Szeretjük az olyan helyeket - tovább ajánlani pedig még jobb érzés -, amikért nem kell 3-4 órákat utazni, de az élmény, amit nyújtanak, felér egy külföldi kirándulással. Magyarországon még mindig vannak felfedezésre váró területek, mint amilyen például a Neszmélyi borvidék is, ami 1977 óta önálló borvidék, és olyan pincészeteket rejt, mint a Kamocsay Ákos nevével fémjelzett Hilltop, a Bajon található Turay Pincészet, a Kősziklás Dunaszentmiklóson, vagy a Szivek Pince a Pilisben. És ez még mindig csak néhány azok közül, amelyet megnézni és megkóstolni is érdemes egy hétvégi kirándulás alkalmával.
A neszmélyi borok előkelő rajongója volt Zsigmond király, a borvidék pedig I. Hunyadi Mátyás és I. Jagelló Ulászló királyok uralkodása idején élte virágkorát. Az itt készülő borok frissek, tüzesek, illatosak és aromában gazdagok; a borvidék azoknak kedvez leginkább, akik az élénk savú fehérbort kedvelik. Bár a vidék sokat szenvedett – az oszmán-török hódoltság idején is, és a filoxéra sem kímélte – 1977-től olyannyira talpra tudott állni, hogy azóta önálló borvidékként működik.
Budapesthez is nagyon közel van, és ha egy hétvégi kirándulásba betervezzük, akkor indulhatunk Esztergomból, Tatabányáról, megszállhatunk Tatán, Dorog környékén, és persze, a Pilis aprócska vendégházaiban is. Nem titkoljuk, mielőtt útnak indultunk volna, mi sem tudtunk sokat a Neszmélyi Borvidékről, de az itt élők és gazdálkodók vendégszeretete, a finom borok és a friss levegő azonnal elvarázsoltak.
A szőlőterületek jelentős hányada a Gerecse nyugati részén található, a Dunántúl északi részén, a folyótól délre. Északról a Duna, nyugatról a Kisalföld határolja. Elsősorban fehérszőlő fajtákkal foglalkoznak a borászatok. Szépen terem itt a chardonnay, a szürkebarát, a rizlingszilváni, a sauvignon blanc, az ezerjó, az olaszrizling és a királyleányka. A kékszőlő fajták közül pedig a pinot noir, a merlot és a kékfrankos szeretik a löszös talajt.
Nektár kutyával a bioborok nyomában
Első megállónk Baj, ami Agostyánnal, Dunaalmással, Dunaszentmiklóssal, Koccsal, Neszméllyel, Tatával és Kesztölccel, illetve 18 borászati állomással a Neszmélyi Borút Egyesület tagja. Budapestről körülbelül másfél óra alatt a gyönyörű Tata melletti Baj-szőlőhegyen lehetünk, ahol a Turay Pincészet házigazdái, Turay István és családja mindenkit szeretettel fogadnak.
Időutazós a hangulat, és ahogy felsétálunk a szőlőtőkék szegélyezte felhajtón, olyan mintha Toszkána szőlős dombjain sétálnánk – tényleg csak az égig érő ciprusok hiányoznak a látképből. Az út végén várakozó történelmi présház és pince valamivel több mint 250 éves, és anno a kapucinus rend építette. Jelenlétüket még mindig őrzik a kóstolóterem falán díszelgő seccók.
A Turay Pincészet borait a birtok kutyájával, Nektárral együtt fedeztük fel. Először egy rendkívül friss, szűretlen – amolyan kísérleti – pezsgőt kóstoltunk kint a kertben, ahol Nektár is kapott pár pogácsa falatot, na jó, sokat, mert senki nem tudott neki ellenállni. Aztán lesétáltunk a pincébe, ahol megtudtuk, hogy a család már 12 generáció óta szőlőtermesztéssel foglalkozik és a birtokot 2002-ben alapították.
A borok mellé – már fent a kóstolószobában – érkeztek a finom kemencés lángosok, és amíg mi falatoztunk, Turay István elmesélte azt is, hogy két éve biotermesztésre váltottak, hogy minél természetesebb borokat készíthessenek.
A családi gazdaság egyébként nemcsak a sajtó képviselőit, minden bejelentkezett vendéget és csoportot borkóstolással, finom szőlőhegyi ételekkel és jó anekdotákkal vár. Illetve tartanak néha nyitott hétvégéket is, amit a szomszédos pincészetekkel együtt szerveznek. Ilyenkor egy elektromos kisvonat felhozza a borturistákat Tatáról a baji szőlőhegyre, hogy később senkinek se legyen problémája a hazajutással.
