Madeira Portugáliához tartozik ugyan, de az az ezer kilométer, ami elválasztja Lisszabontól, pont elég ahhoz, hogy egy teljesen más, egzotikus világban találjuk magunkat. Helyben termett zamatos déligyümölcsök, helyi cukornádból készülő rumok, szezonális halak, és hagyományosan, babérágból készült nyárson, faszénen sült húsok szerepelnek az éttermek menüjén. Ha pedig magunknak főznénk, a sziget fővárosában, Funchalban estig nyitva tartó termelői piacon szerezhetünk be minden hozzávalót.
Az étvágygerjesztőtől a desszertig minden fogásból kipróbálhatunk valami igazán helyit. Ha autentikus éttermet keresünk, semmiképp se olyan helyre menjünk, ahol a szokásos, a világon mindenhol ismert fogásokat kínálják. Keressük inkább az alábbi ételeket az étlapon!
Madeira egy vulkanikus eredetű sziget az Atlanti-óceánban, nagyjából ezer kilométerre Lisszabontól. Portugáliához tartozik, a portugál fővárostól másfél órás repülőútra fekszik. A fizetőeszköze euró, a csapvize iható, a tömegközlekedése jól szervezett, a közbiztonsága a legtöbb európai nagyvárosnál jobb, egzotikus betegségek nincsenek, miközben a sziget minden pontja mesésen távoli tájak hangulatát árasztja.
Tökéletes úti cél lehet azoknak, akik régen vágynak valami egzotikus helyre, de tartanak a fejlődő országok turizmusát jellemző, vélt vagy valós egészségügyi és egyéb kockázatoktól.
Madeirát az örök tavasz szigetének is szokták nevezni, de ennél is jobban illene rá a „mikroklímák szigete", ugyanis kicsi, nagyjából három óra alatt körbeautózható területén rendkívül változatos az időjárás. A tengerszinten fekvő területét jobbára a mediterrán klíma jellemzi, míg a magaslatokon hegyvidéki időjárással kell számolni. De a helyzetet tovább bonyolítja a sok-sok völgy is a sajátos klímájával. Annyi viszont biztos, hogy Funchalban tizenöt fok alá nem nagyon megy a hőmérő télen sem. Nyáron pedig egészen ritkaság, ha huszonnyolc foknál melegebbet mérnek.
A poncha, Madeira autentikus koktélja
Ha nem lenne olyan piszkosul erős a madeirai rum, akár azt is mondhatnánk, hogy ebben a szuper citrusos, rumos italban találtuk meg az Aperol Spritz utódját. De a tradicionális poncha arra biztosan nem alkalmas, hogy többet is elszürcsöljünk belőle egy nyári délutánon; aperitifnek és digestifnek viszont a helyiek is ajánlják. Meg magában is, de úgy azért óvatosan szabad csak adagolni. „Három poncha után már minden turista beszél portugálul" – mondják a helyiek.
Madeirán egykor jelentős cukornádültetvények voltak, de mikor a cukorgyártáshoz már nem volt szükség a nádra, átálltak rumkészítésre. Egészen magas alkoholtartalmú rumokat gyártanak, kizárólag hagyományos technológiával. A szigeten található Európa legöregebb, még működő cukornádprése is.
Az eredeti ponchában a rum mellett citromlé és „cukornádméz", azaz melasz van. De ma már kínálnak a bárok sok más ízesítésű ponchát is. Például narancsosat, ami finom ugyan, de egyáltalán nem hagyományos helyi íz, narancsot ugyanis meglepő módon nem termeltek Madeirán.
A legjobb ponchás helyeket a Funchal melletti halászfalu, Camara de lobos kikötői bárjaiban találjuk. A helyiek régi kedvence pedig a Taberna da Poncha, a Serra d'Agua nevű településen. Az apró város bárja arról lett híres, hogy az eredeti bárpultosa darabonként szaglászta meg a citromokat, amiket megvásárolt a poncha készítéséhez, hogy csak a legzamatosabbak kerüljenek koktélokba nála. A helyet már átvette a következő generáció, de a minőség és a hírnév még jól megfér egymás mellett.
Bolo do caco, a madeirai lapos zsemle
A helyi kenyeret, a bolo do cacót hagyományosan előételként eszik: a lapos zsemlét félbevágják, megmelegítik, megkenik vajjal és fokhagymával, majd még csíkokra vágják, így tálalják. Mivel a formája miatt kitűnően alkalmas hamburgerzsemlének is, a modern funchali bisztrókban jó eséllyel találkozunk olyan burgerekkel, amihez bolo do cacóba rakták a húst vagy a tonhal-steaket.
Espada, a félelmetes hal, amit banánnal töltenek meg
Az espada egy nem túl szép, fekete színű hal, amire rápillantva az első gondolatunk az, hogy "Te jó ég, a halaknak mióta nő foga?". Az ezer méter mélyen élő fajtát a helyiek egész évben halásszák. A hagyományos espada com banana párolt zöldségekkel, köztük párolt káposztával érkezik, a grillezett banán jellemzően a hal mellett van a tányéron, de létezik töltött verziója is.
Espetada, a saslik, amit hagyományos módon már nem is lenne szabad készíteni
Az espetada a helyiek kedvenc húsos étele. Hagyományosan marhából készülő saslik, amit faszénen sütnek meg. A különlegességét az adja, hogy nyársként babérágakat használnak hozzá. Mivel a sziget babérerdői védelem alatt állnak, hivatalosan már nem lehetne használni az ágakat a sütögetéshez, ezért éttermekben gyakran fémnyárson készítik az espetadát.
De a túraútvonalak mentén megépített grillezőhelyeken a helyiek még mindig a hagyományoknak megfelelően készítik ezt az ételt. Bár nem bonyolult az elkészítése, nem javasoljuk, hogy egyedül nekiálljanak. Ugyanakkor lehet olyan szervezett túrákat találni, ahol a programnak része a sütögetés is – ezekről bővebben itt olvashat.
Duplán bűnös desszertek: gyümölcsök madeirai borral leöntve
A madeiraiak a karácsonyi sütijüket egész évben eszik. Már innen sejthető, hogy ha van még hely a gyomrunkban desszertnek a vacsora után, akkor nem fogunk csalódni a kínálatban. A legjobban mégis akkor járunk, ha valami szezonális egzotikus gyümölcsöt választunk, amit aztán örömmel nyakon öntenek nekünk madeirai borral.
Ez egy magas alkoholtartalmú, édesebb típusú bor. Leginkább a portóira hasonlít, így tényleg jól harmonizál több gyümölccsel is. Ha pedig a leginkább helyinek tartott desszertet próbálnánk ki, rendeljünk maracuja-pudingot.