Utazás közben ideális csemege, könnyen és gyorsan ehető energiaforrás, nem romlékony, és egy-két kivételtől eltekintve nem olvad – mi az? Ez bizony a müzliszelet, bár lehetne akár egy keksz is, vagy egy csomag olajos mag. Vajon melyik a legjobb? Dietetikusunk az alábbiakban pro és kontra körbejárja a témát.
Gyerekkorunkban még viszonylag szűk választékból válogathattunk, ha müzliszeletre vágytunk. Jól jött egy kis gyors energia két tanóra között, vagy az osztálykirándulás során. Később, felnőttként már az egyik alapkellékké vált az utazások során is. Bár igen találékonynak és befogadónak kellett lenni, hogy egy hosszabb túra alatt ne unjunk rá a gyakran egyenízű finomságra. Ezt könnyítette, hogy mára már igen széles a választék, méretben, ízben, állagban, összetételben, így szinte mindenki megtalálja a kedvencét.
Honnan ered?
A müzli történetét egy korábbi cikkünkben már megírtuk. Innen már csak egy kisebb lépés volt, hogy az 1980-as, 1990-es években megjelenjenek az első müzliszeletek. Sikerük titka - amellett, hogy gyorsan és útközben is fogyaszthatók - leginkább az volt, hogy egy kisebb energiabombával felértek, és egy egészséges, vagy inkább annak gondolt nassolnivalónak számítottak. Legalábbis azt gondoltuk, hogy a csomagolt és útrakész müzlivel biztosan nem lövünk mellé. De vajon egész biztosan nem?
Mert mi is ez a müzliszelet?
A müzli összetétele nem kőbe vésett, erről a Magyar Élelmiszerkönyv nem ad meghatározást, így a müzliszeletről sincs konkrét leírás, hogy mit is kell tartalmaznia ahhoz, hogy így hívhassuk. Ha mégis szeretnénk valami definíciót alkotni, akkor ez így nézne ki: főleg extrudált gabonapelyhekből, cukorszirupból (fruktóz-glükóz szirup, kukoricaszörp stb.), aszalt és fagyasztva szárított gyümölcsökből, olajos magvakból és egyéb hozzáadott adalékanyagokból előállított szeletes termék. Vagyis néhány összetevője miatt azért nem feltétlenül kerül a legegészségesebbnek tartott élelmiszerek közé, de erre mindjárt kitérünk.
Nézzük kicsit részletesebben a müzliszelet összetevőit!
♦ Élelmi rostok – Kétségtelen előnye a müzliszeleteknek, hogy a gabonapelyhek, valamint a szárított és aszalt gyümölcsök révén jelentős rostforrásnak számítanak, ami által hozzájárulnak a jóllakottság érzetének kialakulásához (ez életmentő is lehet), és az emésztőrendszer munkájának támogatásához is (az emészthetetlen növényi rostok többek között növelik ugyanis a széklet tömegét). Mondjuk éppen ezért nem árt, ha elegendő mennyiségű folyadékot is fogyasztunk mellé, hogy a rostok megduzzadhassanak és ne „süljenek" be a bélcsatornába kellemetlen székrekedést okozva.
♦ Édesítőszerek – Ami egyszerre előny, az lehet hátrány is. Mivel a müzliszelet nem egy „diétás", low carb étel, hanem gyors energiapótlékul szolgál (mondjuk két étkezés közt vagy rendszeres sport esetén, túrázás, kirándulás alkalmával), ezért nem mindegy, mi szolgálja ezt a gabonapelyheken, gyümölcsökön, magvakon és a zsiradékon kívül. Mivel a müzliszeletnek valamivel össze is kell állni, így a hozzáadott cukor, méz mellett gyakran a glükóz-fruktóz szirup (vagy fruktóz-glükóz szirup) gondoskodik az ízről és az állagról is.
Vagyis tényleg inkább nassolnivalónak tűnnek a müzliszeletek, amikkel nem árt óvatosan bánni, főleg, ha a vércukorszintünkkel vagy a testsúlyunkkal vannak gondok. A cukor és a méz olcsó alternatívájának számító, a termékek ragacsos állagát is biztosító glükóz-fruktóz szirup és társai (lásd még: fruktóz, inulin, invertcukor, glükóz-fruktóz szirup, fruktóz-glükóz szirup, fruktóz szirup, magas fruktóztartalmú kukorica szirup, izocukor) sajnos nem annyira kedvező összetevők. A vércukor-, inzulinszint mellett a trigliceridszintet is jobban emelik, valamint számos egyéb negatív hatásuk van, legalábbis rendszeres fogyasztás esetén. De egy szelettől még nem lesz bajunk!
