Azokban a kultúrákban és országokban, ahol ilyenkor ünneplik a karácsonyt, nincs is annál fontosabb, mint hogy összejöjjön a család, ki-ki megkapja a kis ajándékát, és persze, hogy közösen leülhessenek a terített asztal köré. Mert a finom étel összehozza az embereket.

A következő négy országban nem a „pukkadásig esszük magunkat" programponton van a hangsúly, hanem inkább a tradicionálisabb fogásokon, a sok kicsi finomságon, amik között mindenki megtalálja a magának tetszőt. Természetesen ezek most a nagyon hagyományos értelemben vett ételek; így családonként változhat, hogy mi kerül fel belőlük az asztalra, és mi nem.

Fülöp-szigetek

A sort egy olyan kultúrával kezdjük, ami általában a „karácsonyi vacsorák a világ körül" listák vége felé szokott feltűnni. Pedig a Fülöp-szigeteken igazán odateszik magukat az emberek karácsonykor. Az ünnepi időszak hagyományosan már szeptemberben elkezdődik, és ahogy egyre közeledünk decemberhez, úgy borulnak díszbe és fénybe a boltok kirakatai és a városi parkok. A hivatalos vallásos része az ünnepkörnek kilenc nappal szenteste előtt kezdődik, innentől kezdve minden naplementekor miséket tartanak – ennek az időszaknak a neve Simbang Gabi.

Ennek a kiteljesedése a Noche Buena, vagyis a karácsony este, amikor a családok az éjféli misét követően összegyűlnek valamelyik családtagnál és elköltenek együtt egy nagy vacsorát. A fülöp-szigeteki karácsony nem teljes a sült malac nélkül, amit addig sütnek, míg a bőre szép arany és ropogós nem lesz, a húsa pedig leomlik a csontról. Ehhez zöldség- és gyümölcssalátákat, valamint párolt rizst tálalnak. A tipikus karácsonyi reggeli pedig a bibingka, ami egy kókusztejjel, cukorral és vajjal felfőzött, majd sütőben kisütött rizssütemény.

Aki viszont ennyi mindent nem engedhet meg magának, az a sült malacot (lechon) sonkával helyettesíti. De kerülhet még az asztalra pancit, vagyis valamilyen hosszú tésztával készült étel, ami a hosszú életet szimbolizálja, illetve queso de bola, ami a piros viasszal bevont, kerek, holland edami sajt. Ez a sajt tele van jó előjelekkel; a sárga szín és a kerekség jelentheti a pénzt, a piros szín pedig a jó szerencsét.

Finnország

A finneknél, ugyanúgy, mint nálunk, december 24-én este ül össze a család. Família és ízlés válogatja, hogy a kemencében, sütőben sült sonka, vagy a párolt, sült lazacderék áll-e központban, de a fő és elmaradhatatlan köretek általában megegyeznek. A sonka esetében, már az elkészítése is karácsonyi hagyomány. Hiszen amíg órákon keresztül, alacsony hőfokon sül a sonka, addig együtt tud lenni a család. A vékonyra szelt hús mellé végül saját készítésű mustár és jófajta kenyér jár, többféle zöldséges és májas (hagymával, rizzsel, tojással és fűszerekkel készült) pástétom, illetve az elhagyhatatlan céklás, zelleres krémes saláta. 

Édes nyalánkságként leveles tésztából készült csillagokat sütnek szilva- vagy baracklekvárral. December 25-én reggelre pedig elkészül az az édes rizskása, amit fahéjjal hintenek meg, és eldugnak benne egy szem mandulát. Aki megtalálja, azt nagy szerencse éri a következő évben.

Japán

A szigetország lakosságának nagy része még ma is a shinto és a buddhista vallás követője, az emberek csak egy kis százaléka vallja magát kereszténynek. De a karácsony kultúrköre alól nem vonták ki magukat, és a legtöbben vallási háttér nélkül is ünneplik. Igaz, kicsit másként; és ez leginkább a december 25-i nagy kajálásban mutatkozik meg. Ekkor ugyanis eljön a KFC rántott csirkéinek az ideje. A legutóbbi statisztikák szerint nagyjából 3,6 millióan rendelnek KFC-csirkét karácsonykor Japánban. Ez a hónap a franchise leghajtósabb időszaka Japánban. Így hát aki nem rendel előre, vagy nem kéreti házhoz, annak akár órákat is sorba kell állnia a karácsonyi csirkéjéért.

Az ünnepi csirkeláz 1970-ben ragadta el az új dolgokra fogékony japánokat. A rántott csirkés cég először csak azokat a külföldieket célozta meg a csirkés „parti kosár" ajánlatával, akik az ünnepek alatt hiányolták az otthoni ízeket. Az ajánlat viszont egy olyan űrt töltött ki a japán lakosság körében is, amire az étteremlánc nem számított: jött ugyanis végre valaki, aki megmondta, mit is lehet csinálni karácsonykor. Vagyis a KFC kialakított egy ünnepi szokást, aminek ma is milliók hódolnak karácsony első napján. Ma a karácsonyi kosarakban a csirkén kívül már sütemény és bor is van.

Ausztrália

Ausztráliában, a folyamatos jó idő ellenére a tradicionális ételeket bent készítették a konyhában. De aztán a 90-es években megjelent az a trend - és máig is tarja magát - , hogy ha már itt a jó idő karácsonykor, akkor miért ne rendezhetnénk egy nagy családi sütögetést kint a kertben. Így aztán Ausztráliában azóta az ünnepi menü faszénen vagy elektromos grillen sütteti magát, míg a vendégek a napozóágyakban párolódnak.

Ételek tekintetében a grillrácsra - pénztárcától és ízléstől függően - rengeteg hal és tenger gyümölcsei kerülnek, finom marinádokkal megkenegetve. A garnélarák és az osztriga kifejezetten kedvelt.
A tenger gyümölcsei annyira népszerűek ebben az időszakban, hogy a Sydney Halpiac évek óta 36 órás tenger gyümölcsei maratont rendez. Ami azt jelenti, hogy az eladók 36 órán át várják a vásárlókat, idén pl. december 23-án hajnali 5 órától december 24-én délután 17 óráig. Sőt, 24-én még a Mikulás is megjelenik.

A halak és húsok mellett a gyümölcsöknek is nagy szerepe van karácsonykor, főleg a mangónak, ami salátákba és italokba is ugyanakkora arányban kerül. A cseresznye szintén ünnepi gyümölcs, és gyakori, hogy a karácsonyi asztalt egy tálnyi cseresznyével díszítik. Tehát meglehetősen más jellegű itt a karácsony, mint nálunk a halászlével és a káposztás ételeinkkel, de pont azért szép ez az egész ünnepi időszak, hogy mindenki attól boldog, amije van.