A szója egy igen furcsa szerzet a növények, pontosabban a pillangósvirágúak családjában. Számos előnyös tulajdonsága mellett bőven találunk olyanokat is, amelyek miatt nem véletlenül lett kissé ambivalens a megítélése. Lehet szeretni vagy utálni, köztes attitűdöt ritkán találni. Pedig nem vagyunk egyformák, van, akinek beválik és nincs baja a szójafogyasztással, míg másnak nem.

Érdekesség, hogy a szójamagot a nagy olajtartalma miatt az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) az olajos magvak közé sorolja.

Ha innen nézem, fehérje, ha onnan, szénhidrát

A szója alapvetően fehérjében gazdag növény, de nem feledkezhetünk meg a jelentős szénhidráttartalmáról sem. A hüvelyesek már ebben is kettős ügynökök, mert néha nehéz eldönteni, hogy az okostányérunkon vajon melyik oldalra esnek: a szénhidrátdús köretek vagy a fehérjedús feltétek közé. Itt azért könnyebb a döntés, mert a szója elsősorban feltétként, húspótlóként szolgál, vagyis fehérjeforrásként.

Egy kis GMO maradhat?

Ha már szója, nem maradhat ki az sem, hogy kétségtelenül nem a mi égövünk, kultúránk tradicionális étele. Nem így Ázsiában, ahol már gyerekkortól kezdve az étrend egyik alapeleme, és sokkal változatosabb formában, rendszeresebben is fogyasztják. Ez is az egyik oka annak, hogy náluk más a lakosság általános egészségi állapota, egyes betegségek náluk ritkábban is jelentkeznek.

De nemcsak más az étkezési kultúra, másképp is hat rájuk kicsit ugyanaz a szója. Már, ha ugyanaz lenne. Tekintve, hogy a génmanipuláció miatt a tőlünk nyugatabbra eső vidékeken azért akár másmilyen is lehet a szója. Az aggodalmaskodók megnyugtatásaként fontos megerősíteni, hogy a hazánkban termett, itt és az EU-ban kapható szója és szójatermékek – az előírásoknak megfelelően – GMO-mentesek. A gondok akkor kezdődhetnek, ha a sokszoros áttételű kereskedelmi utak után már nehezen megállapítható az adott termék valódi származása.

Jelen tudásunk szerint még nehéz megállapítani, vagyis inkább előrelátni, hogy a GMO-t tartalmazó élelmiszerek, például a génmódosított szója gyakori fogyasztása milyen elváltozásokat okoz majd az emberi szervezetben, genomban. A cél persze, hogy semennyi GMO-t ne együnk, mert az a biztos, bár a sok utazás, export-import után ennek az elérése egyre nagyobb rejtvényt jelent majd a számunkra. Az odafigyelés, címkeolvasás már csak emiatt is fontos.

OK, tényleg puffaszt

Ahogyan a többi hüvelyes, száraz hüvelyes növény (ld. bab, lencse, borsó), úgy a szója sem az érzékeny gyomrúaknak való. A kellemetlen feszítő érzetek persze a rendszeres, hosszú távú fogyasztás hatására csökkennek, csak győzzük kivárni. Ha még eddig nem ettük, akkor lassan, fokozatosan, kis mennyiséggel kezdve vezessük be az étrendünkbe!

Váltogassuk a szóját más növényi fehérjeforrásokkal (egyéb hüvelyesekkel, olajos magvakkal, gabonákkal), amennyiben az a célunk, hogy például a húst vagy más állati eredetű élelmiszereket váltsunk ki vele! A nagyobb rosttartalma miatt azonban a szója a testtömeg-csökentő étrend része is lehet, mivel kellőképpen laktat, és így kevesebb étel után sem maradunk éhesek.

