Nehéz pontosan eldönteni, mikor született meg maga a mindenmentes kifejezés, de van egy tippem. Dr. Andrási Nóra, aki a Nóri mindenmentes konyhája című blogot vezeti, valószínűleg az elsők között használta itthon ezt a kifejezést. Mivel a blog 2012-ben indult, akkor már biztosan létezett maga a szó. És mivel akkoriban a paleo, palelolit étrend és életmód terjedése miatt ekkoriban a tej és a glutén már amúgy is sokak életében tiltólistára került, nem volt nehéz meggyökereznie ennek az újabb trendnek.

Mindenmentes – jó, de akkor mi van benne?

A mindenmentes fogalom elsősorban a leggyakoribb allergénektől mentes, azokat nem tartalmazó élelmiszereket és ételeket jelöli, így a mindenmentesnek titulált recept jellemzően egyszerre laktózmentes, gluténmentes, (hozzáadott) cukormentes, szójamentes és tojásmentes alapanyagokat tartalmaz. A körbe viszont csatlakozhat még az állati eredetű összetevőktől, alapanyagoktól mentes (vegán) ételek sora, de a tartósítószer-mentesség is kritériuma lehet a mindenmentességnek.

Kinek jó ez?

A diagnosztizált táplálékallergiával, és/vagy táplálékintoleranciával küzdők számára előnyös „irányzat" mostanra már kicsit átbillent a marketingfogás irányába, hogy tényleg minden mindentől mentes legyen, de közben persze finom, ízletes, jó állagú, kellemes küllemű is maradjon (utóbbit elérni a nehezebb). Ez persze nem mindig könnyen kivitelezhető, de általában azok, akik ezzel foglalkoznak, alapból többszöri kísérletezés révén jutnak el a tökéletes, mindent tartalmazó recept megfelelő 'mentes' alternatívájáig. A mindenmentesen sütő-főző gasztrobloggerek, receptkönyvek, receptmagazinok, éttermek, cukrászdák lényegében ettől az idő-, és pénzigényes macerától szabadítják meg azokat, akik az allergéneket valamely okból száműzni igyekeznek.

Ugyanakkor leginkább azoknak kedvező ez a trend, akik valóban (még egyszer: orvos által igazolt táplálékallergia/-intolerancia esetén) rászorulnak arra, hogy egyszerre akár több allergént is kerüljenek a mindennapi étrendjük során, még utazás, nyaralás közben is.

Amikor az előny visszaüt

Nekik viszont azzal kell szembesülniük, hogy mivel trendi és divatos lett mindentől mentesen sütni és főzni, a hagyományoshoz ízben, állagban, küllemben is hasonló ételek gyakran a hagyományosnál jóval drágábbak lettek a vendéglátóhelyeken is. Sőt, eddig esetleg nem is használt alapanyagokat tartalmaznak (maglisztek, magtejek), ezért mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk azoknak, akik ténylegesen rosszul lennének az allergénekkel akár csak szennyezett élelmiszerektől. Ezért nekik ez a hype már talán kevésbé kedvező...

Miért lesz valaki mindenmentes evő, ha nem is beteg?

Manapság az étkezés, főzés és a különféle diéták kiemelt figyelmet kapnak. Ha valaki a megfelelő információk alapján dönt, és a saját szervezete igényeit, szükségleteit követi, és szükség esetén képzett szakemberek tanácsaira támaszkodik, az jó is tud lenni. Azonban a gasztroforradalom révén az evés, az étrend, a diéták egyfajta önkifejezési, önmegvalósítási mozgalommá (kimondom: szinte külön vallássá) alakultak, így lényegében mindenhonnan az ömlik ránk, hogy mit együnk, vagy éppenséggel mit ne együnk, mert azoktól meghalunk (nem túlzás, hiszen az egyes összetevők, alapanyagok démonizálása már tényleg ezen a szinten tart).

Az, aki szeretne változtatni, de nem tudja, hogy merre induljon, már számos forrásból kap valamilyen iránymutatást – ha kell, ha nem. Ha valaki bizonytalan és esetleg hiányosak az iskolai információi (bár ott is hallhat elavult információkat), akkor könnyen felül a 15 perc hírnév dicsfényében sütkérező celebek és influenszerek véleményének. Ők gyakran a saját problémáik miatt kezdenek mindenmentesen étkezni, és idővel rájönnek, hogy ez PR, marketing szempontból sem rossz üzlet, ezért szépen csendben vagy éppen látványosabban elkezdenek reklámozni valamilyen terméket, speciális étrendet (amihez persze speciális élelmiszerek kellenek). Mivel nagy a látogatottságuk, a követőik számára rögtön első számú táplálkozási megmondó emberekké is válnak – a dietetikusok legnagyobb bánatára. Nem kell mondanom, hogy azért ebben milyen rizikók vannak...

