Linz nemcsak kulturális életével és progresszív múzeumaival hódít, de gasztro-vonalon is magasra teszi a mércét. Ottjártunkkor csupa eredeti ízekben gondolkodó, hibátlan étteremben fordultunk meg; és most azt is eláruljuk, hol érdemes fagyit enni, vagy meginni azt a bizonyos koktélt a délutáni boldog órán.
Béke, szeretet, Linzer torte
Tegye fel a kezét, akinek a Linz és gasztronómia szókapcsolatról nem rögtön a linzer jut eszébe. Mindenesetre jó nyomon jár, mert a nagyijaink által oly rutinosan készülő tészta tényleg innen ered, bár itt más köntösbe öltöztetik. A világ legidősebb édességének tartott Linzer Torte keletkezéséről több legenda is kering, az egyik szerint egy Linzer nevű bécsi cukrász alkotása, egy másik szerint a frank Johann Konrad Vogel lenne a feltalálója. Egy biztos, tömegesen ez utóbbi kezdte el gyártani az édességet Linzben, 1823 környékén, és az ő révén is vált világszerte híressé. Sokáig a Bécsi Levéltárban őrzött 1696-os receptjét tartották a legrégebbinek, aztán kiderült, hogy az Admont Apátság archívumában egy még régebbi, veronai recept is van róla 1653-ból.
A Linzer torta csak kevéssé hasonlít a nálunk linzer néven ismert édességhez. Itt két réteg, diófélékkel és fahéjjal is ízesített linzertészta közé alma-vörösáfonya lekvár kerül, a tetejét pedig pörkölt mandulaszeletekkel díszítik.
Linzben szinte minden utcában akad egy pékség vagy cukrászda, ahol Linzer Torte-t is lehet kapni, aki viszont a legtutibb szuvenírt szeretné hazavinni, az a Cafe Jindrak-ban vásároljon. A Herrenstrassén 1929 óta fennálló intézmény tartja világrekordot is: itt készült a valaha volt legnagyobb Linzer Torte 1999-ben, mely négy méter magas volt. A Cafe Jindrak jó hely egy délutáni kávéhoz, mert a hagyományos kedvencen túl csak trüffelből harmincháromfélét kínál. A Pöstlingbergen szintén megtalálható egy leányboltja, itt egy káprázatos panorámateraszon kóstolhatja a mennyei ízeket.
Húsos-májas örömök
A helyiek abszolút kedvence a Leberkas, aminek szintén nagy hagyománya van a városban. Szó szerinti fordításban „májsajt", de mi inkább húskenyérnek mondanánk, ami általában marha- és sertéshús kombinációjából készül, és minden esetben tartalmaz májat is (erről törvény rendelkezik). Leberkas-Pepi bisztróból három helyen is akad a városban: hajnalban, buli után kiéhezve ennél tutibb helyet nem talál. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy Linz éjszakai élete, bár egy félmilliós nagyvárosról van szó, kissé alulteljesít. De aki táncolni akar, a belvárosban biztosan talál 2-3 kedvére való helyet.)
A Pepiben tizenkét ízt kínálnak: ezek a klasszikus, sajtos, sülthagymás, spenótos-fokhagymás, borsos, pikáns, chilis, chilis-sajtos, pizzás, pulykahúsos és lóhúsból készült, és általában zsemlében kínálják. Többek között mustárral, tormával, erőspaprikával, savanyúkáposztával is lehet társítani. Nyitva hétköznap naptól függően hajnali 2-ig vagy 4-ig, hétvégén pedig egészen 5-ig!
Éttermek
A linzi éttermekben nagyon magasra teszik a mércét. Mi az alábbiakban kóstoltunk különböző fogásokat, és eláruljuk: minddel nagyon meg voltunk elégedve.
Paul's
Linz óriáskatedrálisa előtti téren áll ez az A-alakú épület, melynek homlokzatát megfelezték: az egyik oldal kőből, a másik teljesen üvegből van (ez utóbbit esténként piros fénnyel világítják ki). A ház specialitása a szabadtűzön grillezett burgerhús briósban, többek között a Wagyu burger viszkimártással, de szuperek a steak-ek is. Vannak tapasok, távol-keleti ínyencségek – mert ide minden konyhából a legjobbat igyekeztek elhozni, és még a vegetáriánusokra, vegánokra is gondoltak. Az étlap szezonálisan változik. Ami a bőséges italkínálatot illeti, a mottójuk ennyi: „Nem szolgálunk fel Hugót – mi a divattal szemben úszunk." Bármilyen ijesztően is hangzik, higgye el nekünk, nem fog szomjan halni: az itallap 27 oldalas.
