Pünkösd hétfőn úgy döntöttünk, hogy sütünk valami finomat. De nem édeset, nem gyümölccsel, hanem valami zamatos, sós kenyérfélét. Ezért esett a választásunk a focacciara, melyet rengeteg módon lehet ízesíteni (természetesen édes változata is létezik).
Az ősi lapos kenyér, amit nagy valószínűséggel már a földművelő etruszkok is fogyasztottak, ma már sokkal modernebb és ízesebb változatban kerül az asztalra, de az alapja még mindig ugyan az: liszt, só, víz, élesztő és cukor.
A mi pünkösdi focaccia kenyerünk Jamie Oliver egy korábbi receptje alapján készült el, csak más feltéttel és más arányokkal... De mielőtt mutatnánk a receptünket, amiből körülbelül négy személynek elegendő sós, olívaolajas nassonlinvaló jön ki, tisztázni kell, hogy a focaccia nem pizza, tehát a feltét, csak ízesít, de nem az játssza a főszerepet.
Így aztán a focaccia mellé készíthetünk például egy finom minestrone levest, vagy fekete kagylót fehérboros mártásban; hogy aztán a ropogós, de levegős kenyérdarabokkal kimártogassuk a tálból a finom tejszínes szaftot.
Focaccia olajban eltett articsókával és lila bazsalikommal
Hozzávalók négy személyre:
200 gramm liszt
50 gramm búzadara (plusz egy kicsi, a tészta alá, hogy ropogós legyen)
150 milliliter langyos víz
fél tasak porélesztő (3,5 gramm)
fél evőkanál cukor
1 teáskanál só
Ízlés szerint olajban eltett articsóka, vagy bármilyen más antipasti (olívabogyó, sült paprika, szárított paradicsom); olívaolaj
A kimért lisztet és a búzadarát egy nagyobb tálba öntöm és összekeverem a sóval. A kupac közepébe egy kis gödröt csinálok. Ide öntöm a langyos vízben villával elkevert porélesztős és cukros keveréket. Szépen lassan a villával egyre több lisztet keverek az élesztős vízhez, míg a tészta össze nem áll.
Ha már nem tudjuk a villával keverni, kicsit kézzel összegyúrjuk, majd egy belisztezett felületen 5-6 percig gyúrom, hogy a glutén beinduljon és egy sima, elasztikus tésztagolyót kapjunk a végén. A csábos tésztánkat fedjük le az összekeverésre használt tállal és hagyjuk kelni körülbelül 40 percig, míg kétszeresére nem dagad. Mi pedig menjünk és olvassunk el két fejezetet a kedvenc könyvünkből.
Mikor 40 perc leteltével a főhős belovagol a várba fekete paripáján, és a tésztánkban ott marad az ujjnyomunk, akkor neki kezdhetünk a második fázisnak. Óvatosan, belisztezett kézzel nyújtsuk meg a tésztát akkorára, hogy a kiolajozott tepsibe ne legyen se túl vastag, se túl vékony. De mielőtt belefektetnénk a tepsibe, szórjuk meg a sütőedény alját egy kis búzadarával, így a tészta ropogós, aranyszínű alsó részt kap majd.
Ha belenyomkodtuk a tepsibe, kapjon egy kis finom masszírozást, hogy mélyedések keletkezzenek a felszínén. Ide folyik majd a finom olívaolaj és a darabokra vágott articsóka is ezekben a lyukakban csücsül. Ha már az articsóka és a durván összetépkedett bazsalikom is a tészta tetejére került, egy nedves törölgetőronggyal takarjuk le a focacciát még 10-15 percre. Amint letelt az idő, ízlés szerint őrölhetünk a tetejére még egy kis durva szemű sót, aztán mehet is a sütőbe 200-220 fokra 15-20 percre, vagy amíg a tű próba nem mutatja, hogy tökéletes, a színe pedig aranybarna. Miután kivettük egy vágódeszkára, locsoljunk rá olívaolajat, mert Jamie szerint "a focaccia nagyon éhes a sütés után". Mi végül zöldsalátával és olívabogyókkal fogyasztottuk.