Felszívódást gátló anyagokat tartalmaz

A szójával szembeni ellenérzések egyike lehet, hogy olyan anyagokat, ún. antinutritív faktorokat is tartalmaz (pl. a fitátokat, szaponinokt, tripszininhibítorokat, lektineket, golyvaképző faktorokat), amelyek gátolják egyes tápanyagok (vitaminok, ásványi anyagok) felszívódását az emésztőrendszerben. A főzés, gőzölés és egyéb hőkezelés szerencsére azért hatástalanítani tudja ezeket. Ezen tulajdonsága miatt azonban a gyerekeknek nem tanácsos sűrűn (a hangsúly a gyakoriságon van) szóját adni, különösen kisebb korban, az intenzív fejlődés, növekedés időszakában. Csecsemőknél kivételt jelent, ha a baba tápszeres táplálásra szorul, de allergiás a tejfehérjére. Ez esetben a szója alapú tápszer a megoldás.

Mi a helyzet a hormonokkal?

Sokan azért tiltakoznak csípőből a szója ellen, mondván, nem szeretnének férfiként nőiesen kerekedő melleket, vagy éppen nőként emlőrákosak lenni. Mindkét vélekedés erős túlzás és nem teljesen állja meg a helyét. A szójában nem valódi ösztrogén található, csak ösztrogénszerű hatással bíró ún. fitoösztrogének (pontosabban: izoflavonok). Nem nő meg a mellünk a sok szójától, bár nőként ez igen nagy előnye lenne, és nem a szójától leszünk rákosak. A dolog nem ilyen egyszerű. A fitoösztrogén olyan növényi eredetű vegyületek gyűjtőneve, amelyek képesek a női nemi hormonhoz hasonlóan a szervezet ösztrogénreceptoraihoz kötődni és ott hatást kiváltani, illetve versengenek az emberi szervezetben megtalálható ösztrogéne(kke)l.

A férfiak esetében a kutatások szerint a rendszeres szójafogyasztás csökkenti a prosztatarák kockázatát, nőknél pedig az emlőrákét. Utóbbi eset akkor érvényes, ha valaki már a pubertás előtt rendszeres szójafogyasztó volt. Ez itthon leginkább a vegetáriánus családokban jellemző, Ázsiában viszont ez a bevett, vélhetően a legtöbb kutatási eredmény is onnan származik. Ezért nem árt résen lenni az egyes kutatási eredmények értelmezésekor.

Abban az esetben, ha valakinél már jelentkezett az emlőrák és kezelés alatt áll, egyeztessen az orvosával a szójafogyasztást illetően, különösen, ha hormonérzékeny a daganat! Nem kell félni a szójától, inkább a mértékletes fogyasztásra kell törekedni. Mert bár a szója ösztrogénszerű hatása nem olyan erős, mint a természetes vagy a szintetikus ösztrogéneké, azért nem teljesen negligálható. Ennek tudjuk be például - a szója egyéb összetevőinek, tápanyagainak hatása mellett - , hogy az ázsiai nők kevésbé szenvednek a klimax tüneteitől, ill. a szója csontritkulás és szív-ér rendszeri betegségek ellen védő hatása is ide vezethető vissza.

És ami még fontos:

♥ Nem lehet eleget hangsúlyozni: kerüljük a szélsőségeket, váltogassuk a szóját más hüvelyesekkel, és ha csak lehet, a szóját természetes formában, ne étrend-kiegészítőként (fehérjekoncentrátum gyanánt) fogyasszuk! Ez esetben ugyanis a túlzott mennyiséget könnyebb elkerülni.
♥ Hogy mennyi a sok? Az amerikai Food and Drug Administration (FDA) napi 25 grammban jelölte meg a kockázatok nélkül fogyasztható szójafehérje-mennyiséget. Ez nagyjából 300 gramm tofunak vagy 800 ml szójatejnek felel meg, így, ha valóban odafigyelünk a vegyes étrendre (amiben nem a szója az egyetlen húspótló, tejpótló), akkor ezt az értéket nehéz megközelíteni vagy éppen túlszárnyalni.
♥ Érdemes kipróbálni, legalább külföldi utazásaink során, az erjesztett szójakészítményeket is (edamame, natto, miso, tempeh). Külcsínre zömmel kevésbé vonzók, de a szója jótékony hatásait tartalmazzák.
♥ Allergiások figyelem! A szójafehérjére allergiások legyenek körültekintők az élelmiszervásárláskor, mivel a szójafehérje számos formában, néven és olyan termékben is jelen lehet, amire amúgy nem is gondolnánk (az összetevők között feltüntetett E322 például a szójalecitint jelöli).

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.