Sok utazó számára az étel egyet jelent az utazás élményével. A legtöbben ezért, ahol csak lehet, igyekeznek megkóstolni a legautentikusabb, kulináris szempontból legfontosabb ételeket és alapanyagokat. Ők azok, akik szinte biztos, hogy ellátogatnak olyan éttermekbe, tavernákba, tapas bárokba vagy éjszakai ételpiacokra, ahova leginkább csak a helyiek járnak. És talán olyanok is vannak szép számmal, akik aztán otthon újraalkotják a külföldön kóstolt ételeket, hogy bármikor felidézhessék a rég látott ország ízeit. Ez a fajta megszállottság már igazi szenvedély. Az elkövetkezőkben egy olyan, receptekkel is megtűzdelt listát olvashatnak, amiben azokat a nemzeti ételeket találják, amiket a legszívesebben a Travelo szerkesztőségének tagja is újrafőznek konyháikban, hogy lélekben ismét Tunéziában, Rómában, Antalyában vagy éppen Szöulban érezhessék magukat.
1. Olaszország – A tészta mindenek felett
Mondanunk sem kell, hogy az olaszok friss, könnyű, zöldséges és parmezánban gazdag ételei végeztek az első helyen az összesítésben. A legtöbben, ha pizzasütésre adják a fejüket, akkor vagy az eldugott velencei pizzériák íze, vagy a nápolyi tésztakerék jut az eszükbe. Természetesen a házi tészta is ott van a sorban, mert nem kell hozzá más, csak víz, liszt és só, meg egy jó kis tésztanyújtó. Gyerekekkel együtt is lehet készíteni, a frissen kifőtt végeredmény pedig tényleg nem hasonlítható össze semmivel.
De a gazdagon variálható rizottó is igazi comfort food, vagyis eledel a léleknek. Jelen cikk írója utóbbit hetek óta grillezett spárgával készíti, csak úgy a la nature – ahogy a karanténkonyha olasz séfjei mutatták online.
2. Törökország – A joghurtos padlizsán, ami minden mellé elfér
A második helyen a török ételek végeztek. Akik ezt a konyhát választották, azok vagy éltek kint Törökországban, vagy évek óta visszajárnak nyaralni, és mindig hoznak haza egy kis fűszert és pár olyan receptet, amit nem tudnak kiverni a fejükből. A joghurtos padlizsán például ilyen. De nem a sarki kebabostól kell venni, az a jó, ha kb. 20 perc alatt magunk készítjük el.
Többféle módszer is van rá, nálunk a bejáratott eljárás, hogy a nagyobb kockákra vágott padlizsánt besózzuk, majd ha egy kis levet engedett, leöblítjük, papírtörlőn szárazra töröljük, és egy tálban elkeverjük egy kis olívaolajjal és zaatar fűszerkeverékkel (de ez az ízlésünkre van bízva, füstölt paprika és grill fűszerkeverék is lehet). Felhevítjük a serpenyőt, és amikor már szinte füstöl, az olajjal együtt beleöntjük a padlizsánkockákat.
Addig sütjük, pirítjuk a zöldséget, míg minden oldala színt nem kap. Aztán kiszedjük egy tálba, és amíg hűl, krémesre keverjük a joghurtot. Ízesíthetjük friss citromlével és egy csipet sóval is. Végül a langyos padlizsánt összeforgatjuk a joghurttal, és hagyjuk pár percig vagy akár egy fél órára is összeérni. Tálaláskor meglocsoljuk olívaolajjal, és egy kis chilipehely is mehet a tetejére.
3. Korea – Hús, rizs és zöldség tökéletes aránya
A koreai fogások egyre több hobbi szakácsot megihletnek, mivel a legtöbb ételük – anélkül, hogy az íz és az állag különösképpen változna – elkészíthető húsos és hús nélküli változatban is. A másik ok, pedig az a bizonyos ötödik íz, az umami, ami minden ételükből kiérezhető – és amely egy tökéletes egyensúlyt jelent az édes, a sós, a savanyú és a keserű ízek között.
Ha kíváncsiak vagyunk, hogy pontosan miről is van szó, akkor keressünk az ázsiai élelmiszerboltok polcain koreai paprikapasztát (gochujang) vagy erjesztett szójababpasztát (doenjang). A képen látható pibimbap, az egyik legismertebb koreai egytál étel. A főtt rizsre bármilyen, pár percig pirított zöldséget rátehetünk, illetve darált vagy hajszálvékonyra szeletelt pácolt sült húst is. A nyers tojássárgája opcionális, a koreai paprikapaszta viszont hozza azt a bizonyos umami ízt.
4. Francia – Egy szelet quiche sosem elég
Tradicionálisan francia fogásokat azok választottak, akik egy kis kihívásra vágytak a konyhában. Mert bár egyszerűnek hangzik, a francia hagymalevesbe is beletörhet a bicskánk, ha nem követjük pontosan a receptet. A quiche azonban, amit biztos, hogy mindenki kóstolt már egyszer – csak nem ismerte névről, kimondottan egyszerű, egy alap felszereltségű konyhában is elkészíthető.
