Budapesttől bő hatórás autóútra, mintegy 600 kilométeres távolságra, de épp, hogy csak átlépve a szlovén határt ma már bárki belekóstolhat az olasz dolce vitába. Nekünk legalábbis augusztus végén sikerült. Mintaszerű presszókávé, remek borok, San Daniel sonka és az olaszok ünnepelt süteménye, a gubana – ha ránk hallgatnak, ezek nélkül nem térnek haza Friuli-Venezia Giulia tartományból.
Kávézzanak egyet például Triesztben!
Mert Olaszországban kávézni alapvetően mindig jó élmény, de Triesztben egyenesen kötelező inni egy eszpresszót. 1933-ban ugyanis itt alapította meg cégét a magyar származású üzletember és feltaláló, Illy Ferenc, a presszókávé atyja. Az ő nevéhez fűződik a világ első automata eszpresszó kávégépe, és a pörkölt kávé illatát és aromáját megőrző vákuumcsomagolás is. Az Illycaffé sikere azóta is töretlen, a magyar gyökerekre pedig olyan büszke a cég, hogy még tiszteletbeli magyar konzulátus is működik a trieszti gyáruk területén. Ugyancsak az Illycaffé hívta életre a kávéakadémiát (Universitá del caffé) is, ahol az egynapos kávé-, tea- vagy csokoládékóstoló gyorstalpaló kurzustól a profi barista képzésig sokféle programra befizethetünk.
Triesztből észak felé indulva válasszuk a tengerparton vezető utat, és a legelső kastélynak tűnő épületnél álljunk is meg egyből, hogy magunkba szívhassuk azt a monarchia-hangulatot, amellyel a Miramare (Castello Miramare) látványa megkínál. A 19. századi romantikus palotát és díszkertet Habsburg Miksa osztrák főherceg (majd később mexikói császár, I. Ferenc József öccse) és felesége, Sarolta belga királyi hercegnő részére építették. Az isztriai fehér márvány palotában töltötték el életük boldog, az udvari élettől visszavonult periódusát, és gyakran vendégeskedett náluk Sissi, azaz Erzsébet császár- és királyné is. A kastélyban ma múzeum működik, ahova belépőjegyet szezontól függően 8 vagy 12 euróért vehetünk (vagy online is foglalhatunk előre), de a parkot ingyen járhatjuk be. Ha azonban a hónap első vasárnapján érkeznek, akkor még a múzeumot is ingyen látogathatják!
Igyanak egy pohárkával Friulano Goriziában!
2007-ig Tocaj Friulano-nak hívták a térség egyik meghatározó borát, amely az Európai Uniónak a tokaji megnevezés védelme érdekében hozott döntése alapján a régióról kapott új nevet. A friulano szőlőből a tokajitól eltérő módon száraz bort állítanak elő. Persze a térségben kóstolhatunk édes bort is: a ramandolóból készült amarénalikőrre emlékeztető nedű mellett például a picolit bort érdemes megkóstolni, amely szőlőfajtát sokáig a jó minőségű, de nehezen termeszthető, apró bogyós kéknyelűnkhöz hasonlítottak. Ottjárttunkkor - augusztus utolsó napjaiban - a szüret már elkezdődött: a Livio Felluga borászatban például már két héttel a megszokottól korábban.
A Felluga család öt generáció óta foglalkozik bortermeléssel és forgalmazással. Az 1914-ben született Livio Felluga először az Isztriai-félszigeten, majd a 20-as években Grado városában kereskedett borokkal, később pedig ráérezve a dombvidéki szőlőtermesztés előnyeire, a harmincas évek végén áttelepült Friuliba. 1956-ban létrehozta saját Cormons-i pincészetét Brazzanoban, majd megvásárolta az első, közel 28 hektáros területet Rosazzo környékén. A jelenleg több mint 200 hektáron elterülő szőlészet ma már gyerekei - Maurizio, Elda, Andrea és Filippo - irányítása alatt fejlődik tovább.
Boraikat, a díjnyertes Sossó-t vagy a Terra Alte-t a borászattal szemközti Locanda Orologico-ban kóstolhatjuk meg. És ha az időjárás is engedi, akkor ehhez a kóstoláshoz beülhetünk akár a hangulatos kerthelyiségbe, vagy kipróbálhatjuk az ízlésesen berendezett és zseniális konyhával rendelkező éttermet is.
