Görögországban enni élmény, társasági esemény. Nem kapkodják be sietve az ételt, hanem megadják a módját az étkezésnek. Van előétel, főétel, és persze valami kis desszert. Közben pedig beszélgetnek, vitatkoznak, nevetgélnek, és isznak egy pohárka jófajta bort. Ha még csak most veszi ki szabadságát, és épp görög földre készül, akkor azért, ha pedig még itthon sem járt görög étteremben, akkor azért olvassa el az alábbiakat.
Már az ókorban ismert volt néhány fontos alapanyag, ami a mai napig jellemzi a görög konyhát: az olajbogyó, a sajt, a hagyma és a méz. Viszont akkoriban még nem ismerték a citromot, a paradicsomot és a burgonyát. A mindennapi étkezéseik nagyon egyszerűek voltak, árpa- vagy búzalisztből készült kenyeret ettek, a szegényebbek ezt gyakran borba áztatva fogyasztották. Ettek gyümölcsöket, zöldégeket, tojást, halat, baromfit, sertést és vadhúst. Ételeiket gyógynövényekkel ízesítették, mártásaik nem voltak.
A férfiaknak már ebben az időben is tartottak ún. szimpóziumokat, amelyek hosszú órákon át tartó falatozásból álltak, és természetesen volt zene és tánc a hetérák előadásában, akik kiváló társalkodó partnerek is voltak. Az első receptek az i.e. 5. századból maradtak fenn, a görög gasztronómiai hagyomány pedig elsősorban a falvakban élt tovább. Az első igazi receptes könyv sok évszázaddal később jelent meg. Nikolas Tselemendes görög séf írta 1910-ben, és a könyv a görög háziasszonyok bibliájává vált.
Tselemendes Franciaországban is tanult, ahol megismerkedett a francia konyha főzési technikáival és remek mártásaival. Neki köszönhetik a görögök többek között a besamel mártást, ami a muszaka vagy rakott padlizsán fontos eleme.
Az utóbbi három évtizedben rengeteg görög séf ment külföldre tapasztalatot szerezni. Hazatérve pedig, a mindig friss és magas minőségű görög alapanyagokkal, és a modern főzési technológiákkal új fejezetet nyitottak a görög gasztronómia történetében. Athénban és Thesszalonikiben számtalan trendi hely nyílt, ahol hagyományos tálalásokkal és elkészítési módokkal már nem is találkozhatunk.
Ma már erre a bisztronómia kifejezését használják. A hagyományos görög előételek és főételek újszerű köntösben jelennek meg és kisebb adagokban. Ez a fajta forradalom azonban még nem érte el az üdülőhelyeket, így nyaraláskor inkább a hagyományos elkészítési módokkal és kiadós adagokkal találkozhatnak.
Nézzük, mi kerül az asztalra!
Az előételek közül a legismertebb a tzatziki, amelynek fő elemei a joghurt, az uborka, a fokhagyma, és egy kevés menta, esetleg kapor. A másik kedvenc a taramo, ami egy halikrakrém (halikra krumplival, hagymával, olíva olajjal). De a görögök ilyen kenhető finomságot pl. padlizsánból is készítenek, ez a Melitsano saláta.
Aztán vannak fetasajttal, vagy spenóttal töltött apró pitécskék, és az olívabogyó, ami vagy bogyóként, vagy pasztaként kerül az asztalra. Érdemes kipróbálni a dolmadest, amely szőlőlevélbe tekert fűszeres rizs. Az olívaolajban kisütött padlizsán-, cukkini- és paprikaszeletek szintén ízletesek. Elmaradhatatlan a Horiatiki saláta (paradicsom, paprika, hagyma, uborka, olívabogyó, tetején fetával, és megszórva oreganóval).
A tenger gyümölcseit ne hagyják ki!
Főételnek szívesen esznek a helyiek halakat és más tengeri finomságokat, népszerű fogás pl. a tintahal (Kalamari) olajban sütve, grillezve vagy paradicsommal és sajttal töltve. De a polipot (Htapodi) is eszik ecetesen vagy grillezve, és szinte minden étlapon találkozhatunk kagylóval, rákkal, és lisztben megforgatott, olajban kisütött apró halakkal (gavros).
A kagyló és rák elkészíthető paradicsomos, hagymás, fetás, kissé pikáns mártásban is, melyet Mydia (kagyló) vagy Garides (rák) Saganakiként találhatnak az étlapokon. A nagyobb halak közül a márna, a cipura, és a kardhal igen kedvelt.
A gyroson túl is találnak húsételt
Aki a tengeriherkentyűk helyett inkább húst szeretne fogyaszatni, az a brizolát (karaj fűszerezve, pár csepp citromlével a tetején), szuvlakit (pálcikára húzott húsfalatok), vagy a jól bevált gyros-tálat válassza.
A görög specialitások közül az alábbiak szinte minden taverna étlapján szerepelnek: Giuveci (Sütőben sült marhahús sajtos tésztával a tetején), Pašticada (Marhahús paradicsomos szószós tésztával), Sofrito (Borjúszeletek fokhagyma, petrezselyem szósz, rizs és sült krumpli), Muszaka (fentebb már említettük), töltött paradicsom és paprika (fűszeres rizzsel töltött, sült krumplival), Kleftiko (Bárány krumplival, salátával, mentaszósszal)
Hagyjanak helyet a desszertnek is!
Meleg nyári napokon a fagylalt mellett, hűsítő édesség lehet a joghurt mézzel és dióval. A görög joghurt jóval sűrűbb, mint a hazai, gyakorlatilag megáll benne a kanál. Persze, kóstolják meg a baklavát is, a mézből, dióból, mandulából és fahéjból készülő finomságot! A lukumádesz, egy mézbe és fahéjba mártott fánkszerűség, amelyet a falusi búcsúk alkalmával is árusítanak. A bougatsa, pedig egy kihagyhatatlan grízes, vaníliás finomság.
Az italok közül a Metaxa és az ánizsos Ouzó már nem ismeretlen itthon sem, Tsipouro néven pedig egy remek törkölypálinkát rendelhetnek maguknak. A fenyőgyantás hideg Retsina enyhülést hoz a melegben, a helyiek egy kis Sprite-tal összekeverve isszák. Desszertborként pedig a Mavrodaphni, azaz a mazsolabor ajánlott. Yamas! Egészségünkre!