A gasztronómia folyton megújuló műfaj, ahol manapság már a technológia is utat tör magának. A tökéletes ízek és textúrák akár néhány gombnyomásra is elérhetők – és nemcsak az éttermekben, az otthonainkban is. Dietetikus kolléganőnk az alábbiakban nemcsak annak járt utána, hogyan készülnek a szájban szinte azonnal elomló falatok, de megírja azt is, hogy melyik eljárás, milyen hatással van egészségünkre.
A korszerű gasztronómia egyszerre ötvözi a legjobb minőségű, legfrissebb, alaposan kiválasztott alapanyagok felhasználását, valamint az olyan modern konyhatechnológiai módszerek alkalmazását, amelyekkel az étel a lehető legjobb ízekkel, textúrákkal, látvánnyal kápráztatja el a fogyasztót. Márpedig étterembe, különösen a magasabb árfekvésű éttermekbe, nem pusztán enni és jóllakni járunk.
Egy ilyen étkezés valójában a színházba, múzeumba járással egyenértékű program: olyan, minden érzékünkre ható élményre vágyunk, amit otthon nem, vagy csak igen ritkán élünk át. Esetleg akkor, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy párunk egy igazi séf, aki néha hazaviszi a munkát (ahogyan azt sokan megtettük és meg is tesszük az utóbbi hetekben). Az ilyen étel titka igen összetett, minden falat mögött a séf és az egész konyhai stáb kifinomult, összecsengő munkája, sok éves tapasztalata áll. De azért egy-egy jól megválasztott és helyesen beprogramozott konyhai szerkentyű is hozzáadhat némi pluszt és csillagot is a történethez. Persze, ezek használata sem működhet a megfelelő szaktudás és rutin nélkül.
Mi fán terem a szuvidálás?
A sous vide-álás (szuvidálás) egy olyan főzési eljárás, amely során az étel a légmentesen lezárt vákuumtasakokba helyezve állandó és előre beállított (jellemzően alacsony) hőmérsékletű vízfürdőben készül el. A sous vide francia szó, azt jelenti, hogy vákuum alatt. Az 1970-es években alakították ki ezt az eljárást, hogy minimálisra csökkentsék általa a libamáj elkészítése közben bekövetkező zsugorodást. Azóta igen elterjedt nagykonyhai méretekben is, mivel általa könnyen tartható az azonos színvonal és ízvilág.
A szuvidálás további előnye, hogy az étel megőrzi eredeti színét, aromáját, textúráját, illetve nem szárad ki, keveset veszít súlyából és tápanyagtartalmából. Valamint zsiradék nélkül is ízletessé tehető, ami nemcsak a modern gasztronómiában, de dietetikai szempontból is igen nagy előny.
Hogyan készül?
Az erre a célra kifejlesztett sous vide-gép segítségével előre beállítható a hőmérséklet és a főzés ideje, amelyet nemcsak az étel fajtája (hús, hal, zöldség, gyümölcs) és szilárdsága befolyásol, de az is, hogy mi a cél, mennyire legyen például angolos vagy közepesen átsült például a hússzelet.
A sous vide-gép nem más, mint egy vízzel tölthető gép, amelyben egy fűtőszállal és keringető-rendszerrel ellátott egység található. Az előzetesen vákuumtasakokba zárt alapanyagokat a főzővízbe helyezik, amelyben kontrollált körülmények között hosszabb idő alatt, precízen beállított, viszonylag alacsony, állandó hőmérsékleten készíthető el az étel. Az eljáráshoz szükséges tehát maga a gép, valamint a vákuumcsomagolás, ami voltaképpen egy speciális műanyag tasak. Ebből a tasakból - miután beletettük a húst - egy vákuumcsomagoló gép szívja ki a levegőt, majd le is fóliázza azt (illetve létezik még cipzáras megoldás is).
Ennek a technikának az előnye, hogy így sérülés, szennyeződés, forma- és állagvesztés nélkül megfőzhető az étel, valamint az is, hogy akár 3-szor, 5-ször hosszabb ideig is eltartható a benne tárolt alapanyag. A légmentes tárolás révén ugyanis nem oxidálódik, és mivel a benne lévő baktériumok sem jutnak oxigénhez, így nem is képesek szaporodni. Mindaddig, amíg a fóliát, tasakot nem bontjuk fel.
Mire kell figyelni?