♦ Hidrogénezett növényi olaj – Egy időben népszerűek voltak azok az óriás müzliszeletek, amelyek mérete megközelítette a 100 grammot, összenergiatartalma pedig egy kisebb ebédével volt egyenértékű. Amikor ezeket felfedeztem, először nagyon megörültem, mert helytakarékos vészkajának bizonyultak arra az esetre, ha már a rosszullét kerülgetne a nem evés miatt. Az örömöm addig tartott, míg azzal nem szembesültem, hogy bizony ezekben jellemzően hidrogénezett (keményített) növényi olajokat használnak a gyártás során, ami viszont nem kevés transz-zsírsavat jelent.
A transz-zsírsavakról pedig ma már jól ismert, hogy rendszeres, nagy mértékű fogyasztásuk legalább annyira káros a szív- és érrendszer számára, mint az állati eredetű zsírok túlzásba vitele, ha nem jobban. S bár a mennyiségük ma már jelentősen korlátozott a feldolgozott termékekben, ez egy újabb tényező, amire figyelnünk kell a vásárlás során! Ha pedig nem keményített a növényi zsiradék, akkor az adhat aggodalomra okot, hogy az esetek többségében ez az olaj pálmaolajat, vagyis zsiradékot takar, aminek a használata már a fenntarthatósági kérdéseket feszegeti.
De van hét tipp a vásárláshoz:
♥ Ha két termék között vacillálnánk, válasszuk a nagyobb rost-, és kisebb zsír- és cukortartalmút!
♥ A teljes kiőrlésű gabonát tartalmazó szelettel jobban járunk, mint az extrudálttal, ami bár ropogósabb, de a glikémiás indexe nagyobb, a vércukorszintet hamarabb az egekbe repíti (ez néha előny, de a legtöbb esetben csak éhesebbek leszünk utána).
♥ Keressünk olyan terméket, amihez nem használtak hidrogénezett növényi olajat (zsiradékot) vagy pálmazsírt!
♥ Részesítsük előnyben a liofilizált (fagyasztva szárított) gyümölcsöket és natúr magvakat tartalmazó müzliszeleteket!
♥ A csokoládéval, joghurtos talppal bevont termékek már inkább desszertnek számítanak, így rendszeres fogyasztásra a minél natúrabb ízesítésű szeleteket vásároljuk!
♥ Ha az édesítést figyeljük, részesítsük előnyben a mézzel készült termékeket!
♥ A csökkentett cukortartalmú termékekben többnyire úgynevezett cukoralkoholok (például: maltit, szorbit) váltják ki a cukor édesítő erejét. Azok, akik tudják magukról, hogy ezekre érzékenyek (hasmenés, puffadás, szelesedés lehet ennek a jele), azok legyenek figyelemmel erre is a vásárláskor!
Vagy készítsék el otthon!
Ha az egyre bővülő választék mellett nem igazán tudnánk dönteni, hogy melyik müzliszeletet válasszuk a polcról, sőt, még esetleg a hulladékcsökkentés terén is tettünk már némi előrelépést az életünkben, akkor süssük magunk a saját müzliszeletünket! Ebben aztán tényleg csak az lesz, amit mi teszünk bele, nem kell aggódnunk a titokzatos adalékanyagok miatt (azoktól sem kell azért tartani, nem mérgezőek, mivel mindegyik többszörösen bevizsgált összetevő). És még csak nem is túl macerás a készítése!
Csupán egy sütő, egy tepsi és az alapanyagok szükségesek hozzá (gabonapelyhek, olaj, cukor/méz, aszalványok, magvak ízlés szerint). Mindössze annyi a rizikónk, hogy ha nem találjuk el elsőre az alapanyagok arányát, akkor esetleg nem áll össze annyira a massza, és a végeredmény kicsit törékeny lesz. Semmi vész, kis dobozkában így is magunkkal vihető. De az is megoldás lehet, ha nem szeletként, hanem granolaként fogyasztjuk a morzsalékos részeket, ami amúgy is nagyon trendi mostanában.
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.