Szinte nincs olyan nap, hogy a koronavírus járvány miatti, március közepe óta tartó otthonmaradás, a tömeges home office kapcsán ne kapjak, lássak, olvassak valami olyan humoros, és egyben önironikus mémet, karikatúrát, ami ne érintené azt a témát, hogy most sokan magasról tesznek a bikinialakra, és bizony plusz kilókkal zárják majd a karantént. Mielőtt bárki magára venné és megsértődne, azért kérem, hogy nézzen mélyen magába!

Bár nem egyformán érint mindenkit a helyzet, azért sok a hasonlóság. Még a legmozgékonyabb és az étrendjükre leginkább ügyelők számára is extra kihívásokkal jár az alakjuk, izomzatuk, fittségük megőrzése. Nagyon igyekszem, de én sem vagyok kivétel, a dietetikus is csak ember. De az a szép a világban, hogy nem vagyunk egyformák, így sem irigykedni, sem lesajnálni nem érdemes a másikat. Mindenki másban, mással, másként küzd.

Sok kicsi sokra megy

Ha a munkánkat el tudjuk látni otthonról is, ha nem kell idős rokonoknak bevásárolni, saját magunk részére pedig megoldjuk on-line és házhozszállítással a dolgot, akkor igen keveset mozdulunk ki, ami jelentősen lecsökkenti a napi energia-leadásunkat. Még ha nem is nassolunk, csak ugyanannyit eszünk, mint korábban, akkor is hízhatunk valamennyit. Bár most a melegítőnadrág és a bő, kényelmes otthoni szettjeink ezt kellemesen palástolják, azért lehetnek még meglepetések, mire beköszönt az igazi nyár. Talán könnyebb, ha elfogadjuk, hogy „helyzet van" – olyan, ami valamilyen látható vagy láthatatlan változást mindenképpen okoz majd a testünkben, lelkünkben.

Ez még akkor is igaz, ha lelkesek, kitartóak vagyunk, és a korábban megszokott edzőtermi vagy szabadtéri edzéseinket most a lakásunkba helyezzük át, és kihasználjuk a számtalan, online is elérhető edzésvideós lehetőséget. Ezzel még mindig nem égetünk el annyi energiát, mint ahogy korábban a napi közlekedéssel, gyaloglással vagy munkával tettük. Hiszen kegyetlen tény, de ha egész nap ültünk, akkor napi egy óra mozgás még így is kevésnek bizonyulhat. Persze, ettől még ne hagyjuk abba!

Nem verseny!

Ugyanakkor nem baj, ha a karantén nem hozza elő mindenkiből a fitneszbajnokot vagy a jógagurut. Teljesen elfogadható és normális, ha vannak napok, akár hetek, amikor valahogy mi is ugyanúgy belassulunk, mint az élet körülöttünk. Ez nem verseny, ahogy eddig sem volt az, csak a pörgős életforma és a közösségi média kelthetett bennünk irreális elvárásokat és megugorhatatlan akadályokat, amikből most akad bőven.

Az is teljesen érthető és normális, ha az otthon töltött időt eddig sem mindenki tudta 100%-osan aktívan tölteni, mert akadhattak bizony olyan órák, napok, hetek, amikor inkább a fásultság, unalom, kilátástalanság, motiválatlanság költözött az életükbe. Ez könnyen magával hozhatta azt is, hogy előbb élték fel a karantén előtt felhalmozott élelmiszerkészleteket, mint az várható lett volna. Vagy gyakrabban nyitogatták a hűtőt, keresték fel a spájz, kamra vagy a konyhaszekrény tiltott zónáit, mint amennyit a jó érzésük korábban diktált volna. Senki ne bántsa magát emiatt!

Miért vágyunk most mégis többet enni?

Több fajta érzés és érzelem hullámzik ilyenkor. Az evés, rágás, a finom ízek örömforrásként szolgálnak, a napi hírek és az óráról órára változó helyzet okozta negatív hangulatunkban úgy érezhettük, legalább ennyi jó legyen a napban. Az unalom rossz étkezési tanácsadóként szintén gyakoribb nassolásra, csipegetésre sarkall, mert kicsit eltereli a figyelmet, ad valami tennivalót, és jól is esik.

Emellett az az állandó stresszhelyzet, amit az egészségünk, a családunk, a munkánk, és megannyi minden miatti aggódás, szorongás kelt, még azt is megviseli, aki amúgy maga a megtestesült Buddha. A stressz pedig, ha nem vezetjük le valamilyen formában, például egy kiadós mozgással, észrevétlenül is evésre sarkallhat (már akit, mert persze az étvágyat is elveheti). Most pedig bőven akadt idő sütni, főzni, új recepteket kipróbálni, és gasztronómiai kényeztetésekkel pótolni azt, ami most nincs (mozi, színház, koncert, és még sorolhatnám).