Ha nem tud választani: kóstolómenü öt fogással plusz desszerttel 48 euróért kapható, de itt is jól lehet járni ebédkor, hiszen 9,80 euróért kétfogásos menüt kaphat. Nyáron a terasz dübörög, télen a boltozatos pincehelyiséget is megtöltik a vendégek.
Cubus
Az Ars Electronica Center harmadik emeletén található Cubus étterem csodás panorámát kínál a dél felé csordogáló Dunára, esténként pedig lila fényben úszik. A szezonálisan változó étlapot a kortárs, friss ízek ihletik, mint mondjuk a párolt lazac gyógynövényes rizottóval és narancsos-édesköményes salátával. Déli menüje 8,90 euró, az aktuális kínálat előre fent van a honlapon.
Menjen feljebb még egy emelettel, és egyet fog érteni velünk abban, hogy az esti fények kigyúltával nincs kellemesebb hely Linzben: ez az üvegfalú koktélbár, ahol a nyáron csütörtökönként és péntekenként élő zene szól, a fellépőkről bővebben az események közösségi oldalán lehet olvasni. A pénteki esték (Gin Fridays) mottója az, hogy mi rímel a péntekre? A válasz pedig egyszerű: a gin-tonik. Ha beugrana, a programot itt találja.
Das Anton
A Das Anton (nevét természetesen Anton Brucker helyi zeneszerzőről kapta) a linzi operaház tetején terül el, a helyhez mérten teljes pompában. Az étterem az osztrák sörvendéglők (Brasserie) magas szintű újraértelmezése. Az elegáns belső tér ellenére nincs feszengős érzése a helynek, a kiszolgálás és a panoráma Linz háztetőire szintén hibátlan. Ausztria egyik legjobbnak tartott, a Gault Millau értékelésén 13 pontot kapott éttermében az ételek nyitott konyhában készülnek. Olyan ételköltemények szerepelnek szezonálisan az étlapon, mint mondjuk a levendulás mézben párolt kacsamell lila répával, kesudióval és szilvával.
Aki este jön ide, de az operába nem vett jegyet, azért készüljön fel arra, hogy ehhez az étteremhez mindenki kifényezi magát. Ha viszont inkább ebédelne, 9,80 euróért olyan menüt kap, ami megszólal.
Promenadenhof
Ha már annyira tele van Linzzel, hogy szívesen menekülne, mondjuk a Földközi-tenger partjára, akkor irány a Promenadenhof. Na jó, egy kicsi Linz itt is lesz, hiszen ebben a gigászi étteremben összesen kilenc különféle hangulatú terem közül választhat, többek között toszkán terem, télikert, borospince és spanyol hangulatú bodega is van. Mi a sörkertet próbáltuk, ahol rózsalevekkel feldobott száraz pezsgő érkezett aperitifként, és az egész este folyamán a Földközi-tenger térségében érezhettük magunkat – Linznek nyoma sem volt.
Stadtliebe
Mivel a kultúrnegyed bejáratánál, egy hangulatos udvaron található, adja magát, hogy a Höhenrausch után itt pihenjünk meg. Erre több nyomós érv is van, az egyik a bio búzasör – csapról. Mint általában Linzben, itt is egyszerre találhatók meg az étlapon egymástól távoli vidékek ételei: a japán vonalat épp olyan ihletetten viszik, mint a pulled pork-ot, ami nélkül ma elképzelhetetlen bárhol egy rendes bisztrókonyha. Ez utóbbit mi több személyre rendeltük – az egyméteres tálcával már a szemünk is jóllakott.
A Stadtliebében a hétvégi esték zenés mulatozásba csapnak át.
Pöstlingberg Schlössl
Magas domb, magas élet: a Pöstlingbergen található kastély számtalan lakodalom romantikus színhelye, melyet 1898-ban a hegyi villamos végállomásához passzítottak, hogy az úri népnek legyen hol megszállnia. A felette nyújtózkodó, mesebeli toronyban összesen három fürdőszobás szoba van, ezeket kizárólag nászutasoknak adják ki, hogy ne kelljen messzire menniük a lagzi után kifáradva.
Itt van a világ legkisebbnek mondott étterme is: ugyanis a torony tetején egy tíz négyzetméteres teremben egyetlen asztalnál étkezhetnek azok, akik kizárólag szerelmük társaságában szeretnék tölteni az estét, potom 95 euróért – mármint ennyiért bérelhetik ki a „különtermet", ebben a fogyasztás nincsen benne.
A Pöstlingberg Schlössl-ben is igazán kreatív a séf: az ajánlat szezonális, nyáron például olyanok bukkantak fel az étlapon, mint citromfüves gyömbérleves és sertéspacalos quinoasaláta ázsiai módra. Egy biztos, hogy az ízekben nem fog csalódni. Délben kóstolómenü is van 46 euróért.