A szendvics igazi jolly joker a konyhában, lehet kóstolásra szánt ízelítő, remek éhségűző és persze elmaradhatatlan társunk minden utazás alkalmával. De vajon miért ez a neve, és milyen variációi léteznek? Dietetikusunk most ennek járt utána, miközben néhány jó tanáccsal is ellátja a szülőket, hogyan és mit csomagoljanak a gyereknek az újabb sulis napokra.
Ki evett először szendvicset?
Arról már majdnem mindannyian hallottunk, hogy volt egy gróf, név szerint John Montagu, Sandwich negyedik grófja, aki szeretett kártyázni és enni, de ahhoz, hogy ezt a két tevékenységet egyszerre űzze, szüksége volt arra, hogy a kezei tiszták maradjanak. Ezért két kenyérszelet közé fogta a húst - vélhetően marhát -, amit evett, így nem lett zsíros a keze és nem kellett félbeszakítania a játékot sem. Persze az is lehet, hogy az íróasztalánál töltött munkaórákat nem kívánta megszakítani, és így oldotta meg.
A szendvics szó első említése Edward Gibbon (1737-1794) történész és országgyűlési képviselő, a The History of the Decline and Fall of the Roman Empire (A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története) szerzőjének naplójában szerepelt elsőként a XVIII. században. A lényeg azonban, hogy ez még csak a név eredete, nem a szendvicsé.
Ugyanis egy ókori, zsidó bölcsnek, Hillélnek tulajdonítják a szendvics feltalálását, aki vélhetően bárányhússal és fűszernövényekkel töltött maceszt készített a zsidó húsvét idején. Mint tudjuk, az effajta legendák gyakran csak részben igazak, hiszen ha nem maradt fenn semmilyen írásos forrás korábbról, akkor az első említések alapján tudunk tájékozódni. Érdekesség, hogy már a középkorban is használták a kenyérszeleteket tányérként, amit aztán az étkezést követően (szaftosan, ízesen) a kutyáknak vagy koldusoknak adtak csemegeként.
Ahány nemzet, annyi szendvics, vagy még több
Szinte lehetetlen vállalkozás lenne felsorolni, hány féle szendvics létezik szerte a világon. Minden nemzet kialakította a rá jellemző alapanyagai, szokásai, hagyományai alapján a saját ízvilágát és receptjét. A variációk száma a kenyér típusa, állaga, íze és a feltétek gazdagsága miatt tehát végtelen.
Hiszen lehet a szendvicsünk húsos (a lehetőségek száma itt is gazdag), felvágottas, tojásos, túrós, halas, sajtos, lehet mindezek együttese, de készülhet növényi alapanyagokból, vegetáriánus módra, vagy akár vegán összetevőkből is.
Nem is beszélve a modern kori mentes hype-ról, ami egyrészt kedvez azoknak, akik valóban táplálékallergiásak vagy érzékenyek valamely táplálék-összetevőre, másrészt viszont könnyen félre viheti a diétázni vágyókat, ha feleslegesen sanyargatják magukat a gyakran a normálnál sokkal drágábban árult mentes szendvicsektől (ez jellemzően a gluténmentes kenyerekre értendő).
A szendvics előnyei
A legtöbb kisétkezés, de sokszor még egy gyors ebéd, vacsora is elképzelhetetlen a nyitott vagy csukott, hideg vagy meleg szendvicsek nélkül. A gond inkább akkor van, ha túlzottan kiszorítja a napi egyszeri meleg étkezést – ez esetben a melegszendvics nem számít teljes mértékben azonosnak egy klasszikus főétellel, bár adott esetben elég jól helyettesítheti. A kulcsszó a maradékértékesítés!
Nemcsak műanyaggal és egyebekkel tudunk szemetelni és elárasztani a bolygót felesleges hulladékkal, de a megmaradt, kidobott ételek, élelmiszerek is óriási mértékű pazarlást jelentenek. Hacsak nem állunk rá a komposztálásra, de ez azért nem minden lakástípus és lakókörnyezet esetén megoldható (mindamellett, hogy ma már kapható konyhai méretű mini komposztáló „fazék" is aktív szenes szűrővel a kellemetlen szagok ellen). A másik megoldás, ha eleve nem keletkezik felesleges ételmaradék. Vagyis lista alapján vásárolunk, felmérjük a meglévő készleteket, megtervezzük, hogy hány főre és mit vásárolunk, főzünk, vagy újrahasznosítjuk az élelmiszer maradékokat mondjuk szendvics formájában.
Szendvicsalapok
♥ A szendvics alapja a kenyér, bagett, kifli, zsemle, ciabatta, focaccia, pita, vagy ami éppen az adott tájegységre jellemző, a lényeg, hogy egyben tartsa azt, amit közé vagy ráteszünk, attól függően, hogy csukott vagy nyitott a szendvics. Ha semmilyen egészségügyi problémánk nincs, akkor törekedjünk arra, hogy a kenyér és társai teljes kiőrlésű, vagyis rostban gazdag lisztből készüljenek! Időnként válthatunk persze finomított lisztes verziókra is, de akkor a sok zöldséggel kompenzáljuk a rosthiányt!
