Egy vinotéka, ahol minden szabályt felrúgtak, hogy úgy kóstolhassunk bort, mintha Las Vegasban dobálnánk zsetonjainkat egy játékgépbe. És egy túrákat szervező szakács házaspár, amely spanyolországi topéttermi munkáját adta fel azért, hogy hazaköltözve valami igazán újjal rázza fel a környék gasztronómiáját. Ma a szőlőtőkék lábánál kinőtt gaznövényekből és ehető virágokból készítenek látványos ételkompozíciókat. És ez mindig csak két izgalmas történet a sokból. A rajnai borvidék egy sor extrát kínál azoknak, akik már nem érik be egy-két pincelátogatással, sétahajózással és a várromok fotózásával.
A rajnai borvidék, a Rheingau a világ egyik legészakibb fekvésű bortermelő vidéke. Nem feltétlenül biztosít ideális körülményeket a szőlőtermesztéshez, mégis itt készül a világ rizlingtermelésének közel tíz százaléka. De ahogy a rajnai borvidék sem csak a rizlingről szól – egészen izgalmas borokat, akár vöröseket is találhatunk a kísérletező kedvű helyi borászok kínálatában –, úgy már a környék sem csak a várromokkal és régi legendákkal akarja felhívni magára a figyelmet. A hagyományos látnivalók mellett egyre több megújuló programot kínál, például szokatlan borkóstolókat, extrém éttermeket és változatos túraútvonalakat.
Zsetonok és fények – Így még biztosan nem kóstolt bort, ahogy mi Németországban!
A rajnai borvidék egyik legnépszerűbb településén, Rüdesheim am Rheinban, rögtön a vasútállomással szemben találjuk a régi Asbach konyakgyár épületét, és benne egy teljesen újszerű kóstolóközpontot, a RheinWeinWeltet, azaz a rajnai borok világát.
Az Asbach gyár megélt jóval fényesebb korszakokat is, például a helyi specialitásnak számító rüdesheimi kávékoktél egykor kizárólag az ő konyakjukkal készülhetett. Azonban több csődközeli állapot és tulajdonosváltás után, több mint száz évvel a gyár megalapítását követően, 2007-ben az utolsó gyártósor is elkerült innen. Közel tíz év pusztulás következett, míg Anette Perabo, egy anyai és apai ágon is négyszáz éves szőlő- és bortermelő múlttal rendelkező borász fel nem karolta az épület sorsát.
Anette az átalakítás során, amit csak lehetett, meghagyott a régi ipari dizájnból. Így maradt meg a kóstolótermek csempeburkolata is, azok ugyanis korábban a konyakgyár tartályaiként működtek, a csempék pedig a higiénikus tárolást biztosították bennük. Ma ezek is a dizájn részévé léptek elő, előttük pedig nagyméretű plakátokon mutatkoznak be a borászok és két-két azonnal kóstolható tételük.
De a RheinWeinWelt újszerűségét mégiscsak az adja, hogy máshol nem tapasztalható szabadsággal kóstolhatunk a vinotékájában. Nem kell senkihez alkalmazkodnunk, nincs sorrend, amit be kellene tartanunk, nincsenek kötelező tételek, igazából nincs semmilyen rendezőelv. Anette ugyanis el akarta kerülni mind a földrajzi, mind a borfajta alapján történő csoportosítást. Szerinte a földrajzi csoportosításnál hátrányba kerülnének azok a termelők, akiknek a pincészete a kiindulóponttól messzebb helyezkedik el. A fajta szerinti csoportosítást pedig azért akarta kiiktatni, mert szeretné, ha a látogatók így esélyt adnának olyan boroknak is, amelyekkel szemben amúgy előítéleteik vannak.
A kóstolóközpontba érkezéskor zsetonokat vásárolhatunk, amelyekkel a kétcentes kóstolóadagokért fizethetünk - mégpedig úgy, mintha egy játékgépbe dobnánk pénzt. Bedobjuk a zsetonunkat, megnyomjuk a kiválasztott borhoz tartozó gombot, odatartjuk a poharunkat, és már kóstolhatunk is! A felbontott palackok egyébként speciális borhűtőkben vannak, ahol nemcsak megfelelő hőmérsékleten tartják, de a palackok hiányzó részeit védőgázzal is feltöltik. Így nincs mitől tartani, hibátlan minőségben kerül majd poharunkba a bor.
A zsetonok mellé kapunk egy kóstolópoharat, írótáblát, ceruzát és egy négyoldalas listát az összes borral. Innentől kezdve már teljesen tőlünk függ, hogy hol, mennyi időt szeretnénk eltölteni, és, hogy melyik bort akarjuk megkóstolni. A döntésünkben segítenek a kihelyezett bemutatkozó anyagok, és természetesen kérhetünk segítséget a vinotéka dolgozóitól is.
Hetvenhét borászatból találunk itt tételeket, majdnem mindenkitől kettőt-kettőt, kivételt csak a Carl Jung borászat képez. Ők ugyanis alkoholmentes borokat készítenek, és abból a teljes választék jelen van. Mi az alkoholmentes Cabernet Sauvignont kóstoltuk. Emlékeztetett ugyan a borra az íze, de még inkább a must ízére.
