A Tudor-korabeli Angliában a karácsonyi ünnepeknek igencsak megadták a módját, és nem is szorítkoztak csupán három napra. VIII. Henrik idején például csaknem két hétig mulatott és tömte magát az udvar, sőt, olyan esetről is hallani, amikor szinte az egész napot evéssel töltötte az angol arisztokrácia.
A király, aki mindenben telhetetlen volt
A telhetetlen évágyú VIII. Henrik szó szerint falta az életet. Amellett, hogy, ha nem is szó szerint, de elfogyasztott hat feleséget, természetesen sok egyebet is csinált. Például leválasztotta az anglikán egyházat a katolikus egyházról, és saját magát tette meg annak vezetőjévé. Teljhatalmú uralkodóként vezette birodalmát, és rugalmas lelkiismerete azt is megengedte, hogy feleségül vegye néhai bátyja özvegyét, Aragóniai Katalint, majd 24 évvel később azt állítsa, hogy házassága nem volt érvényes, és elváljon tőle, hogy a királyné udvarhölgyét, Boleyn Annát vegye feleségül. Két feleségét kivégeztette, kettőtől elvált, egy pedig gyermekágyi lázban halt meg.
Az egyszer biztos, hogy a király nem szerette az unalmat, és ez az állandó változás és hatalom utáni vágy megmutatkozott a hatalmas udvari ünnepségekben és a tékozló lakomákban is. Uralkodóként Henriknek meg kellett mutatnia, hogy a királyság legnagyobb ura, akinek mindenre telik a kincstárból, sok olyasmire is, amiről a pórnép még soha életében nem hallott. Ezért konyhájában sok olyan alapanyagot használtak, ami csak a kiváltságosok osztályrésze lehetett akkoriban, mint például a számtalan illatos keleti fűszer vagy a bálnahús. Bár az udvar mindig talált okot arra, hogy szórják a pénzt a mulatságokra, kétségtelen, hogy minden a karácsonyi ünnepek környékén érte el tetőpontját: a VIII. Henrik korabeli Angliában ugyanis ez az időszak kerek 12 napon át zajlott. És nem, ebbe az adventet bele sem számoljuk, ez csupán az a szűk két hét, amikor valóban folyamatosan ünnepeltek.
Az első karácsony teljesen lecsapolta a kincstárat
Hogy Henriknek mennyire fontos volt a karácsony és az azt körülvevő külsőségek, talán az példázza a legjobban, hogy uralkodása első évében csaknem a teljes éves adóbevételt erre az egy ünnepre költötte el. 1509-ben a király még csak 19 éves volt, és (mai értéken számítva) 16,5 millió font folyt be a kincstárába – ebből 13,5 millió fontot tapsolt el a karácsonyi ünnepségekre. Ebben benne volt a töménytelen étel, ital, szórakoztató fellépők, dekoráció, zene, a szolgák hadának bére és persze egy csomó ajándék. A feljegyzésekből kiderül, hogy egy nőnek, aki illatosított labdacsokat, amolyan légfrissítőket szállított a palotába, 1 fontot fizetett, ami mai értékre átszámítva körülbelül 483 font, azaz nagyjából 184 000 forint. És ez csak egyetlen tétel a hosszú listában. Tény, hogy nagylelkűen fizetett mindenkinek, aki csak aprósággal is hozzájárult az ünnep hangulatához, és a történetírók szerint ez azt bizonyítja, hogy a tizenéves király még boldogan lubickolt a hatalomban, egyáltalán nem volt mogorva és kapzsi, vagy éppen az a túlsúlyos zsarnok, ahogy az utókor leginkább emlékszik rá.
Hogy végül elhízott, az nem is csoda, ha végignézzük, hogy mekkora mennyiségű étel fogyott el egy-egy udvari lakoma során. Bár a király nagyon szeretett lovagolni, vadászni, és egyáltalán sportolni, idős korára egy sebesülése megakadályozta, hogy aktív maradjon, plusz az ünnepek idején senkinek sem volt szabad sportolnia, az íjászatot leszámítva. Ilyenkor másfajta mulatságok kerültek sorra, és igen, ezek között nagy szerepet kapott az evés.
Adventkor szigorúság volt - aztán két hétig zabálás
A középkori Angliában, így a Tudor-korban is december 24-ével kezdődött a karácsony 12 napos időszaka. 24-én díszítették fel az otthonokat örökzöld ágakkal, majd a következő napokban, melyek mind egy-egy szent nevét viselték, rengeteg mókás hagyománnyal mulatták az időt.
VIII. Henrik például imádta az álcajátékokat, igaz, nem csak karácsony környékén. Legszívesebben Robin Hoodnak öltözött be, majd udvaroncai kíséretében táncoltatta meg az udvarhölgyeket. Szintén VIII. Henrik volt az, aki meghonosította a karácsonyi ajándékozás szokását az udvarnál, noha ekkoriban még újévkor volt divat meglepetést adni.
