit a legkönnyebb rendszeresíteni, és például hamarabb is jóllakunk, ha nem kapkodunk evés közben.
Ez a téma az eddig bemutatottnál természetesen sokkal tágabb, számos egyéb módon meg tudjuk tapasztalni a tudatos jelenlétet. Jól látható, hogy az ételek és az evés milyen sok szinten hat ránk, és mennyi lehetőség rejlik abban, ha azt szeretnénk, hogy egy kicsivel jobban és tudatosabban jelen legyünk a saját életünkben. Ha elsőre nem megy, ne adjuk fel! Gyakorlással sokkal könnyebben bele tudunk kerülni a mindfulness állapotba, és akár más módon is elkezdhetünk meditálni (étel nélkül is).