De nem is kell, hogy másoktól halljuk, lássuk az információkat. Elég, ha magunk érezzük, hogy már mindentől puffadunk, görcsölünk, kiütéseink lesznek, fáj a fejünk, fáradtak, enerváltak vagyunk... Mennyivel könnyebb gyorsan valamilyen diétát, jelen esetben a mindenmentes vonalat követni, hogy elmúljanak a panaszok. S ha még ehhez hozzájönnek a barátaink, ismerőseink által megosztott cikkek és álhírek, esetleg még néhány zárt közösségi média csoport, ahol a téma „szakértői", az önjelölt táplálkozási guruk osztják a megint csak saját magukon kitapasztalt étrendi tippeket, akkor aztán dietetikus legyen a talpán, aki ebben a káoszban végre rendet teremt.

Sokak számára a mindenmentesség, vagy valamely szélsőséges táplálkozási irányzat akár valós tünetek nélkül is vonzónak tűnhet. Hiszen ezáltal egy új közösséget, új kapcsolódási pontot találnak, vagy éppen nem akarnak cikinek, kívülállónak tűnni azzal, hogy megeszik azt a kenyeret és megisszák azt a bögre tejes kávét... De lehet a mindenmentesség melletti elköteleződés mögött akár az is, hogy a speciális ételek és étrend a különlegesség érzetét kelti, mert olyan „fancy". Hiszen mint már utaltam rá, a táplálkozás sokkal több ma már annál, mint az eredeti funkciója (vagyis az energia-, tápanyag-ellátottság biztosítása).

Lehet bajunk a mindenmentességtől?

Alapvetően nem. A gond inkább abból eredhet, ha a mindenmentesség oltárán feláldozzuk az étrendünk változatosságát, és hiányos lesz a fogyasztásunk bizonyos tápanyagokból, ebből eredően pedig bizonyos hiányállapotok léphetnek fel. Önmagában például egyetlen gluténmentes élelmiszer sem okoz problémát az egészséges embereknek, de a hosszú távú gluténmentes étrend például azzal a veszéllyel járhat, hogy az étrend indokolatlanul rostszegénnyé válik, hiszen kimaradnak belőle az élelmi rostokban gazdag, finomítatlan gabonafélék (búza, árpa, rozs) is. Persze ez is megoldható, ha más forrásokból pótoljuk a rostokat, például alternatív és álgabonákkal (hántolatlan kölessel, hajdinával, amaránttal, quinoával), vagy a vállalkozó szelleműek útifűmaghéjjal, esetleg a némileg túlértékelt, de mértékkel fogyasztandó chia maggal. Arra vonatkozóan nincsenek igazolt kutatások, hogy a glutén bármilyen panaszt okozna egészséges szervezet esetén.

A nutrochondria egy új kifejezés arra az (eltúlzott) aggodalomra, amelyet az érintett személy a saját étrendjét illetően érez. Ez pedig hajlamosítja arra, hogy egyes táplálék-intoleranciákat vagy allergiákat, öndiagnózis és egyéni gyanú vagy hibás bizonyítékok alapján feltételezzen önmagáról.

Másodsorban azonban pszichés problémák adódhatnak a túlzott mindenmentességből. A túlzott aggodalom az étrend összetevőinek eredete, „tisztasága", hatásai miatt könnyen orthorexiába vagy más fajta evészavarba torkollhat. Az, aki már szinte semmit nem mer megenni, nehogy valami olyan legyen benne, ami számára „tiltott", könnyen beszűkítheti a szociális, baráti kapcsolatait. Ha csak nem azokkal tart ebédelni, vacsorázni, akik pont ugyanolyan mentességet követnek, mint ő maga.

Akkor tehát hogyan döntsünk?

Végső soron természetesen mindenki maga dönti el, hogyan étkezik, milyen életmódot követ (a lehetőségei keretein belül). A lényeg, hogy kerüljük a felesleges, önsanyargató lemondásokkal járó diétázást, és tudjuk élvezni az étkezést akkor is, ha valamiről le kell mondanunk közben. Hiszen az evés is egy örömforrás, de nem önmagáért való cselekedetünk.

De ha úgy érezzük, hogy valami nincs rendben az emésztésünkkel, tüneteink, panaszaink vannak egyes élelmiszerek, ételek elfogyasztása után, forduljunk orvoshoz, végeztessük el a szükséges (allergológiai, belgyógyászati és egyéb) vizsgálatokat. Az eredmények fényében pedig alakítsuk át az étrendünket, dietetikussal történő személyes konzultáció alapján!

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.