Kevesebb mint öt óra Budapestről eljutni Oltmützbe, ráadásul végig autópályán. A cseh kisvárost Český Krumlovval ellentétben nem jegyzik a bédekkerek, ami bizony nagy hiba! Olomouc, avagy magyarul Alamóc, ugyanis csoda klassz városka, tele meglepetéssel. Az első meglepetés pedig a felfedezés öröme, ugyanis turistát alig találni. Talán csak a sajtok legelszántabb hódolói zarándokolnak el Alamócba - de remek név ez! - hogy a helyszínen kóstolják meg a henger alakú helyi sajtot.

Aztán hirtelen ott a nagy csalódás: a csodaszép főtéren nem egy spéci "kvargliközpont", hanem egy olasz sajtkülönlegességeket áruló hiper-szuper bolt várja a kuncsaftokat. De nem kell elcsüggedni, mert a tér másik oldalán egy remek étteremben már kvarglival lehet indítani a lakomát. Az étlap első tétele ugyanis a kvargli carpaccio – ami egyenesen mennyei.

Az igazi ínyenc azonban nem áll itt meg, hanem folytatja a sort a helyi káposztalevessel, amiben ínycsiklandóan úszkálnak a kvargli darabok. Mit mondjak, ez is zseniális. Ehhez minimum egy korsó helyi világos sör dukál, ezt követően pedig neki lehet látni a város felfedezésének.

És még a felfedezés is rendhagyó!

Itt ugyanis két főtér található, amelyek ráadásul egymásba érnek. A Horní Námӗsti vagyis Felső tér és a Dolní Námӗsti, vagyis Alsó tér önmagában is különleges. Mindkettőt középkori házak szegélyezik, de az előbbi közepén magasodik az 1378-ban, gótikus stílusban épült városháza. A reneszánsz loggia mellett egy másik népszerű látnivaló található: a csillagászati óra, vagyis az Orloj. Ám ez nem hasonlít a prágai testvérére!

Ez ugyanis a második világháborúban elpusztult, a korabeli figuráit pedig az 1950-es években szocialista hősökkel pótolták. Roppant mulatságos látni, ahogy a harangjátékra a szentek és apostolok alakjai helyett olvasztár, a szántó-vető és a vasmunkás figurák bukkannak elő – fotózzák is rendületlenül a retrófanok.

A téren áll még egy különleges, 35 méter magas barokk Szentháromság-oszlop, amely az UNESCO Világörökség része. Talapzatába még egy kis kápolnát is beszuszakoltak a középkorban. A téren két szép barokk kút hányja a vizet: a Herkules- és a Caesar-kút, az utóbbi Olomouc legnagyobb kútja.

Innen egy sarokra, az Opletalova utcában találni a különös formájú, gótikus Szent Móric-templomot, és mellette a jezsuiták által épített hatalmas épületeket. Ezekben ma múzeumok és oktatási intézmények működnek – meg szerencsére hangulatos kávézók. A Móric templom tornyába fel is lehet menni, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a városra. A templomban található Morvaország legnagyobb orgonája, amely minden évben a szeptemberi nemzetközi orgona fesztiválon kap főszerepet.

Az Alsó tér, azaz a Dolní Námӗsti közepén egy barokk Mária-oszlop áll, mellette a Neptun és a Jupiter-kúttal. De itt még közel sem ér véget a barokk emlékek sora: a Szent Mihály-templom és a Jan Sarkander-kápolna pici, kerek épülete, valamint a Szent Vencel-székesegyház egyaránt érdekes látnivaló.

De van egy izgalmas történetű váruk is!

Nekünk, magyaroknak ugyanis a belvárost körülölelő olmützi-alamóci vár lehet igazán érdekes, amely történelmünk egyik meghatározó helye volt. V. Ferdinánd király 1848-ban mondott le a trónról unokaöccse, Ferenc József főherceg javára – és ugye, Ferenc Jóska rögvest lépett is: az oroszokkal karöltve leverte szabadságharcunkat. A várban pedig ezt követően jónéhány magyar tábornok és tiszt raboskodott, bár emléktáblát erről hiába keresünk...

Imádják a villamosokat 

Olmütz belvárosába nem hajthatnak be az autók, csak a vidáman csilingelő villamosok, amelyekre a helyiek roppant büszkék. A városi sportcsarnok mellett ki is állítottak néhány régi példányt. Ha szerencsénk van, akkor este kamara koncertet is hallhatunk itt, a remizből "szökött" villamosok ugyanis kibérelhetők. Népszerű megoldás ez a helyi fiatalok körében, akik születésnapra vagy csak úgy, egy szombati mulatságra bérbe veszik az egyik elaggott vagont, hogy aztán abban zenés sörözéssel ünnepeljenek. Ráadásul idegeneket is szívesen látnak, és bizony megesik, hogy helyi szilvapálinkával is kínálják az odavetődő turistát...

Cikkünk szerzője Szakonyi Péter, a Napi.hu főmunkatársa.