Ha mostanában rendes időben - még a hőség előtt - kijutnak a piacra, egyre több pultán fedezhetnek fel egy olyan zöldséget, ami egyszerre hasonlít egy hagymára, egy hély nélküli zellerre és a száraiból kapor nő ki. Na ez a fura alakú, de jól elkészítve nagyon is ízletes gumó az édeskömény, vagy másik nevén ánizskapor (olaszul finocchi).

Mivel sokan félnek az ánizsos ízektől, ezért nincs annyira megbecsülve és használva a magyar konyhában, mint amennyire megérdemli. De ha eljutunk egy jó étterembe és az étlapon köretként édeskömény szerepel, akkor ajánlott megkóstolni, mert hozzáértőn elkészítve el sem hinné az ember, mennyire nem az ánizsos ízen van a hangsúly.

A csúcsgasztronómiában halas ételek mellett, salátákban, hajszálvékonyra vágva és karamellizálva találjuk meg az étlapon. Mikor szezonja van – ami kora tavasztól késő őszig tart, de itthon inkább az augusztus-szeptemberi hónapokban – a mediterrán konyhában, főleg az olaszoknál és a franciáknál használják rendszeresen. Jellegzetes ízét még a közel-keleti és az indiai konyha fogásaiban lehet igazán kiérezni – de itt nem a gumót, hanem a magját használják fúszerként.

Érdekessége, hogy Európában hosszú ideig egzotikus növényként kezelték, pedig fogyasztásának és jó élettani hatásainak a története egészen a rómaiakig visszanyúlik. Fogyasztották emésztési panaszokra, a középkorban pedig szent növényként tisztelték. Karakteres ízét egyébként a benne található anetolnak köszönheti; de C-vitamin tartalma is kifejezetten magas.

Sok étteremben vagy bisztróban, ha édesköményt látunk az étlapon, akkor általában hajszálvékonyra gyalulva érkezik egy tányéron, magas minőségű olívaolajjal meglocsolva; de készítenek belőle salátákat is, citrommal és naranccsal megbolondítva, vagy grillezve és krémlevesként is tálalják. 

Mire figyeljenek vásárláskor:

Ha a piacon találnak friss édesköményt, érdemes megnyomkodni, mint az avokádót. Itt viszont az a cél, hogy a gumó legyen kemény, a külső hélyak pedig fehérek és roppanósak. Az is jó, ha egy kicsit nagyobb a rajta hagyott zöld szár, mert akkor tovább eláll a hűtőben.

Felhasználáskor a nagyon kemény külső héjat távolítsuk el, vágjuk le, de ne dobjuk el a szár részeket (később ezeket is fel lehet használni, vagy ha nem akarjuk, akkor mehet a házi komposztra a komposztáló gilisztáknak). Következő lépésként hosszában vágjuk ketté, majd negyedeljük. Ha nagyon vékonyra szeletelnénk egy salátához, akkor hasznájunk zöldséggyalut.

Forrás: chiliesvanilia.hu; izeselet.hu