Ráadásul a folyékony kalóriák is megsokasodhattak, mivel a stressz ellen gyakrabban emelgethettük a poharat, palackot a szokottnál. És mint tudjuk, sem a sör, sem az alkohol más forrásai nem nullkalóriásak. De mégis mit tehetünk, ha szeretnénk kordában tartani a csapongó étvágyunkat, elkerülnénk vagy mérsékelnénk a hízást?

Tippek a kínzó nassolhatnék ellen

♥ Az egyik legegyszerűbb dolog, és most talán könnyebb is betartani, mert nem ugrunk le csak úgy egy zacskó chipsért, hogy eleve ne tartsunk otthon olyan nassolnivalót, amiről tudjuk, hogy nem érné meg a holnapot. Most nem élhetünk olyan kifogással, hogy de hát a váratlan vendégekre is kell gondolni, mert nagy valószínűséggel nem tartunk egy ideig nagyszabású házibulit, vagy nem csöngetnek be spontán a haverok.

♥ Már százszor hallhattuk, olvashattuk, hogy az otthoni munka és a karantén ideje alatt is igyekezzünk valamilyen rendszerben tartani a napjainkat. Ha jelentősen lecsökkent a napi mozgásmennyiségünk (nincs séta a munkába és vissza), akkor 1-2 kisétkezés még kimaradhat, de a három főétkezést tartsuk meg! Nem jó, ha túl sok idő telik el két étkezés között, mert nagyon kiéheztetjük magunkat, ami nem várt falási rohamhoz vezethet. Akár írjuk is be a céges naptárba, hogy mikor van az ebéd, vagy állítsunk be emlékeztetőt a telefonba, hogy ezzel is figyelmeztessük magunkat az evésre, és ne csússzunk el nagyon a nappal sem.

♥ Mielőtt újra a hűtő, kamra, spájz felé settenkednénk, próbáljuk meg kicsit átgondolni, hogy miért is tesszük. Valóban éhesek vagyunk, esetleg csak unatkozunk, vagy pótcselekvés gyanánt tesszük ezt? Nem lehet, hogy csak szomjasak vagyunk? Igyunk egy pohár vizet! Sétálgassunk kicsit, és ha tehetjük, menjünk ki a friss levegőre (erkély, kert, udvar)! Ha mégsem múlik el, akkor ehetünk pár falatot, de tényleg csak ennyit. A sóvárgás sem tesz jót, mert idővel visszaüt, és az önkontroll akkor már kevés lehet.

♥ Ha mindenképpen szeretnénk otthon tartani valamilyen édes vagy sós rágcsát, érdemes azt kisebb egységekre osztva elcsomagolni és úgy tárolni. A kisebb adagok segíthetnek abban, hogy ha ránk tör a nassolhatnék, és a fenti pontot lejátszva mégis az evés mellett döntünk, akkor legalább ne a teljes csomagot, zacskót pusztítsuk el.

♥ Hozzunk egy olyan szabályt, hogy előbb együnk egy adag gyümölcsöt, zöldséget (saláta, turmix, smoothie formájában vagy csak magában), és csak utána jöhet a nassolnivaló. Így egyrészt legalább ettünk valami igazán táplálót, másrészt a rostok miatt némileg eltelünk, és kevesebb hely jut a nasinak a gyomrunkban. Nekem bevált, hogy megiszok két kifacsart narancsot, ami kellően édes ahhoz, hogy némileg kielégítse az édesség iránti vágyat.

♥ Az nagyon jó, ha képesek vagyunk meghatározni, hogy milyen érzések hatására szeretnénk akkor is enni, amikor valójában tudjuk, hogy nem kéne, mégis erős a késztetés. Ez igen nagy tudatosságot igényel, ezért ez a legnehezebb. De ha már sikerült felismerni, hogy mondjuk feszültek, szorongók, stresszesek vagy szomorúak vagyunk, akkor az már félsiker. A másik fele az, ha evés nélkül is kezelni tudjuk ezt a helyzetet. Ez mindenkinek egyéni, de mindenképpen jól jöhet, ha többfélre stresszkezelő, relaxációs, meditációs gyakorlatot is elsajátítunk. Ezekre is rengeteg online kurzust, videót találunk a neten. Gyakorlással, idővel egyre jobbak lehetünk – nem baj, ha elsőre nem megy.

♥ Kalkuláljuk be az akár titokban elcsipegett falatokat is a napi étrendünkbe! Nem kell tápanyagtáblázattal járkálni, de legyünk tisztában a nagyságrendekkel!

♥ Legyen egy társunk/csoportunk, akivel megoszthatjuk a kisebb-nagyobb sikereket, kudarcokat akár az étkezés, akár a mozgás terén is! Ha látjuk, hogy más is hasonló cipőben jár, az elviselhetőbbé teheti ezt az időszakot és egymást motiválva, inspirálva is könnyebb lehet átvészelni a kritikusabb napokat.