Ott, ahol a Himnusz is született, ott készül a Szatmár fekete aranya. Augusztus 16-án és 17-én vályogból rakott katlanban és rézüstben rotyog majd a szinte fekete szilvalekvár, ami akkor a legfinomabb, ha a kanál is megáll benne. 

Szatmárcsekén több mint két évtizede rendezik meg a Nemzetközi Szilvalekvárfőző Versenyt, ahol a gyümölcsmosástól a ciberézésen, majd az órákig tartó kevergetésen át az üstről való leemelésig követhetjük nyomon a szilvalekvár útját – olvasható a szatmarcseke.hu oldalon.

A versenyzés szabályai igen szigorúak. A nevező csapatok kizárólag hagyományos módon és eszközökkel dolgozhatnak, ami azt jelenti, hogy a megfelelő sűrűségű szilvalekvárt csak vályogból rakott katlanokban, fatüzeléssel, rézüstben, favitorlával és kavarónyéllel szabad kikeverniük. A szervezők azt is előírják, hogy a sátrakat az adott településre, tájegységre jellemző régi használati eszközökkel, keresztszemes, vagy szőttes kézimunkákkal kell feldíszíteni, hogy a látogatók is átélhették az igazi tradíciókat.

Mivel nemzetközi versenyről van szó, a közösségi lekvárfőzésben nemcsak a környékbeli települések vesznek részt. A Dunántúlról, Szlovákiából, a romániai Szatmár és Hargita megyékből, illetve Kárpátaljáról is érkeznek majd versenyzők.

Míg a katlanokban bugyog a gyümölcspép, a szabadtéri színpadon néptáncosokat csodálhatunk, és szól majd a tárogató, a népzene és a népdal. Ha pedig már eljöttek idáig, nézzenek körül a környéken is – legalább addig, amíg elkészül a szatmári szilvalekvár, mert frissiben a legjobb, és amikor megáll benne a kanál.