Ami különösen fontos a szuvidálást megelőzően, az a makulátlanul tiszta konyhai felületek, eszközök és friss alapanyag. Így biztosítható a készétel mikrobiológiai tisztasága is. A már szuvidált ételt az elkészítést követően egyből tálalni kell, ellenkező esetben minél gyorsabban lehűteni, majd fogyasztásig hűtve tárolni. Hűtőben 48 órán át tárolhatók a szuvidált, vákuumcsomagolt ételek, a hosszabb ideig történő tároláshoz már gyors hűtéssel két hétre is kitolható ez az időtartam (ehhez egy speciális sokkoló hűtő alkalmazása a legjobb és leggyorsabb módszer, bár ez a nagykonyhai üzemmód része). Fagyasztva a mélyhűtőben pedig akár egy évig is elállnak az ilyen ételek.
A szuvidálás tökéletes időzítéséhez és a hőmérséklet megfelelő beállításához ismerni kell a felhasznált alapanyagok szerkezeti, összetételbeli sajátosságait. Az egyes nyersanyagok fehérjéi ugyanis eltérő hőmérsékleten koagulálnak, kicsapódnak. Például a nagyobb kollagéntartalmú húsok hosszabb ideig és magasabb hőmérsékleten készülnek el, mint a kevés kötőszövettel bíró húsok. De a halak és húsok között is jelentősebb az eltérés a szükséges hőfok és időtartam között, pont úgy, ahogy a hagyományos sütés-főzésnél. A lazac esetében kb. fél óra is elég 50°C-on, ellenben egy inas, kötőszövetes, zsírral gazdagon átszőtt marhahús esetében akár 62°C és 12 óra is lehet ez a két paraméter. A zöldségek a forrásponthoz közel, 80-90°C környékén puhulnak és főnek meg legjobban.
Bár már nemcsak nagyüzemi használatra szánt szuvidáló készülékek vannak forgalomban, az otthoni használatra gyártott készülékek ára (bár nem megfizethetetlen) azért még szűkíti a felhasználói kört. Ha csak nem rendezünk hetente ínyenc vacsorákat, otthonra nem feltétlenül érdemes egy ilyenre beruházni, bár kétségtelen, hogy a gasztronómiai és táplálkozás-élettani előnyök széles spektruma miatt, aki teheti, biztosan nem jár vele rosszul, ahogyan a családja, barátai sem.
A konfitálás nem új keletű huncutság
A francia confit, confire (tartósít) szóból eredeztethető a kifejezés. A szuvidálás mellett a konfitálás a másik olyan szakszó, amelynek ismerete a gasztronómiai alapműveltség egyik eleme – innentől kezdve valószínűleg az étteremben is bátrabban választunk mondjuk egy konfitált kacsát. A lassú, alacsony hőfokon, saját zsiradékban történő hőkezelést jelenti, így részben rokona a szuvidálásnak, csak éppen itt nem a víz a hőközvetítő közeg, hanem a zsiradék.
Voltaképpen nem egy újkeletű módszer, több évszázados hagyományokra tekint vissza, már a késő középkorban is széles körben alkalmazták. A konfitálás előnye volt, hogy hűtési lehetőség hiányában is hosszú időn át eltárolhatóvá tette a húsokat, húskészítményeket, mivel a sütőzsiradék légmentesen lezárja, és így megóvja az értékes alapanyagokat a romlástól.
A kívánt ízélmény a konfitáláskor tovább fokozható a húsokba fecskendezett ízesítőkkel (vörösborral, mézzel, fokhagymával, egész borssal forralt készítményekkel), és bármely friss zöldfűszer, gyümölcs hozzáadása csak tovább gazdagítja a zsiradék és a készétel ízvilágát. Nem beszélve az előzetes pácolásról, füstölésről. Az élvezeti értéket tekintve pedig további előny, hogy a relatív alacsony hőfokon történő sütés során a húsok nem száradnak ki, omlósak és puhák maradnak, csakúgy, mint a szuvidálásnál.
Bár a zsírtartalmuk jelentősebb, így a szív- és érrendszeri betegek, cukorbetegek, fogyni vágyók esetében a konfitálás kevésbé vagy csak ritkábban javasolható metódus.
Mára jóval egyszerűbbé vált a módszer alkalmazása, külön erre a célra szánt, maghőmérővel ellátott konfitálógépek is léteznek, amelyek esetében akár egy mozdulattal elkülöníthető a sütőzsiradék az ételtől. Ezek ára már inkább a nagyüzemi igényekhez igazodik, de sebaj, a konfitálás házilag is viszonylag egyszerűen megoldható külön szerkezet hiányában is.