Egy jó bor felfedezése mindig összehozza a barátokat. Nem kell hozzá szakértőnek lenni, csak élvezni kell a frissességét, üdeségét, a gyümölcsös ízeket. Magyarország borvidékeiről is megannyi bort választhatunk, de mi most egy kicsit távolabbra merészkedtünk és egy pár órás mesterkurzus idejére Olaszországba, pontosabban a Garda-tó déli részén található Lugana DOC borvidékére látogattunk. És, hogy milyen szőlőre és borra találtunk ott, azt mindjárt mutatjuk!
A borkedvelők és szakértők szerint egy élet is kevés arra, hogy teljes egészében felfedezzük Itália borainak sokféleségét. És minél inkább próbálunk egy témára, mondjuk a fehérborokra koncentrálni, ez annál szembetűnőbb lesz. Az országnak vannak ugyanis olyan eldugott kis borvidékei, amiről még a legszemfülesebb kutatók sem tudnak. Vagy hallottak már az adott szőlőfajtáról, de egy teljesen más néven, így nem a megfelelő borvidékhez kötik, más jellemzőkkel és ízvilággal társítják.
Ez történt a Garda-tó déli részén található Lugana DOC borvidéken termő (ma már) Turbiana néven ismert szőlőfajtával is. Aki korábban Alba és Verona városa között autózott az autostrade vonalon és jó borokat vitt volna haza az ismerősöknek, vagy megpihenve kóstolt is volna párat, az az itallapokon azonnal a Valpolicella-t, a Soave-t vagy Prosecco-t kereste. Sőt sokaknál még a bájos, teraszos Sirmione városkája is kimaradt, holott ez a Garda-tó egyik legszebb települése.
Pedig Lugana nem „elérhetetlen", hiszen ez volt az első DOC, amit Lombardia vidékén alapítottak 1967-ben. Ez azt jelenti, hogy az itt termő borok oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) rendelkeznek, vagyis készítésük '67 óta szigorúan szabályozott. De annak ellenére, hogy Lombardia legrangosabb fehérboráról van szó, mégsem keltett akkora médiavisszhangot, mint például Friuli Venezia Giulia, Piedmont, Le Marche vagy Campania borai. Így leginkább csak azok tudtak erről a Lombardia és Veneto tartomány határán elterülő területről, akik kimondottan ezeket a borokat keresik.
Érdekesség, hogy a német borkedvelők már évek óta a Turbiana szőlőből készült borokat választják, ha erre a vidékre utaznak, sőt a Turbiana szőlőből készült borok elsődleges exportcikknek számítanak Németország felé. Ennek az oka a nagy hasonlóság a rizling vonal gyümölcsös és virágos jellemzőivel, illetve mert fehérborként is képes az öregedésre, érésre, úgy mint a rajnai rizling.
Mit is tud ez a szőlő?
A Lugana DOC, nevével ellentétben nem az észak-olaszországi Luganói-tó vidékén, hanem a Garda-tó körüli nagyon változatos talajszerkezettel bíró területen található. A tó hőkiegyenlítő szerepe, a lágy, állandóan mozgó szelek, és az ásványokban gazdag talaj tökéletes környezetet biztosítanak a Turbiana szőlőnek. Ahogy már említettük a Turbiana-t 2005-ig Trebbiano di Lugana-nak is hívták, mivel a trebbiano egyik változatának hitték. De amellett, hogy a borszakértők szerint genetikailag inkább a Le Marche borvidéken termő Verdicchio fehér borszőlővel egyezik meg, a Lugana DOC egyedi talaja és klímája miatt kialakult jellemzői miatt mégis egy teljesen más szőlőfajtáról van szó.
A fehér, helyi olasz szőlőfajta közepes méretű, tömöttebb fürtű, nyújtott piramis alakú szőlő. Bora vibrálóan üde, neutrális-virágos-gyümölcsös jelleggel bír - olvasható a Consorzio Tutela Lugana DOC ismertetőjében. A jelenlegi szabályozás szerint 5 kategóriában készülhetnek a borok a borvidéken. A Lugana az alap, a borvidék motorjának számít, hiszen közel 90%-át fedi le Lugana védett eredetű borainak. A Lugana Superiore kategória 1998 óta létezik. Fő jellemzője, hogy a szüret után legalább egy évig kötelező érlelni a bort, hogy végül egy sokkal összetettebb, komplexebb ízvilágot kapjanak a borászok. A Lugana Riserva a Superior borokból alakult ki, és legalább 24 hónapos érlelésen megy keresztül, amiből minimum 6 hónapot a palackban kell töltenie. A Lugana Vendemmia Tardiva esetében a szőlőt hagyják túlérni, a klasszikus szüretnél később, október végén, november elején szüretelnek. Ez a kategória viszonylag új és még kísérleti fázisban van. Az utolsó kategória a Lugana Spumante, vagyis a pezsgő, aminek a tartályos és tradicionális, palackos erjesztésű fajtája is elfogadott. Az első Lugana pezsgőt 1975-ben mutatták be, és bár nagyon kevés készül belőle, nagy becsben tartják a borvidéken.
Mikor kóstoljunk Lugana borokat:
1. Akkor ha pár korty megízlelése után szeretnénk úgy érezni magunkat, mint aki egy olasz falucska kőházának teraszán üldögél, vagy egy halászfalu éttermében, ahol éppen a napi friss fogást szolgálják fel.
2. Ha otthon vagy a kertben zöldségeket pirítunk vagy grillezünk. A Lugana borok könnyedsége és játékossága jól illik a ezekhez az ételekhez, főleg a cukkinihez.
3. De akkor is érdemes egy ilyen bort levenni a polcról, ha valami új olasz borra vágyunk a Vermentino, a Pinot Grigio, a Friulano vagy a Soave után.