Talán nem is baj persze, hogy a keserű és jellegzetes sörös utóíz a gyerekeket, kamaszokat hosszú ideig távol tartja az alkoholizálástól. Hazánk így is éppen elég rossz helyen áll az alkoholizmus és a túlzott alkoholfogyasztás okozta egyéb egészségügyi problémák ranglistáiban. Márpedig szeretjük a sört is, ezt tudjuk, a jó magyar virtushoz a sörözés is hozzátartozik: sokaknak ez jelenti az esti stresszcsökkentést, akár egy átlagos hétköznap este is. De sportközvetítések közben végképp elengedhetetlen, mint ahogy a kerti munka, lakásfelújítás, barkácsolás sem indul nélküle... Az egyetlen jó hír talán az, hogy azért egyre jobb minőségű söröket iszunk, és a különféle sörös rendezvényeknek is hála, fejlődött a sörivási kultúránk is.

Kínzó kérdés: hogyan lesz egy sör kézműves?

Manapság igen fancy dolog lett mindenből a kézműveset vásárolni, fogyasztani. De vajon egy jellemzően nem kézzel készített ital hogyan válik kézművessé? A válasz: a kis mennyiségben, természetes alapanyagokból, tartósítás nélkül főzött italt nevezzük kézművesnek. Ehhez jön hozzá a letisztult, designos üveg, és máris jobban esik az ital (és talán így kevesebb is elég), mintha valamilyen kommersz, gyengébb minőségű fajtát kóstolnánk.

Széles a választék

Régebben inkább férfias italnak tartottuk a sört, ami persze a mai időkben már igen divatjamúlt nézőpont, hiszen ahogy nők is lehetnek borászok, úgy nők is ihatnak sört. Az édeskésebb meggyes, szilvás és egyéb gyümölcsökkel, mézzel és fűszerekkel ízesített sörkülönlegességek például kifejezetten az ő ízlésviláguknak kedvez. Így, ha a Kedvesnek sörfesztiválra lenne kedve mennie, mindenki megtalálja a maga számítását, vagyis sörét.

Fontos, de már nem gender téma, hanem biológiai tény, hogy nekünk, nőknek az adag azért mégis csak kisebb: nekünk a pohár, az uraknak a korsó a mérték. Lehetőleg egy pohár elég is egy napra a kulturált alkoholfogyasztás fényében – persze nem minden nap.

Korsóval a detoxba

Aki volt már sörfesztiválon, esetleg a németországi, hagyományosan müncheni Oktoberfesten, az tudja, hogy egy korsó nem korsó. A németeknek főleg nem. Jómagam gimnazistaként egy gerlingeni diákcserén vettem részt (mivel spec. németes osztály voltunk), és egy esti kiruccanás keretében a stuttgarti sörfesztiválra látogattunk el vendéglátóinkkal, ami nagyrészt a müncheni hangulatát idézte. Eleve necces volt 18 év alattiként bejutni a sörsátrakba (igen komolyan vették a korhatárt), de valahogy csak sikerült. Odabent szinte hihetetlennek tűnt, hogyan képesek emberek annyit inni, és nemcsak az alkoholtartalom, hanem már önmagában a folyadékmennyiséget tekintve is... (no meg a WC-látogatás frekvenciáját). Nyilván, nem keveset gyakorolták.

Az persze már csak hab volt a tortán, hogy végül nem valamelyik magyar diák került a detoxikálóba a túlzott sörmennyiség miatt, hanem az egyik német srác. Ő is inkább azért, mert a vékony alkatához képest eléggé elvétette a lépést (egy korsó ott bőven meghaladja a litert is). Reméljük, tanult az esetből.

A sör alapanyagául szolgáló árpa a hidegebb éghajlaton jobban nő, mint a szőlő, ezért Németország és Anglia északi területei inkább a sörkészítésben jeleskedtek, mint sem a borászatban, így ezek a régiók is elsősorban a söreikről ismertek.

Folyékony kenyér

Habár a mai sör jellemzően inkább főleg szénhidrátforrás, a sörkészítés hajnalán, amikor a szűrési, főzési, erjesztési technikák még nem voltak olyan kifinomultak, mint manapság, a sör valóban szinte élelemszámba is ment. Nem hiába kapták ezt a katonák, parasztok, munkások is, mivel bódító hatása mellett ténylegesen táplálékul szolgált a számukra.

Sörpocak

A sörfogyasztást gyakran a sörhassal kapcsolják össze, a két dolog persze csak közvetett kapcsolatban áll egymással. Az, aki a napi, megszokott, normál étkezés, vagy éppenséggel a túlontúl bőséges lakomák és nassolnivalók mellé iszik több pohárnyi, korsónyi sört, az idővel valóban pocakot növeszt az energiafelesleg miatt. A hordóra emlékeztető has (a férfias típusú vagy alma típusú elhízás) azonban az esetleges esztétikai zavar mellett egészségügyi veszélyekkel is jár, mivel a hasi (zsigeri) zsír számos betegség kockázatát is növeli. Már csak ezért is érdemes mértéket tartani az ivászatban (és evészetben).

Hizlal-e a sör?

Mivel számtalan típusú, összetételű, ízesítésű sör kapható, nehéz megmondani, hogy egy átlagos sörben mennyi energia található, hiszen mit tekintünk átlagosnak? 100 grammra vetítve (ami közel 1 dl-t jelent) 5 és 35 kcal között is mozoghat a különféle típusú sörök energiatartalma. A felső érték már egy testesebb barna sört jelöl. Így ha ebből valaki megiszik fél liternyit (ami egy korsó), akkor 175 kcal-t fogyaszt el vele. Ez nem tűnik soknak, kivéve, ha belegondolunk, hogy egy átlagos alkatú és fizikai aktivitású nőnek közel napi 2000 kcal, egy ugyanilyen adottságú férfinek kb. 2400 kcal a napi energiaszükséglete. A közel 200 kcal-nyi sörmennyiség ezáltal egy tízórai, uzsonna energiatartalmával egyenértékű.

De ugye általában nem ezek helyett, hanem ezeken felül, főleg este felé csúszik le ennyi sör, jellemzően nem csak egy korsóval/üveggel. Sok kicsi sokra megy alapon végül is nem nehéz meginni a már emlegetett sörpocakra való mennyiséget.

Nem minden zéró, ami annak látszik

Emiatt is legyünk óvatosak az ízesített, gyümölcsös sörökkel, mivel ezekben nem kevés cukor (fruktóz és glükóz-fruktóz szirup) szolgál az édeskés ízért, ami tovább növeli az üdítőként ivott itóka energia-, szénhidráttartalmát. Az alkoholtartalmára is ügyeljünk, ne tévesszen meg minket a 0% vagy a zéró felirat, mivel ez akár a cukortartalomra is utalhat. Könnyű félreolvasni, ami aztán elég sokba kerülhet, amikor a jogosítványunk látja kárát igazoltatáskor.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.