Karácsony, azaz december 24. előtt zajlott az adventi időszak, és mire az ünnephez értek, már meglehetősen elege volt belőle mindenkinek. A várakozás és a felkészülés időszakában ugyanis - elvileg - nem lehetett húst enni, csupán halat, tejtermékeket és zöldségeket. Ezért aztán amikor eljött az ideje, mindenki vagy legalábbis aki tehette, örömmel vetette magát a húsételekre. A király asztalánál szolgáltak fel marhát, csirkét, libát, kappant és hattyút, de valójában mindent megettek, amit csak le lehetett vadászni, így készültek fogások szarvasból, pávából és vadkacsából is.
Óriási divat volt a vaddisznó fej, melyet jellegzetesen a karácsonyi ünnepekkor tálaltak fel fűszerekkel és egy almával a szájában. Mivel a vaddisznó akkoriban a kihalás szélére került Angliában, ezért csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, hogy ilyesmit egyenek karácsonykor, így ez az étel igazi státuszszimbólumnak számított.
Tudor-korbeli főzőlecke
A sertéshús már egy általánosabb étel volt, de azért VIII. Henrik és udvara is nagy étvággyal ette a ropogós pirosra sült malacpecsenyét. A brawn elnevezésű jellegzetes karácsonyi étel (apróra vágott főtt disznóhús fűszerekkel és erős sörrel, formába töltve) is a középkorból származik, de még a viktoriánusok is szívesen készítették. Vagy itt például a sauge nevű étel, mely csirkéből és zsályával ízesített főtt tojásból készült. Szeretné kipróbálni otthon ezt a középkori receptet? Nos, íme:
Pitékből is rengeteget sütöttek, általában jó sok hússal megtöltve a tésztaételt – míg a darált hússal töltött verziót gyakran hívták karácsonyi pitének, ez volt a mince pie. A hús mellé általában többféle fűszer és szárított gyümölcs is került a pitékbe. A mince pie, ami a mai napig ott van az angolok karácsonyi menüjében, hagyományosan három fűszerrel, szegfűszeggel, szerecsendióval és fahéjjal készül. A három fűszer a három napkeleti bölcset jelképezi.
Sütemények is készültek. A 12. napon szolgálták fel például azt a kelt tésztából készült fajtát, amely leginkább egy nagyon dús gyümölcskenyérre emlékeztetett. De gyakran ettek kastély vagy állatformájú zselét, vagy épp cukrozott szilvát desszertnek. VIII. Henriknek a történelemkönyvek szerint királyhoz illő modora volt, de azért ha nagyon elunta magát, akkor állítólag megdobálta az étkezéseken résztvevőket néhány szem cukrozott szilvával. Hogy ilyesmi egyáltalán előfordulhatott, az talán nem is csoda, mivel az étkezések valóban gigásziak voltak, egy olasz utazó karácsonyi beszámolója szerint például olyan is volt, hogy hét órán keresztül étkezett az udvar.
Volt egy serleg is, az úgynevezett Wassail bowl vagy Wassail cup, mely szintén előkerült az ünnep alkalmából. Egy amolyan igazi itatós játék része volt a díszes kupa, mely körbejárt az asztal körül a királyi nagyteremben és mindenki rendre ivott belőle. Aki megkapta a kupát, azt rikkantotta, hogy „wassail", mire a tömeg azt felelte, hogy „drink hail". A serlegben általában fűszeres, forró almabor volt, az oldalán bizonyos esetekben pedig egy síp volt kialakítva – ezt fújták meg, ha kifogytak az innivalóból, és kértek egy újabb adagot a konyháról.
Nézzen be a Hampton Courtba decemberben!
A Tudor-korabeli karácsonyok hangulatába most is be lehet pillantani, például a London közeli Hampton Court Palace-ben. Itt többféle programot is szerveznek, iskolai csoportoknak például egyórás mesélős, játékokkal megfűszerezett történelem órát tartanak, ahol korhű formában mutatják be a királyi karácsonyokat. De akkor sem kell csüggedni, ha valaki nem angol iskolás, a palotában mindenkit tárt karokkal várnak már november végétől, hogy részesei legyenek a középkori ünnepi hagyományoknak.
Egészen január 5-ig lehet például siklani a kastély mellett kialakított hatalmas jégpályán, amelyet estére kivilágítanak, míg a jégbárban forró finomságok melegítik át az embereket. December 16-án, 18-án, 19-én, 22-én és 23-án karácsonyi énekek hangzanak fel a kastély udvarain, az énekléshez pedig a látogatók is csatlakozhatnak. Lesznek vezetett kísértettúrák – állítólag például Howard Katalin is, Henrik negyedik felesége, akit hűtlenség miatt fejeztetett le, még mindig a folyosókon bolyong.
December 6. és 8. között vásárt is rendeznek a kastély ódon falai között. Rengeteg étellel és itallal várják az ünnepre hangolódókat, akik pedig a gasztró vonalat szeretnék egy kicsit tovább erősíteni, azok szétnézhetnek VIII. Henrik konyhájában is. A Hampton Court Palace konyhája volt a legnagyobb a Tudor-korabeli Angliában, így minden más helynél jobban tükrözi az akkori szokásokat, legalábbis ami a főrendek étkezését jellemezte. Feljegyzések szerint a hatalmas tűzhelyekben egy év alatt csaknem másfél millió fahasábot tüzeltek el, hogy az itt készülő ételekkel jól lakathassák az udvart és a királyt, akinek úgy tűnt, soha nem csökkent az étvágya.