Az elmúlt két hónapban mindenki más, sok esetben egészen új hobbiba ölte az energiáit. Valaki kenyérsütésbe kezdett, és online tanfolyam segítségével nevelgetett kovászt, mások főzőtanfolyamokat vettek a legkiválóbb olasz séfektől vagy nonnáktól. De voltak olyanok is, akik élményfestészetre adták a fejüket, vagy zenés-táncos vírusvideók készítésébe fogtak. Megtanultak profin sminkelni, jógázni a nappaliban, és Napot köszönteni az erkélyen. Ezen cikk írója is felfedezett egy sosem tervezett tevékenységet, amit aztán be is indított pár giliszta segítségével. Ez pedig nem volt más, mint a komposztálás kert nélkül. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan alakult első gilisztakomposztáló projektünk, és milyen eredményt várunk tőle.
Még a karantén időszakban jutott az eszünkbe, hogy kellene valami értelmeset kezdeni azzal a sok zöldséghéjjal, kávézaccal, tojáshéjjal és lehullott virágszirommal, ami a bezártságunk idején keletkezett. Látványosan többet főztünk, és mivel megérkeztek az olyan finom zöldségek és gyümölcsök, mint a spárga, a zöld paprika, a paradicsom, az eper, és nemsokára már a cseresznye is felbukkan majd a piacokon, ezért a zöld hulladékunk is láthatóan több lett. Mondanunk sem kell, ha ez mind a szemétbe kerül, akkor egy idő után büdösödni kezd a szemetes alján, és sokkal többször kell üríteni a kukát, mint szeretnénk. Meg egyébként is, valahogy pazarlásnak tűnik, hogy a zöldségek ezen részeit (héját, csumáját, szárát) egyszerűen a szemétbe dobjuk.
Ezért hát nekiálltunk böngészni az internetet. A komposztálásról, mint kerti feladatról és lehetőségről, már sokat hallottunk, de mindig olyan munkának tartottuk, amihez, hát valljuk be, kell egy kert vagy legalább egy udvar, sok virág, lehulló gyümölcs, a talajban giliszta. És persze azért nem árt, ha valaki készít a kert végében egy komposztálót is, amiben szabályozottan termelheti magának a tápanyagokban gazdag humuszt, ami aztán még egészségesebbé teszi a növényeket, újra belekeveredve a talajba.
De mihez kezdjünk egy társasház emeleti lakásában, van esélyünk okosan felhasználni a szerves maradékokat? Válaszként több lehetőséget találtunk, mint gondoltuk. Természetesen jól meg kellett válogatnunk, hogyan kinek a tanácsaiban bízunk meg, de a netes böngészésben az is jó, hogy a legtöbbet felkeresett és a vélhetően legmegbízhatóbb elemeket sorolja előre. Így a Zöldbolt.hu, a Hulladékmentes.hu, Greenman.hu, a Lakáskultúra és a Humusz online oldalait mind átnéztük releváns információkért. Mi végül a Kump Edina által szerkesztett Hulladékmentes.hu ötletei alapján valósítottuk meg a gilisztakomposztálónkat a lakásban.
Gilisztavadászatra fel!
Mondanunk sem kell, az egész projekt legfurább része, a giliszták beszerzése, vagyis inkább a tudat, hogy gilisztákkal végzünk majd közös munkát a lakásban. Pedig egyszerűbben beszerezhetőek, mint gondolnánk – csak ne próbálkozzanak olyan sok felesleges helyen, mint ahogy mi is tettük. Jártunk például kisállatboltban, ahol édes sünik, kígyók, egerek, színváltó hüllők és csodaszép madarak vártak ránk, csak éppen giliszták nem, mert itt inkább a kukac a nyerő. A kisebb gazdaboltok is felejtősek, ezekben még furcsa tekinteteket is kaptunk a „Jó napot kívánok komposztálógilisztája van?" kérdésünkre.
Tehát ha időt spórolnának, illetve pénzt is, akkor az interneten rendelhető gilisztákat is hagyják ki, mert a 200 forintos doboz, ha nincs személyes átvétel, akkor 1190 forintért jön házhoz. Így azt tanácsoljuk olvasóinknak, hogy az első és legfontosabb helyszín, ahova érdemes gilisztavadászatra indulniuk, az legyen egy nagyobb horgászbolt. A képen látható 120 forintos dobozkában 15-20 darab közepesen vastag giliszta van, amik nagyon jó szolgálatot tesznek majd a komposztáló dobozunkban. Az eladó szerint a gilisztáknak ebben a kis dobozban körülbelül 2 hétig semmi bajuk nem lesz, de érdemes őket sötét helyen tartani.
A „munkások" után jöhettek a dobozok. A Hulladékmentes.hu útmutatója szerint – kezdésnek, mert ez volt kéznél – két darab fedeles, 3,5 literes dobozt vettünk. Az egyik aljára körülbelül 2 centiméter átmérőjű négyzeteket vágtunk, a tetőt pedig kilyuggattuk hústűvel, hogy tudjon szellőzni.
Joghurtos doboz és gilisztatea
Három epres joghurtot áldoztunk fel a desszertek oltárán, hogy meglegyen a két doboz közti távolság – ezekre állítottuk ugyanis a felső dobozt. Ahogy a képen is látni, az alsó dobozba folyik majd le a gilisztatea, amit ha összegyűjtünk és hígítunk, megöntözhetjük és táplálhatjuk vele a növényeket. Nagyon fognak örülni!
A felső, kivágott aljú dobozba, az útmutató szerint, tettünk egy darab, méretre vágott szúnyoghálót, arra 15-20 marék földet, rá a már összegyűjtött zöld hulladékunkat és a gilisztáinkat. Ha mindent jól csináltunk, akkor az alsó vödörben 10-12 héten belül képződik majd a gilisztatea, amit már említettünk.
Ha pedig a felső vödör megtelik komposzttal, készítünk majd egy harmadik kivágott aljú tárolót, de annak az aljára már nem teszünk hálót. Ha egymásba rakjuk ezeket, és elkezdjük újra beledobálni a zöld hulladékot, akkor a giliszták átmásznak a legfelső dobozba. Ha mind átjutottak, akkor középen kész is a humusz, amit beledolgozhatunk a növények földjébe. A kiürült doboz pedig majd mehet a piramis tetejére, és kezdődhet minden előröl.
Lehet benne gyümölcshéj és gyümölcsmaradék, zöldséghéj- és maradék, teafű (tasakkal is, de papír és fémszegecs nélkül) összetört tojáshéj, kávézacc, lehullott virág, vagy levél a teraszról.
Ami nem kerülhet bele: az a vegyszerekkel kezelt déligyümölcsök héja, csont, húsmaradvány és porcogó.
Mi nagyon az elején járunk a procedúrának, még nem tudunk gilisztateát mutatni. Az újrahasznosítás gondolata azonban már önmagában is felvillanyozó, és a tudat is, hogy jót teszünk a növényeinknek, illetve egy kicsit a környezetünknek is, mert nem termelünk annyi személyes szemetet.
A Hulladékmentes.hu fentebb említett cikkében minden olyan apróság és tipp szerepel, amit nekünk még meg kell valósítanunk, ahogy haladunk a komposztálással. De reménykedünk, hogy minden a tervek szerint halad majd, és a giliszták is jól érzik magukat.