Közép-Európa legnagyobb virágzó indiai lótusz-állománya mellett a Távol-Keleten élő emberek szokásait, életfilozófiáját, gyógymódjait, e tájak íz-, illat- és dallamvilágát, természeti látványosságait bemutató programok várják a látogatókat a hétvégén a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjében.

A július 27-ére és 28-ára tervezett programon a vendégek Ázsia növényvilágával a Lótusz túrán ismerkedhetnek meg, de a kerti sétával egybekötött előadás ideje alatt Japán különleges növényvilága is figyelmet kap.

Szombaton és vasárnap jóga- és harcművészeti bemutatókkal, masszázzsal, henna- és arcfestéssel, kézműves vásárral fogadják a látogatókat. A keleti kultúrához elválaszthatatlanul kapcsolódó, testi, lelki feszültségoldó módszerekről, technikákról pedig előadásokat tartanak, és néhány módszert ki is lehet majd próbálni. Szombat és vasárnap reggel pedig közös jógázásra invitálják az érkezőket.

Az immár 12. alkalommal megszervezett Lótusznapokon tradicionális indiai táncbemutatót, szitár- és tablakoncertet is tartanak, de a hangfürdők, meditációs koncertek sem hiányozhatnak a programok közül.

Az indiai témájú programok mellett szombaton elsősorban Kína, vasárnap pedig Japán tradicionális értékei kerülnek középpontba. Az érdeklődők megismerkedhetnek a kalligráfiával, kínai dallamokkal, a kínai konyhával és teázással, részesei lehetnek egy kínai úti beszámolónak, és azt is megtudhatják, milyen sport a hapkido és a mediball. Lesz japándobkoncert, dzsúdóbemutató, kóstolhatnak japán teákat és japán dalok is felcsendülnek. A programot távol-keleti zsonglőrbemutató színesíti.

A növény, ami életet adott Buddhának

Az indiai lótuszok a botanikus kert büszkeségei, Közép-Európa legnagyobb állománya található az arborétum egyik tavában. A zöld levelek és a több száz, hatalmas rózsaszín virág szinte beborítják a vízfelületet. Az állomány csaknem egyidős a botanikuskerttel, az első növények az alapítás után néhány évvel, 1932-ben az óföldeák-gencsháti Návay-kastély tavából kerültek Szegedre.

A legenda szerint a Buddhának életet adó növény őshazája Délkelet-Ázsia és Ausztrália, ahol szinte minden részét hasznosítják. A virágok a templomokat díszítik, a víz alatt az iszapban található szárakat rántva fogyasztják, a fiatal hajtásokból és levelekből salátát vagy kompótot készítenek, termését pirítva, kandírozva fogyasztják, a nagyobb leveleket pedig csomagolásra használják.