Mi nemrég a klasszikus lazacos-spenótos változatot készítettük el, mivel most frissen kapni a piacon spenótot, és nem kell a vizes mélyhűtöttel bajlódni. A sós-vajas pitetésztához dolgozzuk össze a 25 dkg lisztet, a 10 dkg vajat, az 1 tojást, az 1 evőkanál tejfölt és egy csipetnyi sót. Ha összeállt, csomagoljuk frissen tartó fóliába, és pihentessük hűtőben legalább 1 órát.
A töltelékhez tépkedjünk össze a megmosott, lecsipkedett spenótból körülbelül fél kilót. Pirítsuk le egy kis fokhagymával, sóval és borssal egy serpenyőben, így egy kicsit összeesik az egész; de akár nyersen is hagyhatjuk. Kockázzuk fel a 30 dkg lazacfilét, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Üssünk fel 3 tojást egy keverőtálba, adjuk hozzá a 2 dl tejszínt, az 5 dkg reszelt sajtot és a zúzott fokhagymát, vagy natúr fokhagymaport, sózzuk, borsozzuk és alaposan keverjük össze egy villával.
Nyújtsuk ki a tésztát fél centi laposra, és fektessük egy kivajazott lisztezett piteformára. Nyomkodjuk bele, de hagyjunk neki egy kis peremet. Miután villával megszurkáltuk a tésztát, süssük elő 10 percet a 200 fokos sütőben. Végül az elősült tésztán oszlassuk el a lazacot és a spenótot, majd öntsük rá a tejszínes krémet. Innentől kezdve 30 percig süssük 180 fokos sütőben, míg a közepe meg nem szilárdul. Melegen vagy langyosan is tálalhatjuk.
5. Görögország és Mexikó – Fej fej mellett állnak
Az elmúlt években sokan kezdtek el otthon mexikói és görög ételeket újraalkotni, és nem csak magyar alapanyagokból. Ez pedig annak köszönhető, hogy több üzletlánc is tart görög és mexikói heteket. Ilyenkor különleges fűszereket, szószokat, tortillákat és nemzeti italokat találhatunk a polcokon. Sőt, még kész tzazikit és guacamole-t, vagyis avokádókrémet is kapni. De ezek még finomabbak, ha mi készítjük el otthon.
6. Japán – Ételek a sushin túl
Sajnos a japán ételeket sokan még mindig a sushival teszik egyenlővé, de azért egyre többen kezdik felfedezni a ramen levesekben rejlő potenciált, és a hagyományos japán házi koszt előnyeit is. A japánok ugyanis szinte alig használnak tejalapú alapanyagokat, így a laktózmentesen étkezők jó helyen járnak a japán konyhában. A glutén sem állandó vendég náluk, mivel tésztáik legtöbbje hajdina-, vagy rizsliszt alapú, szóval akinek szükséges, ezt is ki tudja kerülni.
A japán étkezésnek sok érdekes része van, de ami talán a legszokatlanabb lehet számunkra, az a reggelijük. Míg nálunk a szendvics, tojásrántotta, kávé adja meg az alapot, náluk miso levessel, rizzsel, sült hallal vagy tofuval indul a nap.
7. India – Szinte mindenkinél ott van az étlapon
Valamilyen formában mindenkinél felbukkant a megkérdezettek között. A legtöbben azért szeretik, mert intenzív ízeikkel szó szerint ízutazásra visznek. Ha például egy ázsiai üzletben megnézzük a fűszerpolcot, biztos, hogy a fele indiai fűszer és annak keveréke lesz. A húsos és hús nélküli, kókusztejjel, csicseriborsóval és spenóttal vagy éppen karfiollal készülő curry-k mindenkit levesznek a lábukról.
Egyszerűek, ízletesek, és ha nincs otthon rizs, akkor egy a mélyhűtőből előhúzott pitakenyér is megteszi mellé, amit egy forró serpenyőben púposra melegítünk. A curry nagy előnye, hogy szinte minden ázsiai kultúrának megvan a maga változata, így nem is muszáj az indiainál leragadni.
8. Spanyolország – A tapast meg kell tapasztalni
Az egyik legegyszerűbb fogások is pillanat alatt az otthonunkba hozhatják Spanyolországot. Például a sötét tapas bárok hangulatát, ahol alig lehet elférni, és ahol mindig csilingelnek a borospoharak, miközben a konyhából a grillezett paprika és a fűszeres garnélarák illata száll.
A megkérdezett kollégáim és ismerőseim közül a legtöbben azt szeretik ezekben az apró, általában két személyre elegendő fogásokban, hogy otthon több mindent el lehet készíteni már jó előre, hogy aztán este már csak tálalni kelljen ezeket. Így kerülhet az asztalra friss, ropogós, kapribogyóval ízesített halkrokett, pirított tintahal aioli mártogatóssal, hideg zöldséges rizssaláta, patatas bravas (szósszal kínált sültkrumpli) és olívabogyó-válogatás is.