Az édesburgonya pár éve bukkant fel a magyar asztalokon, először csak a fine dining éttermekben pürék és paszták formájában, mivel szép narancssárga színével nagyon jól lehetett kreatívkodni. A legtöbb vad és vörös húshoz passzoló édeskés ízéről nem is beszélve. Aztán fogta magát és megjelent a piacokon. Először azoknál a termelőknél, akik egyébként is szeretnek különleges gumós- és gyökérnövényekkel dolgozni, majd a nagyobb zöldségeseknél is. Végül pedig elfoglalta szinte állandó helyét az élelmiszerüzletek zöldségpultjaiban.

Nálunk még ma is a narancssárga húsú édesburgonyát kapni a legtöbb helyen. Ez terjedt el leginkább Európában, Amerikában és Ázsia legtöbb területén, miután Columbus az 1492-es felfedezőútjának végén áthozott pár növényt a tengerentúlról.

Előtte az emberiség egyik legöregebb zöldségeként dolgoztak vele főként Közép-Amerikában, ahol elindult a háziasítása is évezredekkel ezelőtt. A növényt, ami egyébként nem burgonya és a trópusokon elterjedt jamgyökérhez sincsen semmi köze, a 16. században kezdték fogyasztani Kínában, majd elterjedt Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában is a 17. és 18. században.

Az édesburgonya (bármelyik formáját is vesszük) a burgonyavirágúak rendjébe tartozik és jellemző rá, hogy könnyen alkalmazkodik, illetve már pár gyökérről elszaporítható. Amint már említettük Ázsia egyes részein sokkal több fajta édesburgonya található, mint Európában és Amerikában, illetve ezek genetikailag is mások, mint a mi narancssárgánk.

Ilyen például az új őrület (persze csak az európai és amerikai gasztro-őrültek számára) a magenta színű héjjal és fehér belsővel hódító édesburgonya. A japán, pontosabb nevén a Murasaki változat sokkal szárazabb és krémesebb állagúra fő vagy sül. Itthon készíthetjük őket magas hőmérsékleten a sütőben kockákra, hasábokra vagy karikákra vágva, megkenve egy kis olívaolajjal és megszórva durva szemű sóval. Tökéletesen passzol mellé egy friss mentás-joghurtos mártogatós. Ha így sütjük meg, a szélük szépen megbarnul és ropogós lesz, míg a közepük szinte puding-szerűen krémes, és egyáltalán nem ragadós.

Ázsiában ugyanezt a burgonyát egészben hagyják, és a héjával együtt egy nagy öntöttvas edényben, sokad magával szabad tűzön megsütik. Az egészséges gyorsételt csak ketté kell törni és már lehet is falatozni.

Aki evett már narancssárga édesburgonyát, az tudja, hogy rosszabb esetben mennyire vizesek tudnak lenni, és az édes íz is szinte már túlcsordul. A jó hír az, hogy a Murasaki változatot már itthon is kapni pár elkötelezett gazdánál, és érdemes körbekérdezgetni érte a Fény utcai piacon.