Ha Horvátországba indulnak nyaralni, meglepődnek majd, hogy mennyire sok étel hasonlít a magyar fogásokhoz. De ott lesznek a tengerparti városokban a mediterrán, olasz tészta ételek, majd pár kilométerrel arrébb már főként zöldséges, aztán húsos fogásokat találnak. Minden régióban más és más finomság vár, amelyek kicsit a helyi és a másik ország ízeire is emlékeztetnek. Nehéz kibogozni, mi az igazán horvát étel, de a továbbiakban megpróbálkozunk a feladattal.
A tradicionális horvát konyha fogásai széles skálán mozognak, de nagyon nehéz bármit is kiragadni közülük, amire azt mondhatnánk, hogy tipikusan horvát étel. Hogy miért van ez? Mert a horvát konyha ízeit és hagyományait erősen befolyásolta és alakította a szomszédos országok ízvilága, illetve a történelem során ezt a vidéket uraló kultúrák hatása is.
Ha nemcsak a szállodai ételekre koncentrálnak, hanem komolyabb gasztrotúrára indulnak az országban vagy egy-két város jobb éttermében és fogadójában, akkor találkoznak majd jól elkülöníthető olasz, osztrák, magyar és török ételekkel is. De a horvátok – nagyon messziről hozott példának tűnik, de megállja a helyét – ugyanúgy, mint a japánok, idővel minden más nemzetiségű ételt a saját ízvilágukra alakítottak át. Az ételek egy újragondolt változatát találták ki plusz fűszerekkel és hagyományos főzési technikákkal.
Ezért lehet az, hogy az ország régióit tekintve is teljesen más ételeket kóstolhatunk Dalmáciában, mint Isztriában vagy Szlavóniában. Persze vannak olyanok, például a sarma, ami mindenhol megtalálható, de olyanok is, amit az egyik régióban előszeretettel fogyasztanak, a másikban pedig nem is ismernek, még más néven sem (mint nálunk a berét, tócsnit, lapcsánkát).
Viszont ami szinte mindenhol és minden étteremben szerepel az étlapon az a fekte rizottó, vagyis a crni rizot. A tintahal tintájával színezett rizottóhoz általában kagylót, rákot és tintahalkarikákat adnak, vagy tűzön grillezve szolgálják fel mellé. Bár egyes éttermekben itthon is kóstolhatnak fekete rizottót, Horvátországban mindenképpen ez legyen az egyik, amit kipróbálnak. Az ajánlások szerint Ston városában vannak a legjobb crni rizot-éttermek.
Régiónyi ízek kavalkádjában!
Dalmácia régiójába, illetve a part menti településeken és szigeteken elsősorban halakat és a tenger gyümölcseit fogyasztják, illetve sok zöldnövényt, salátát, olívaolajat és olyan fűszereket, mint a fokhagyma, a rozmaring és a petrezselyem. Ha valami tipikusan mediterrán, akkor az a dalmáciai konyha.
De van egy ételük, amit "a dalmát konyha királynőjének" neveznek, és ez minden, csak nem hal. A Pasticada talán a legismertebb étel, amit ebben a régióban fogyasztanak, de minden családnak megvan hozzá a saját receptje. A leírás szerint, amit mi találtunk, a marhahúst pár napig marinálják fehérborecetben, majd szép lassan megpárolják a saját levében, végül pedig vörösborral készre főzik. A porhanyós húst házi készítésű gnocchi-val tálalják.
Mivel az alapanyagok elég drágák és az elkészítési folyamat is hosszú, ezért nehéz olyan éttermet találni, ahol minőségi pasticada-t ehetünk, de a visszatérők szerint Split városában a Buffet Fife igazán jól készíti ezt az ételt. És ha még magasabb minőségre vágynak, akkor érdemes lehet elgondolkodni egy Michelin-csillagos horvát étteremben is, amiből már öt is található Horvátországban.
Az isztriai gasztronómia sokban hasonlít a dalmát ízvilághoz, de a régiónak van egy-két olyan tipikus fogása és főzési technikája, ami sehol máshol nem bukkan fel. Ilyen például a fuzi tészta, egy kézzel csavart fajta, amit csak itt készítenek, vagy a jellegzetes manestra leves.
A manestra Isztria különlegessége, amely egy lassan gyöngyöztetett, vörösborral felöntött leves babbal. Mivel már a főzés elején beletesznek egy pasztát, ami pirított pancetta, fokhagyma és sok petrezselyem keveréke, ezért bár nem vegetáriánus, de mégiscsak a zöldségek dominálnak benne. Gyakran készítik bablevesként kukoricával vagy káposztával.
A húsimádók Zágrábban keressenek maguknak éttermet!
Mert Zágráb területén inkább a közép-európai ízek terjedtek el. Akik itt élnek, sok húsételt fogyasztanak, amiket gyakran kísér burgonya, káposzta és sült gumós zöldségek. De a strukli például már egy szaftos, rétegezett túrós-tejfölös-sajtos egytálétel, amit a legtöbb esetben abban a cserépedényben szolgálnak fel, amiben megsütötték. Nehéz ételnek tűnik, de kóstolás után kiderül, hogy könnyed és krémes.
Eredetileg Szlovéniából származik, ma már az egyik legkedveltebb gyors harapnivalónak számít Zágrábban és a Hrvatsko Zagorje régióban. A struklit készítik sós és édes változatban is, de ma már nagyon sokféle modern változata is kapható, például szarvasgombás vagy áfonyás. Ha Zágrábban járnak, és megkóstolnák ezt az ételt, érdemes felkeresni a La Struk éttermet, aminek a kerthelyisége szinte mindig tele van, így érdemes előre asztalt foglaltani.
Szlavóniában odavannak a disznóhúsért – és nemcsak megenni, tenyészteni is szeretik az állatokat. Az itt élők ételei egyszerűek, de ízletesek. Fő fűszerük a paprika, ami bár máshol is megjelenik az ételekben, de elsősorban itt használják a legtöbbet.
És bár a horvát ételek leggyakrabban használt alapanyagaikban régiónként eltérnek, az viszont mindenhol igaz, hogy munkaidőtől függően igyekeznek tartani a napi háromszori étkezést. És ha ez hét közben nem is mindig jön össze, a hétvégi ebédek még mindig hatalmas családi összejövetelnek számítanak, amikor szinte roskadásig telnek az asztalok finomságokkal.