A bogyós termésű gyümölcsök elég népes csoportot alkotnak, mivel a szőlő, a ribizli, a málna, a szeder, az áfonya (fekete, vörös, tőzeg), az eper, az egres, a bodza, a csipkebogyó, a som, a kivi és a kökény is ide tartozik. Hívhatjuk apró magvas gyümölcsöknek is ezeket, a belső és egyes tagjaik esetében a gyümölcshéjon található apró kis magvak miatt.

A szupernek tartott képességet azonban elsősorban a málna, áfonya, ribizli, szeder és eper kapcsán emlegetjük, mivel nem kevés rostot, vitamint és antioxidánst tartalmaznak. Utóbbi kapcsán nyertek igen nagy népszerűséget a táplálkozástudományban.

Nem is olyan szuperek?

Közismert, hogy a szuperélelmiszer fogalom nem egy hivatalos, tudományos meghatározás, sokkal inkább egy marketingfogás. Azon táplálékainkat, amelyek valamely tápanyagból az átlaghoz képest kiemelkedő mennyiséget tartalmaznak, könnyű szuperélelmiszernek hívni, és ezáltal a belőlük készült termékeket, többnyire étrend-kiegészítőket, kivonatokat is nagyobb elánnal lehet hirdetni, terjeszteni (ld. acai gyümölcs, goji bogyó, chia mag). De azért mindig legyünk kicsit szkeptikusak e téren, hiszen ezeknek többnyire mindig van egy olcsóbb, itthon is termő, tápértéket tekintve hasonlóan kedvező alternatívája.

És akkor mik azok az antioxidánsok?

A tudományos meghatározás szerint azokat a vegyületeket nevezzük így, amelyek az oxigénből keletkező reaktív intermedierek (szabadgyökök) toxikus hatásaival szemben védenek. Ezeket a táplálékainkkal fogyasztjuk el, és nemcsak a gyümölcsök, de a zöldségek, a tea, a kávé, csokoládé, kakaó, sőt, még a vörösbor is a forrásaik közé tartozik.

Antioxidáns, vagyis ilyen hatású vegyület lehet többek között az A-, C-, E-vitamin, a karotinoidok, a polifenolok - ezeken belül a flavonoidok -, ill. egyes ásványi anyagok, mint például a szelén, réz, cink, vanádium, magnézium és egyes kéntartalmú vegyületek.

A titokzatos nevű flavonoidok neve talán már ismerősen cseng néhány reklámból vagy étrend-kiegészítő összetevőlistájáról. Valójában ez a név sem egyetlen vegyületet jelent, hanem egy gyűjtőnevet, ahova tizenhárom vegyületcsoport tartozik (például a flavanonok, flavonok, flavonolok, flavanok, antociánok és izoflavonok) és közéjük mintegy hatezer vegyület. Ezek a vegyületek védik a növényeket az UV sugárzás ellen (ha a növény több napfényt kapott, akkor nagyobb a szintjük is), de színüket, ízüket és illatukat is kialakítják. Mindeközben a flavonoidoknak antioxidáns, antikarcinogén (a rák kezelésére felhasználható), immunmoduláns (a szervezet kóros immunreakcióját csökkentő), gyulladáscsökkentő, antiallergén, antivirális és antibakteriális hatásuk is van. Jellemző forrásuk pedig a bogyós gyümölcsök, nem véletlenül szántunk rájuk néhány karaktert.

Hogyan hatnak az antioxidánsok?

Az egyes antioxidánsok olyanok, mint egy jó focicsapat, közösen, kombinációt alkotva sokkal ütősebbek és hatékonyabbak, mint külön-külön. Védik és erősítik egymást, például az E-vitamin meggátolja a béta-karotin és a C-vitamin oxidációját, míg az E-vitamin és a szelén fokozzák egymás hatását. A C-vitamin segíti az elhasználódott E-vitamin és béta-karotin regenerációját.

A flavonoidok fokozzák a C-vitamin hatását, és gátolják a lebomlását. A gyakorlatban ezeket a pozitív kölcsönhatásokat (szinergiákat) úgy tudjuk érvényesíteni, ha vegyesen és változatosan fogyasztunk zöldségeket és gyümölcsöket is a nap során, lehetőleg minimum 400-500 gramm mennyiségben. A bogyós gyümölcsöket akár csak frissen, önmagukban, vagy gyümölcssaláta, turmix, smoothie, leves, mártás, lekvár, aszalvány, préselt lé formájában, vagy gyümölcsjoghurtban, müzliben, pudingban, s egyéb édességek ízesítőjeként.

Hogyan hatnak szervezetünkre a bogyós gyümölcsök?

Rendszeres fogyasztásukról bebizonyosodott, hogy csökkenthetik a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek, mint az emlő-, a prosztata-, a vastag- és végbél-, illetve a tüdőrák kockázatát. A hatásmechanizmus a már említett antioxidánsoknak köszönhető. A bogyós gyümölcsökben (főként a fekete-, a vörös- és a tőzegáfonya) található antocianinok és bomlástermékeik ugyanis meggátolják az LDL-koleszterin oxidációját, csökkentve ezáltal a szívbetegségek kockázatát, a már kialakult betegség esetén pedig javítják annak állapotát. De nem csak a szívünknek és ereinknek tesznek jót a bogyósok.

Ha szeretnénk egy kicsit okosodni, vagy idős korunkban is szellemileg aktívak maradni, akkor is érdemes a Hupikék Törpikék kedvencét és társait eszegetni. A vörös- és feketeáfonya, a szeder, a málna, a piros- és feketeribizli vagy a földieper flavonoidjai – vélhetően a gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásuk révén – hozzájárulnak a korral járó neurodegeneratív elváltozások megelőzéséhez, ill. időbeli kitolásához is, és ezáltal javítják a kognitív működéseket.

Amikor túl sok a jóból

Az antioxidánsok egyrészről igen kívánatosak az étrendünkben, azonban a túladagolásuk, elsősorban tabletták, kapszulák, koncentrátumok formájában káros hatásokkal is járhat. A túl sok antioxidáns ugyanis éppen ellenkező eredményt ér el, mivel prooxidánsokká (az oxidációt segítővé) válhatnak és a szervezet károsodásához vezetnek.

Ezért inkább csak a természetes formájukban gondolkodjunk, és ha étrend-kiegészítőként fogyasztanánk ezeket, mert mondjuk – bármely okból eredően - aktuálisan nem jutunk elegendő gyümölcshöz, zöldséghez, vagy egy betegségből lábadozunk, esetleg megelőző célzattal szedjük, tartsuk be az adagolási útmutatót, és ne szedjünk be megadózisokat! A több ez esetben ugyanis nem jobb.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.