Vendéglátónk, az üzletvezető és egykori chef Marco Boccotti széles mosollyal kínálja a finomabbnál finomabb fogásokat a betérő, elsősorban helyi vendégeknek. De az étterem mellett, típustól függően éjszakánként 80 és 90 eurós áron szobát is lehet bérelni. A környéken ugyanis elvétve, de mégiscsak akadnak turisták, a reggelinél mindössze egy, meglepő módon épp magyar családdal találkoztunk, akik a Garda-tóhoz tartva itt álltak meg éjszakára, miután a családfő elfáradt.
Akkor van egy jó hírünk! A pincészet borait Magyarországon ma már több étteremben is megkóstolhatja. Ezeket töltik ki poharakba többek között a belvárosi TG Italiano és a rózsadombi Porcellino Grasso olasz étteremben, de a Livio Felluga borok még a miskolci Avalon Park borlapján is megtalálhatók.
Ezek közül is itthon a Pinot Grigio bor a legnépszerűbb, amelyet mi inkább szürkebarátként ismerünk. De ahogy a Livio Felluga borok kizárólagos hazai forgalmazójától megtudtuk, a magyar emberek szívesen vásárolnak pl. a Sauvignon palackokból is. "Aki viszont az édesebb nedűt részesíti előnyben, annak a Picolit nevet viselő bort ajánljuk, mely a pincészet top kategóriás desszertbora" – tette hozzá Farkas Adrián, a Winestore Kft. ügyvezető igazgatója.
Kóstoljon sonkát, de ne hagyja ki az aperitivot se Udine-ben!
Udinét gyakran emlegetik "kis Velenceként", mert több olyan épülete és utcája van, ami a lagúnák városára emlékeztet. Az általában kissé késői vacsorát megelőző, Észak-Olaszországban közkedvelt aperitivot itt is érdemes beiktatni a napirendünkbe, például Udine legszebb terén, a Piazza della Libertán, vagy a város főterén, aminek a változatosság kedvéért négy különböző neve is van. Ezek közül az egyiket a téren található gyönyörű reneszánsz stílusban épült San Giacomo templomról kapta, ami Udine talán legszebb épülete. A tér körül persze egymást érik a kávézók, bárok és éttermek – egészen elfogadható árakkal –, aki pedig szereti Olaszországot, annak valószínűleg tetszeni fog ez a tér is.
San Daniele települése – amelyről a pármai sonkánál picit édesebb prosciutto di San Daniele sonka is kapta – szintén csak egy ugrásnyira található Udinétől észak-nyugatra. Ezt a helyi különlegességet Udinében is megkóstolhatjuk, sok helyen találunk prosciutteriákat (sonkázókat), de több helyi étterem menüjében is központi elemként megtalálhatjuk.
Egy kis édességért Cividale del Friulit keressék!
Cividale del Friuli Udine-től 15 km-re keletre található, ahol a Longobárd templom (Tempietto Longobardo) és a Dóm (Duomo) mellett az Ördög-híd (Ponte del Diavolo) jelent igazi látványosságot. A híd kicsivel több mint 20 méter magas, két boltíven nyugszik egy természetes kősziklán a Natisone folyó vize fölött, nevét pedig a legenda szerint arról kapta, hogy a város lakói magától az ördögtől kértek segítséget a megépítéséhez. Cserében az ördög, a hídon elsőként áthaladó lelkét követelte magának, ám a ravasz helyiek egy szegény kóbor kutyát küldtek át az új hídon. Egy másik anekdota szerint, a folyóban álló hatalmas sziklát, melyen a híd tartóoszlopa áll, maga az ördög hajította a mederbe.
Akár hisznek, akár nem a történeteknek, egy biztos, a régióban járva mindenképp érdemes megkóstolni a gubanát is. Ez a leginkább a bejglinkre emlékeztető sütemény, valójában egy magvakkal és aszalt gyümölcsökkel töltött kelt tészta, amelyet a családok szívesen készítenek esküvők és más ünnepek alkalmával.