A RheinWeinWelt üzemeltet egy bisztrót is, így ha alaposan megéhezünk, akkor válogathatunk az étel-kínálatukból; ha pedig csak csipegetnénk valamit a bor mellé, kérhetünk sajttálat is. Itt azok is könnyen eltölthetik az idejüket, akik egyébként nem borrajongók, de borőrült társasággal jöttek. A bisztro ugyanis egy szuvenírbolt is egyben, ahol rendhagyó, borhoz és ételekhez kötődő ajándékokat vásárolhatunk. Ugyanakkor kóstolás helyett, vagy két kóstolás között, érdemes az időszakos kiállítást is megnézni a folyosókon. A jelenleg futó fotókiállítás egyik képén a vinotékát üzemeltető Anette is megtalálható.
A RheinWeinWelt kóstolóközpont Rüdesheim am Rheinban található, kicsit több mint egy órányi vonatútra a frankfurti főpályaudvartól. Az aktuális nyitvatartást és a kóstolóárakat a vinotéka weboldalán találja német és angol nyelven.
Egy teljesen más, de a maga nemében szintén egyedi borélményt találunk a folyó túlpartján, Oestrich-Winkelben a Weingut Allendorfban. Itt hagyományos módon, egy borsort kóstoltatnak végig a betérőkkel. A csavar ott van, hogy miután kielemezték a bort a vendégek, elkezd különböző fényeket felkapcsolni a kóstoló vezetője, hogy megtapasztalhassuk, az ízlelőbimbóinkat mennyire megtréfálhatják más érzékszerveink.
Jöhet egy kis gaz és csalán vacsorára? – Sokkoló és zseniális ételpárosítások helyi fűszernövényekkel
Assmannshausen csak egyetlen vasúti megállóra van Rüdesheimtől, mégis egy más világ. A turistahajók itt is kikötnek, és libegővel is könnyen átjöhetünk ide, mégis ezerszer csendesebb település, mint a szomszédos Rüdesheim. Pedig nem volt ez mindig így. A helyiek nosztalgiával emlegetik a tizesével érkező turistabuszokat, amelyek Németország más részeiről jöttek a kisvárosba minden hétvégén. A velük érkezők a helyi, tradicionális élőzenés estekre siettek, eltöltöttek egy éjszakát, majd mentek is vissza. Mégis egy rendszeres forgalmat biztosítottak Assmannshausennak.
Az utazási szokások közben megváltoztak, ma már más korosztályok igényeit kell kitalálnia és kielégítenie a városnak, ha továbbra is a turisztikai térképen akar maradni. Ebből a célból állt össze négy helyi szálloda, és indították el a különleges fűszernövény-ismereti vezetett túráikat a környező szőlőültetvényekbe. Az ötlet mögött a Zwei Mohren hotel tulajdonosai állnak. Egy szakács házaspár, akik évekig dolgoztak spanyol top éttermekben, ahol ahhoz voltak szokva, hogy mindig minőségi, friss és helyi alapanyagokkal dolgoznak.
Hazatérve ezt akarták meghonosítani, és tudatosan keresték azokat a növényeket, amelyek a vidékre jellemzőek. Így akadtak rá a rengeteg zöldfűszerre és ehető virágra, amiért csak le kell hajolni a szőlőültetvények között. Rengeteg rukkola nő ott vadon, de sok gyomnövényt is felhasználnak, akár csalánból is készítenek pitét. Természetesen minden növényt jól ismernek, szakértőkkel mindet bevizsgáltatták, és a vezetett túrákat is szakértők tartják. Itt aztán tényleg bárki megismerheti az aktuális időszak ehető gyom- és fűszernövényeit, valamint számos ehető virágot is, amelyekkel jól lehet díszíteni bármilyen salátát.
Túrákat fix időpontokban hirdetnek, de már két főtől is adnak személyre szabott ajánlatot. (A fix túrákon jelenleg fejenként hat eurós áron lehet részt venni, a kisebb csoportoknál pedig az igényelt szolgáltatások határozzák meg az árat.) A Loreley fantázianevű hosszabb sétahajóútjuk például egészen a legendás Loreley-szikláig viszi az utasokat. Ezen a helyen régen nagyon sok hajó csapódott a szikláknak. A monda szerint erről egy női alak, Loreley tehetett, ő babonázta meg szépségével és hangjával a hajóskapitányokat.
Rövidebb túrájuk is van, ilyenkor nagyjából másfél óra alatt tér vissza a hajó Rüdesheimba, útközben pedig sok kastélyrom történetét ismerhetjük meg. Ha erre a hajóra veszünk jegyet, leszállhatunk azonnal, ahogy a hajó először kiköt Assmannshausenban, vagy élvezhetjük még egy órát a sétahajókázást, és csak akkor szállunk le, amikor már visszafelé tart a hajó, de ugyanitt kiköt. Mi az utóbbit ajánljuk!
A hajókázás helyett libegőkkel és egy rövid sétával is átjuthatunk Rüdesheimból Assmannshausenba. Közben pedig kitűnő panorámaképeket készíthetünk a Germánia emlékmű lábánál a folyó kanyarulatáról.