Rusztikus Kősziklás
Dunaszentmiklóson járunk, néhány településsel távolabb Bajtól. Egy kedves kis házba invitálnak minket, ahol a Kősziklás Borászat tulajdonosai, Béger Ákos és Emmer Szabolcs látnak vendégül és mutatják be neszmélyi boraikat. A pincészet 2008 óta működik, egy évvel később pedig kísérletező pincészetként léptek a nagyközönség elé. Mi laikus borkedvelőként úgy éreztük, hogy nagyon jó úton járnak ezzel a kísérletezéssel.
A pincészet jelenleg 75 hektáron gazdálkodik, reduktív és hordós érlelésű, tiszta borokat termelnek, amiknek a nagy részét már a pincétől elviszik az érdeklődők. Nekünk a 2018-as Rizlingszilváni ízlett a legjobban, de kiderült, hogy az már el is fogyott, és csak az ilyen kóstolásokra van fenntartva még egy-két palack. A 2019-es most erjed, ahogy az Irsai Olivér és a Sárgamuskotály is. A Kősziklás új borászati központját még csak kívülről láttuk, mert dolgoznak rajta, de a tervek szerint késő őszre elkészül és állandó nyitvatartással várja majd a látogatókat.
Ahol a domboldali medence és a présgép is jól megférnek
Határozottan más itt a hangulat, mint az előző kettő pincészetnél, de ez érthető is, hiszen a Hilltop az ország legnagyobb szőlőbirtokosa. A Melegeshegy kilátó körül – ahol a túránkat kezdtük – 400 hektár szőlő terül el, plusz még ott vannak a szekszárdi területek is, ami 160 hektárnyi tőkét jelent. A borászaton Kamocsay Ákos a főborász vezetett minket végig. Róla azt érdemes tudni, hogy 1997-ben Angliában Az Év Borászának választották, majd két évvel később Magyarországon is megkapta ezt az elismerést.
A borászat 1993-ban kezdte meg a munkát Neszmélyen, mi borkedvelők pedig friss, illatos, reduktív boraikról ismerjük őket. De 2014 tavaszán megjelent egy új borcsalád, ami a főborász nevét viseli és Kamocsay Prémium borokként találjuk meg a boltok polcain. Lent a hűs pincében ezekből a magasabb kategóriájú borokból kóstolhattunk meg párat, majd lépésről lépésre néztük meg, hogyan lesz a leszüretelt szőlőből hordós, illetve tartályos erjesztésű bor.
Naplementére várva a tőkék között
Neszmélyi túránk a Pilisben ér véget. Kesztölcről már hallottunk korábban, hogy milyen gyönyörű vidék, és a Szivek Pince is felbukkant már előttünk egy-két borfesztiválon, de a kettőt csak most a helyszínen sikerült összekötni. A Szivek család birtoka 18 hektárt tesz ki, amiből 3,5 hektár már bioművelésű, így a poharainkba került borok szépen visszaadják a termőhely jellegzetességeit. De a Szivek fivérek nemcsak a borokra, hanem a jó vendéglátásra is koncentrálnak, amiből nekünk is adtak egy kis ízelítőt a nap végén.
A kis családi pincét elhagyva terepjárós túrára indultunk az első magyar alapítású szerzetesrend, a Pálosok által felhúzott kolostor maradványaihoz Klastrompusztára, majd az őszi fényekben tovább robogtunk a Pálos Gyógynövény- és Fűszerkerthez. Miután begyűjtöttünk egy csokor kakukkfű, zsálya és rozmaring fűszernövény-csomagot, tovább indultunk a pince által szervezett Pilisi Piknik helyszínére, ami fent van a Szivek Dűlő tetején. A pikniket általában június végén tartják, és 12-18 fajta bort sorakoztatnak fel a vendégek számára, akik sátorban ott is éjszakázhatnak a helyszínen. Ételek terén Szivek Gyuri alkot falusi jellegű finomságokat – a tálakra kerül kolbász, sonka, sült szalonna, házi kenyér és hagyma.
Bár mi nem töltöttünk ott egy teljes estét, a függőágyban heverészést, a hintázást és a finom falatokat mi is kipróbálhattuk. Mondanunk sem kell, hogy ennél tökéletesebb helyet a nap lezárásához keresni sem lehetett volna. Szó szerint meghintáztattuk a Pilis fölött lenyugvó Napot, és biztos, hogy nem utoljára jártunk itt; ezt megfogadtuk magunknak.
A Neszmélyi borvidéket a Magyar Turisztikai Ügynökség sajtótúráján fedezhettük fel.