♥ Örök dilemma, hogy vajat vagy margarint kenjünk-e a kenyérre – erről ebben a korábbi cikkben már kifejtettem a véleményemet. Ha sem a vaj, sem a margarin nem kívánatos opció, akkor a hidegen sajtolt olaj is megteszi, de mivel az elég folyós, ezért jobb, ha valamivel összekeverjük. Így lehet az olaj az alapja a saját készítésű szendvicskrémnek. Ez lehet halas (a halkonzerv saját olaja is felhasználható), főtt tojásos, túrós, reszelt vagy krémsajtos, de cukkíni-, padlizsán-, avokádó-, vöröslencse- vagy csicseriborsókrémet (hummuszt) is keverhetünk belőle.
♥ A reformosabb kedvűek, vagy tejfehérje-allergiások a vajat magvakból is előállíthatják, nem kell más hozzá, mint kellő mennyiségű olajos mag, például kesudió, mogyoró, földimogyoró, kevés olaj, pici só (el is hagyható), és egy erős aprítógép vagy turmixgép. A végeredmény egy kellemes, kenhető krém lesz. Vigyázzunk, mert hamar megromolhat, ezért annyit készítsünk, ami hűtőben tárolva pár nap alatt el is fogy!
♥ Ha sietünk, akkor a kenyér szárazságát enyhítő kenőzsiradék (ld. vaj, margarin) kiváltható pestóval –ha drágálljuk a boltit, készítsük el otthon elektromos aprítógép vagy turmixgép segítségével. De használhatunk ketchupot is, amely már kapható hozzáadott cukor nélkül is, ha pedig elég kreatívak vagyunk, házilag is elkészíthetjük. És ugyanúgy szóba jöhet a mustár és a majonéz, mint a light margarin, ha pl. a súlyunk miatt aggódnánk. De ezek hozzáadhatók csak plusz ízesítő gyanánt is.
♥ A felvágottakról (legalább a gyakori fogyasztásuk okozta hosszú távú egészségi hatásaikról) mostanában kevés jó hírt kapunk, és bár a mérték az érték, ha elhagynánk vagy csökkentenénk a mennyiségüket, a fenti krémek erre is jók. Nem kell teljesen lemondani a húsról sem, de inkább süssük ki magunk kevés olajban a szendvicsbe kerülő húst, vagy használjuk fel az előző napról maradt feltétet, amit felaprítva akár húskrém gyanánt is újraéleszthetünk (némi olaj, vaj vagy margarin hozzáadásával, de megteszi a hús saját szaftja is).
Ha maradnánk a felvágott mellett, mert időnként még ez is belefér (kulcsszó a mérték), válasszuk inkább a valódi sonkákat, vagyis azokat, amik nem húspépből készültek! A szalámi, kolbász inkább csak egyedi ínyencség maradjon, nem kell minden nap ezzel megpakolni a gyerek vagy a család szendvicsét.
♥ Legyen benne valami „zöld"! Nincs szendvics zöldség nélkül, vagyis hát létezik, de jó, ha nem spóroljuk ki! A klasszikus paprika, uborka, paradicsom trió mellett bátran kísérletezzünk a különféle salátákkal, reszelt répával, céklával, és ha nincs friss, vagy éppen grillezett zöldség a kéznél, akkor jöhet a csíra, vagy a savanyúság.
Ha hosszabb útra csomagolunk, jobb külön dobozban szállítani a zöldségeket, hogy legyen is gusztusunk elfogyasztani azt, és ne egy szétázott szendvicset kelljen elmajszolnunk. Sőt, a zöldség helyett vagy mellett nagyon jól tud elsülni a gyümölcs is, pl. az alma-, körte-, vagy ananászszelet. A sós mellé az édes jó párost alkot, így egy üdítő hatású szendvics lesz a végeredmény.
Csomagoljon zölden!
Az sem mindegy, hogy mibe csomagoljuk a kész szendvicset, legyen szó a munkahelyig, iskoláig vagy a nyaralóhelyig történő útról. A fenntarthatóság és a zero helyett talán a jobban elérhető #lesswaste jegyében gondoljuk újra a szalvéta, az alufólia és a folpack szentháromságát, és ismerkedjünk meg az újrahasznosítható csomagolóanyagokkal.
Ilyenek például a házilag is olcsón és könnyen előállítható méhviaszos kendők, az iskolás korunkat idéző zárható műanyag dobozok, vagy a vízhatlan, mosható, lezárható kis táskák, szütyők, amik kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy a táskánk is tiszta maradjon, míg a távolabbi környezetünkről gondoskodunk.
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.